Etyeken? Kétszer egy évben kötelező! – Szívmelegítő emlékképek

2009. október 22.  – szöveg és képek: Nyulasi Gábriel

Emlékszel még a Pincefesztivál tavaszára? Sebaj, ősszel mindig eljön a Kezes–lábos ideje… Hemperegni a fűben az utolsó meleg napokban, mindenki együtt. Már pénteken poroszkálni pincéről pincére – a Templomnál találkozunk. Kemencés lángost gyömöszölni magunkba, pónilovakat figyelve. Párlatokat inni a buszról leszállva, majd felkapaszkodni az Öreghegyre. Színpad előtt üldögélni, míg visszajön a Kedves. Kiállításokat nézegetni, miközben megjelennek a régi borbarátok. Szombaton indul a buli, és délutánra az öröm lángja nagyra nő a népes táborban. Szőlőt kémlelni a dombokon, majd mustot kortyolni – menjünk még el a Kálvária-dombra. Telefonálni, hogy itt vagyok, és itt a legjobb a bor, ez nektek is ízleni fog. A babakocsi tologatós vasárnapon Anyuka fogja a poharakat, Apa meg elmegy vadászni. Álmosan a pult mögött, de mégis szolgálatkészen mondod el ugyanazt sokadszorra – Nem, nálunk nincs édes vörös. Estefelé hívogatnak a présházak fényei, és a borkortyoló újabb évjáratokkal lesz gazdagabb. Aztán szellőző fejek, egy busz kellene még, vagy már vezethetek, ejnye? Pakoljuk a pultot mindjárt itt a Kecske-gödörben is. Csak még egy utolsó kortyot keresek, egy búcsúpoharat, ott még valami nyitva… Etyek csak egy van, de szerencsére kétszer egy évben.

Etyeki emlékekEtyeki emlékekEtyeki emlékekEtyeki emlékekEtyeki emlékekEtyeki emlékekEtyeki emlékekEtyeki emlékekEtyeki emlékekEtyeki emlékekEtyeki emlékekEtyeki emlékekEtyeki emlékekEtyeki emlékekEtyeki emlékekEtyeki emlékekEtyeki emlékekEtyeki emlékekEtyeki emlékekEtyeki emlékekEtyeki emlékekEtyeki emlékekEtyeki emlékekEtyeki emlékekEtyeki emlékekEtyeki emlékekEtyeki emlékek