Györgykovács Imre, a Somló lelke
2009. november 6. – Nyulasi Gábriel
A köztársasági elnök 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta számára a hazai borászat és borkultúra fejlesztéséért, a magyar borok nemzetközi elismertetésében betöltött szerepéért. Ezen kívül a 2007. év Somlói Boros gazdája címet is megkapta, borai már több mint két évtizede hozzák az eredményeket. Mindemellett végtelenül szerény ember, aki azon munkálkodik, hogy borai megérdemeljék a kapott díjakat.
(részletek a címre kattintva)
Az Iparművészeti Múzeum aulájában mutatkoztak be a Soproni borvidék gyöngyszemei, külön fókuszálva a Kékfrankosokra. A fogadást akár a Kékfrankos Nyár rendezvénysorozat (2009.05.16. – 09.26.) lecsengésének is tekinthettünk. Szép számmal jelentek meg a borvidék borászai: Pfneiszl Pince, Taschner Borház, Iváncsics Pince, Lővér Pince, Weninger Borászat, Ákos Borászat, Vincellér-ház, Pálos Pince, Jandl Pince, Töltl Pince, Hermann Pince, Sterlik Pince, Roll Pince.
Emlékszel még a Pincefesztivál tavaszára? Sebaj, ősszel mindig eljön a Kezes–lábos ideje…
Végy egy sikeres családi vállalkozást, adj hozzá hazafiságot, és az egészet helyezd a Tokaji borvidékszívébe. Ez a Béres Szőlőbirtok és Pincészet rövid receptje. Az 1970-es évek elején Id. Dr. Béres József legendás találmánya, a Béres Csepp tette ismertté a nevet, mely mára már fogalom.
Utazásaim során meglehetősen sok heggyel találkoztam már, de a Balaton-felvidék tanúhegyei mindig különleges érzést váltanak ki belőlem. Gyermekkori nyári délutánok, árnyakat vető lombok, fülre akasztott cseresznyék, esti tüzek és nyársakon kunkorodva sülő szalonnák… Éppen ezért nagy öröm ragadott el, amikor Borstaféta rovatunk egyik korábbi vendége, Nyári Ödön invitált bennünket egy kis ismeretbővítésre a bazaltorgonás tanúhegyre.
Az ihatóbb Magyarországért stábja jól megérdemelt nyári szabadsága előtti utolsó túráját a Felvidékre szervezte. Első olyan utunk volt ez, amelynek során átléptük az országhatárt, de szinte csak jelképesen, hiszen végső úti célunk, Kéménd – bár Szlovákiában található – lakossága túlnyomórészt magyar.
Milyen megtapasztalni egy borfajta kilenc évjáratának rezdüléseit? A közös bemutatót a Chateau Cos d’Estournel és a Tokaj-Hétszőlő Szőlőbirtok tulajdonképpeni egyesülése adta, mivel a francia Domaines Reybier cég, mely a bordeaux-i birtok tulajdonosa, nemrég Tokaj-hegyalján is gazdává vált.
A Somlón járva még nem találkoztunk személyesen Kreinbacher Józseffel, ám a hegy őrzi keze munkáját. Vaskeresztesen született, majd Németországban tanult, és indította el karrierjét. Dicséretes módon itthon, a Somlón fektette be szabad tőkéjét. Nagy léptékű fejlesztésekbe kezdett, a milliárdos mélyépítő mérnök ugyanis presztízs-borászatot kíván létrehozni.
A július eleji rekkenő hőségben kerekedtem fel, hogy részt vegyek a Borkollégium alapfokú WSET borismereti képzésén. Kellemes volt a kinti aszfaltolvasztó forróság elől a belváros szívében található Vármegye Galéria hűvösébe húzódni, ahol profizmust tükröző környezet, precízen előkészített terep várta a tudásra, a borok megismerésére, megértésére szomjazókat.
A 6. Neszmély Hilltop Borünnepre tulajdonképpen a pesti Dob utcai Doblo borszaküzletből vezetett az utunk, hiszen pár nappal a rendezvény előtt itt tartották meg az esemény sajtótájékoztatóját. Sosem jártunk még Neszmély környékén, de most már bátran ajánljuk mindenkinek!

