aszú

Folyékony Aranyat láttunk Szepsy feelinggel

Premier előtti vetítésen láthattuk az új magyar borfilmet.

 

Nyulasi Gábriel István írása

 

Vigyázat! Spoiler veszély! Lesz Aszú! Kritika

 

Főszerepben: Szepsy István

Szögezzük le, hogy Tokaj-hegyalja nagy része a miénk, de mégsem becsüljük meg eléggé. Szepsy Istvánnak már most lehetne a szobrokat állítani, annyit tett a rendszerváltás utáni magyar borért. Ezért is szól főleg róla a film, illetve az egyénisége megfelelő teret kíván. A másik két szereplő: Bacsó András, a Tokaj-Oremus pincészet igazgatója; és Alkonyi László, az egykori Borbarát magazin főszerkesztője, aki jelenleg a tállyai Kaláka Pincészet társtulajdonosa és borásza. Velük is el lehetett volna készíteni egy-egy filmet, ám mégiscsak Szepsy a húzónév. A film jónak mondható, nem tökéletes, de nem is ezt várjuk tőle. Jöjjenek a részletek…

Szepsy István: Egy bizonyos szint fölött a minőséget már nem lehet növelni, hanem csak a tőke és az ember közötti kapcsolatot lehet elmélyíteni. Ezen a ponton a minőség már nem elsősorban a munka végeredményéről, az elkészült borról szól, hanem arról a viszonyról, amely az ember és a szőlőtőke között kialakult. A köztük lévő rezgésekről, azaz tulajdonképpen a szeretetről.” (bortársaság/archivum)

 

Mi a botrytis, ami a borászok mellett főszerepet kap?

Botrytis cinerea (Sclerotiana fuckeliana): “A szőlő szürkerothadását okozó penészgomba. Kedvező körülmények között nemesrothadásként lép fel, amely az aszúkészítés alapja. A nagyobb cukortartalmú (17-18 fok fölött) bogyókon szürkepenész hatására a héjszövet megbarnul, és rajta szürke penészgyep fejlődik ki. Ha az időjárás száraz és meleg, a rothadó bogyó víztartalmát fokozatosan elveszti, majd ráncolódik és töpped. E folyamat eredménye a nagy cukortartalmú, jellegzetes ízű aszúszem.” (kislexikon.hu)

 

Aszú csak ritkán…

Most már tényleg jönnek a részletek… A film bemutatja a borász teljes kiszolgáltatottságát a természet erőinek, ez mondhatni a főmotívum. A Természet, amely folyamatosan támad, hol jég, hol eső, hol a nap formájában. Nem szereti az aszú a szélsőségeket, kiegyensúlyozott, megfelelően nedves, de ne túl lucskos és megfelelően napos, de nem perzselő hőséggel tud jól dolgozni a botrytis. Első körben a film bemutatja a sikertelenséget, az időjárás nem kegyes, lerohad az aszú a túl sok eső miatt… A végén természetesen a Jóisten és a szerencse is rámosolyog a filmesekre és a borászokra egyaránt, hiszen kimondatik, hogy az aktuális Ősz (2017) már ideális, aszús évjáratot eredményez. A teljesség miatt megemlítendő, hogy Alkonyi László (Kaláka Pince) nem készít aszút, ezért nem koncentrál annyira az aszúszemekre, más úton jár, mint Szepsyék.

 

Változnak az évszakok…

Végigmegyünk a filmben gyönyörű képekben minden évszakon, együtt járunk ki autóval a borászokkal. Természetesen a legszebb az Ősz, amikor pompás színekben játszanak a tokaji ültetvények. Jók a képek, szép munkát végzett az operatőr Vízkeleti Márton, harmonikus a zene is, nem hiába kérték fel Dés Lászlót, aki ebben Magyarországon a legprofibb. Almási Tamás, Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező keretes szerkezetbe íveli a 78 perces borfilmet. A rendező egy megfelelően feszes dokumentumfilmet alkotott és remélhetőleg a nézői majd rohannak igényes tokaji aszúkat vásárolni. Ha ez nem is történik meg minden egyes megtekintés után, bízunk benne, hogy sokak épülésére szolgál majd ez a film. Nincsenek igazán üresjáratok, a kevesebb, mint 1,5 óra nem is engedné ezt. Különösebb boros képzettség nélkül is élvezhető a film és legalább a néző kap valamiféle képet a nemzeti kincsünkről, az aszúról és a heroikus küzdelemről, melyet a lelkükben és az ültetvényeken megélnek a borászok. Szép egyensúlyt tart a film a szakmaiság és a közérthetőség mezsgyéjén, ez valószínűleg Ditz Edit kreatív producer (aki borszakértő is) keze munkáját dicséri.

