Archívum

2009. október 4. – szöveg és képek: Nyulasi Gábriel

Végy egy sikeres családi vállalkozást, adj hozzá hazafiságot, és az egészet helyezd a Tokaji borvidékszívébe. Ez a Béres Szőlőbirtok és Pincészet rövid receptje. Az 1970-es évek elején Id. Dr. Béres József legendás találmánya, a Béres Csepp tette ismertté a nevet, mely mára már fogalom.

(részletek a címre kattintva)

2009. október 10. – szöveg: Nagy Zita, képek: Nyulasi Gábriel

Utazásaim során meglehetősen sok heggyel találkoztam már, de a Balaton-felvidék tanúhegyei mindig különleges érzést váltanak ki belőlem. Gyermekkori nyári délutánok, árnyakat vető lombok, fülre akasztott cseresznyék, esti tüzek és nyársakon kunkorodva sülő szalonnák… Éppen ezért nagy öröm ragadott el, amikor Borstaféta rovatunk egyik korábbi vendége, Nyári Ödön invitált bennünket egy kis ismeretbővítésre a bazaltorgonás tanúhegyre.

(részletek a címre kattintva)

2009. október 3.

Az ihatóbb Magyarországért stábja jól megérdemelt nyári szabadsága előtti utolsó túráját a Felvidékre szervezte. Első olyan utunk volt ez, amelynek során átléptük az országhatárt, de szinte csak jelképesen, hiszen végső úti célunk, Kéménd – bár Szlovákiában található – lakossága túlnyomórészt magyar.

(részletek a címre kattintva)

2009. október 2. – Nyulasi Gábriel

Milyen megtapasztalni egy borfajta kilenc évjáratának rezdüléseit? A közös bemutatót a Chateau Cos d’Estournel és a Tokaj-Hétszőlő Szőlőbirtok tulajdonképpeni egyesülése adta, mivel a francia Domaines Reybier cég, mely a bordeaux-i birtok tulajdonosa, nemrég Tokaj-hegyalján is gazdává vált.

(részletek a címre kattintva)

2009. szeptember 29.

A Somlón járva még nem találkoztunk személyesen Kreinbacher Józseffel, ám a hegy őrzi keze munkáját. Vaskeresztesen született, majd Németországban tanult, és indította el karrierjét. Dicséretes módon itthon, a Somlón fektette be szabad tőkéjét. Nagy léptékű fejlesztésekbe kezdett, a milliárdos mélyépítő mérnök ugyanis presztízs-borászatot kíván létrehozni.

(részletek a címre kattintva)

2009. szeptember 20. – Nagy Zita

A július eleji rekkenő hőségben kerekedtem fel, hogy részt vegyek a Borkollégium alapfokú WSET borismereti képzésén. Kellemes volt a kinti aszfaltolvasztó forróság elől a belváros szívében található Vármegye Galéria hűvösébe húzódni, ahol profizmust tükröző környezet, precízen előkészített terep várta a tudásra, a borok megismerésére, megértésére szomjazókat.

(részletek a címre kattintva)

2009. szeptember 18. – Nyulasi Gábriel

A 6. Neszmély Hilltop Borünnepre tulajdonképpen a pesti Dob utcai Doblo borszaküzletből vezetett az utunk, hiszen pár nappal a rendezvény előtt itt tartották meg az esemény sajtótájékoztatóját. Sosem jártunk még Neszmély környékén, de most már bátran ajánljuk mindenkinek!

(részletek a címre kattintva)

2009. szeptember 17.

Laposa Józsefhez került a borstaféta – bevallom számomra ez külön öröm volt, hiszen első nagy bortúránk is hozzá vezetett. Titkos vágyam volt, hogy a hazai borélet kivételes egyénisége bekerüljön az egyre bővülő körünkbe. Szavaiban megtalálható a különleges érzékenysége, és a magyar borkultúra iránti elkötelezettsége.

(részletek a címre kattintva)

2009. szeptember 15. – Nyulasi Gábriel

Nemrég zárták le a rend kérlelhetetlen őrei a Várban az utolsó borkínáló bódék pultjait, ám az utolsó búcsúpohár édes cseppjeit még ott érezzük nyelvünk hegyén. 18. alkalommal rendezték meg a Budapesti Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztivált. Még az égiek is kegyesek voltak a Borfesztiválhoz, az időjárásra nem lehetett panasz. A hangulat is kiváló volt, szerdától vasárnapig koptatták a borisszák a Vár köveit pohárral a kézben. Aki komoly borismeret bővítő kóstolást akart véghezvinni, az délelőtt látogatott ki, a duhaj kedvű mulatós kortyoknak pedig az este kedvezett leginkább. Idősebb vagy gyerkőc, férfiú vagy asszonyság, és egyéb kategóriák – melyeket már nem sorolok – egyszóval mindenki jó érezhette magát Buda várában. Minderre álljanak itt tanúbizonyságul ezek a képek.

(részletek a címre kattintva)

2009. szeptember 3. – Nyulasi Gábriel

Ha Mór, akkor Ezerjó! Az Ezerjó bizony ezerszer jó, ráadásul mindig is a markáns és egyben fineszes borok híve voltam. Igazán mélyrehatóan egy adott fajtát nem lehet megismerni máshol, csakis a szülőhelyén. Rövid kutatómunka után – néhány borbarát útbaigazítása után jöhetett a villámtúra. Buszra pattantam, és két óra múlva máris a pince előtt álltam.

(részletek a címre kattintva)