2014. június 3. – Az ihatóbb Magyarországért
Ismét megrendezésre került a Sillerfesztivál Pakson. Immár a 7. alkalommal gyűltünk össze, hogy rendet vágjunk a Sillerek tömegében. Rekord számú nevezés (189) érkezett ezúttal, a külföldi nedűkkel már nemzetközi is volt a mezőny. A Siller műfaja nem könnyű, hiába dicsérik fel gasztro- és borberkekben, még sok tennivaló van a tisztázás terén.
A szervezés ezúttal is a jól bevált receptúrát követte. Regisztrálás, isteni sült hal reggeli, beszédek, bírálat, halászlé ebéd… A hangulat egyedi, az ízek pompásak, mindenki mosolyog, mindenki boldog. Ez így is van rendjén, örüljünk a jó magyar Sillereknek!
Mi a Siller?
Egy kis népművelés, bár sokan tudják, de még mindig nem elegen! A siller (kastélyos bor) nem egy szőlőfajtára utal, siller szőlő nem létezik. A siller egy színtartomány — a rozénál sötétebb, a vörösbornál halványabb. A siller bor sötét rózsaszín. Több száz éves múltra tekint vissza. Eredetileg vegyesen szüretelték, egy puttonyba rakva a vörös és a fehér fürtöket.
A mai bortörvény ezt a megoldást tiltja: siller bor már csak kékszőlőből készíthető, ezért ízéből már fehérbor zamata már nem található meg, és a mai sillerek a régieknél sötétebbek. A rozé bornál tovább áztatják a héjon, ezért abból több szín- és cserzőanyag oldódik ki. A rozéborok és a sillerek legfőbb különbsége, hogy utóbbiak valamennyi ideig együtt erjednek a törköllyel, így kapják meg a vörösborokéra hasonlító, ám azokénál lényegesen lágyabb ízüket. (wikipedia)
Milyenek voltak a borok?
A verseny szigorú vakkóstolással zajlott le, ahogy az illik. A siller nem rozé és nem vörösbor. Mivel átmeneti, ezért hol ide, hol oda húz. A bizottságomban jutott bőven mindkét verzióból. Sajnos a nagyon vörösboros hajlamú nedűk gyakran oxidáltságot mutattak. Volt néhány kitűnő rozébor, nem értettük igazán, hogy miért nem rozéversenyre nevezték be. Szerencsére akadt jó pár igazán sillerszerű Siller. Középen álló, jó illatú, gyümölcsös, határozottan sötétebb (mint egy rozé), de még nem vörösboros mélységű. Pici tannin is jól áll neki, legyen hozzá még markáns savgerinc és kb. el is értünk a jó Siller leírásához.
Miért éppen sátorban?
Van egy szép pince Pakson, nem kell sokat keresgélni. Ez a Fabro Pince, ahol már évek óta megbízható munka folyik és az éttermük is európai színvonalú. Nyugodtan meg lehetne próbálni a vendéglátást idehelyezni. Szép, tágas és gond nélkül elférnek több tucatnyian. Idén még bírálat sem zajlott a legszebb présházban. Persze a sátornak is megvan a romantikája, mondhatjuk, hogy ezzel lesz sátoros ünnep a Sillerfesztivál.
A Sillerrel foglalkozni kell!
A Siller szép és jó, de rengetegen nem ismerik. Dicső múltja ellenére, még nagyon sokat kell tenni azért, hogy csak részben megközelítsük a Sillerek régi népszerűségét. Marketing, marketing, marketing… Az a fránya izgága hírverés és összekötni amivel lehet, gasztronómia, kultúra és bármi. Hogy legyen újra történet, kötödés, hogy tudják az emberek a Sillert. Határozzuk meg a Sillert, legyenek lefektetett kritériumok. Legyen egy Siller-kódex, és szigorúan ellenőrizzük a minőséget. Lehetne egyedi Siller-palack, hogy a fogyasztó messziről felismerje a történetet. Sokat tehet ezért Paks és az egész Tolnai Borvidék együtt. ( a Fuxli már ott van a túloldalon) Aztán lehet újra sokan szeretni, akár ötven kocsmában Pesten, ugyanúgy, mint régen.
AZ EREDMÉNYEK:
(A bírálatot hét bizottságban 39 bíró végezte, közülük 1 fő Erdélyből érkezett.)
A bírálatot végző borbírók név szerinti felsorolása valamint az eredménylista megtalálható a www.paks.hu és a www.sillerfesztival.hu honlapokon.
Szakmai grémium döntése:
Nagyaranyérem: 1 db
Aranyérem: 28 db
Ezüstérem: 61 db
Bronzérem: 67 db
Oklevél: 32 db
A nagyaranyérmes:
Tomolik János Bölcske
A legjobb paksi siller:
Fabro Pince Paks