aszu2
Olaszországi kitekintő

Nyomon követhetjük Szepsy Istvánt ahogy Olaszországban méltatják, kóstolót tart és díjat kap. Sőt, még archív felvételeken 2013-ból a legrangosabb, a “Bor-Oscar” díj átvételét is újra átélhetjük. “….A World Wine Symposium-ot idén ötödik alkalommal rendezték meg a comoi tónál….Idén a VDEWS fő témája az európai borászatok és termőhelyi különlegességek körül forgott, amelyen Szepsy István Tokaj-hegyaljáról tartott előadást, majd a szombati gálavacsorát megelőzően megkapta „Les Seigneurs du Vin” magyarul a Bor Urai névre keresztelt a díjat, melyet a borászok Oscar-díjának tekinthetünk“– (imad.blog.hu) Olaszországban minden rendben van, de láthatjuk, hogy az elismeréseken keresztül Magyarország is jobban teljesít.

 

Mádi körben

Szepsy István a Mádi körben is kimondja a lényeget, mit tett eddig a magyar bormarketing? Mit tett ezalatt a lassan 30 év alatt, hogy külföldön, az USA-ban még mindig megkérdezik, hogy az aszú száraz vagy édes bor… A kérdés költői, a magyar bormarketing levizsgázott…

 

A nagy borárverés és az árnyékos oldal

Az aszú ismertsége a világban nem egyértelmű, ezt a filmben is láthattuk. Érdemes tehát nagydobra verni, licitálni kell a legértékesebb tételekre. Borárverés, illusztris közönség, forró hangulat a filmben. Látjuk, hogy milyen fantasztikus lelkesedéssel srófolják fel a borárverésen a Szepsy Tokaji Aszú 6 puttonyos 2011-est 12.000.000 HUF-ra. Ez igen, gondolja az ember, milyen üdvözítő jelenség. Végre helyén kezelik a tokaj-hegyaljai nedűket, ám a rendezvénysorozat, a borárverés egyesek szerint kifulladt, elfáradt – egy kis árnyék a filmen kívül. Sajnos, idén nem került megrendezésre a Nagy Tokaji Borárverés, amit a 2013. esztendő óta mindig élvezhetett a publikum. Ami még a diadalmenetben, az árnyékban pár mondatban felsejlik, hogy bizony itt is, mint minden borvidéken óriási gond az elvándorlás, a falvak elnéptelenedése. Sok-sok ház eladó, nincs munkaerő, mert nincs megélhetés… A film nem foglalkozik társadalmi kérdésekkel, nem megy bele a negatívumokba igazán, éppen ezért kissé idealizált lesz a kép. 

 

Mindenhol megvan a Birodalom örököse

Szepsy Istvánnál az öröklődés nem kétséges, ifj. Szepsy István érti a dolgát, sőt New Yorkban is egyengeti a Szepsy márka útját. Rátermett ember, főszereplőnk büszke is rá, illetve itt megjelenik már az unoka is, aki árgus szemmel figyeli apját a pincében. Alkonyi László fia is kint dolgozik a szőlőben és Bacsó András fia szépen laborál, úgyhogy lesz itt folytatás. 

 

A legjobb mellékszereplő

A legtermészetesebben szerepelt a botrytisen és Szepsy Istvánon kívül a kutya. Alkonyi László kutyája, aki végig ott van a borász mellett. Kocsiban ül, szőlőben csatangol, láthatóan élvezi a természetet és gazdája figyelmét. Vadul csahol a seregélyekre és esélytelenül üldözőbe is veszi őket, vagy egyszerűen rájön a tagadás szelleme és befekszik a hóba, hiába a hívószó. Alakítása természetes és minden manírtól, sallangtól mentes. A kutya Pumi fajtájú és Keszi névre hallgat, állítólag bokára is támad, de ez szerintem rágalom.

 

Kinek ajánljuk?

Úgyhogy azoknak mindenképpen ajánlom ezt a filmet, akik szeretik a magyar bort, vagy akik csak most ismerkednek vele. Természetesen azok is megnézhetik, akik nem borrajongók, hátha a képsorok hatására azzá válnak. Köszönjük a meghívást a Budapest Borfesztivál és az Éclipse Film csapatának.

 

Folyékony arany

korhatárra való tekintet nélkül megtekinthető magyar dokumentumfilm, 78 perc, 2019

mád
(Ha tetszett a cikkünk, és érdekelnek a magyar borok, sörök, pálinkák, koktélok (#italok) alkalmanként gasztronómiával, (#ételek) és mindenféle kapcsolódással (#kultúra) és nemzetközi kitekintéssel és szeretnél értesülni további hírekről, eseményekről, játékokról, egyedi beszámolókról, akkor csatlakozz Az ihatóbb Magyarországért közösségéhez (vagyis lájkolj minket) a facebookon: ide klikkelve! )