Kékfrankó – a Gyöngyöspatai Kékfrankos Fesztivál

A jelszó Kékfrankó! Ismét megerősítést nyert, hogy a kékfrankos jól érzi magát a Mátrában.

Sárközi Richárd írása

Kékfrankó, de előtte még félünk

Elindulni egy fesztiválra mindig félelmetes. Ha elmegyek egy programra, vajon mi másról maradok le? Jó választok? Biztos nem a másikat kellett volna? Elindulni egy borfesztiválra pláne félelmetes: hogyan lehet a legjobban kiélvezni? Kevesebb helyre menjek, és kóstoljak ott végig mindent? Vagy inkább több pincészethez térjek be, és ott válasszak helyben? Megannyi gyötrő kérdés, amelyek örökre megválaszolatlanok maradnak. A koncepció végül összeállt fejben: legyen, ahogy majd lesz. (eddig a Vulkanikus Borok Fesztiválját látogattuk és az igen jónak bizonyult: katt ide!) (A gyöngyöspatai helyi borturizmus cikket már ideje lenne frissíteni: katt ide!) szerk.

Még a Waze is sírt volna

Persze kinéztem pár pincészetet, amit mindenképpen útba akarok ejteni, fejben olyan útvonaltervem volt, hogy a Waze sírva könyörgött volna az algoritmusért, de ahogy elértük a fesztivál bejáratát, akut újratervezés, jobbra fordulás: Karner-Losonci-Orsolya, megérkezés a célhoz.

Karner Fanni

Karner Fanni gyümölcsöskertje

Ez egy gyümölcsöskert – volt az első gondolatom, miután Karner Fanni töltött az Otthon #2 nevű borukból, rögtön második otthonomnak éreztem Losonci Bálinték kertjét, ott várta a vendégeket ez a három pincészet. A Karner-bor levett a lábamról, elüldögéltem vele a kertben, szépen csillogott a napfényben, és kegyetlenül áthúzta a számításaimat, miszerint kevés bort veszek, és háromszor átgondolom, melyiket. Azonnal lecsaptam rá.

Ha az első bort megveszem, amit kóstolok, mi lesz a végére? – érett aggodalommá agyamban a gondolat, amelyet egy idő után elengedtem, és a szívemre, pontosabban az orromra és a számra bíztam magam. 

Karner borok

Losonci Bálint és Orsolya

Losonci Bálintnál próbáltam két ember közé belopózni, végül egy Gereg-dűlőből származó purcsint sikerült csak elkapnom, aminek a palackja már egy hónapja (!!!) nyitva volt, és a nuku kén ellenére vagy ezzel együtt párologta ki magából a gyümiket, kellemesen szárított a tanninja.

Mivel eddig Orsolya még nem érintette az ajkam, különösen kíváncsi voltam, mire képesek a borok, annyit mondhatok, végül tőlük is vettem egy hordóminta kékfrankost. 

best in show pöri

Gyöngyöspatán összeér az ég a földdel

Kis rétesezés után elkeveredtem – elsőre talán nem tűnik annyira bonyinak a Hétsoros Pincefalu, de jövőre segíthetnék táblákkal az eligazodást, mert a harmadik pohár kékfrank után már tizennégy sorosnak tűnt az a falu -, aztán irány Págerék, akik a Centurióval együtt standoltak. Itt több órára letelepedtem, egyrészt végigkóstolni Págerék kékfranyóit, másrészt megágyazni gyomorban a további megpróbáltatásoknak: rámentem a bográcsban rotyogó kecskepörköltre, ami nálam elnyerte a best in show pöri díját. Lassan a borászok is odaszállingóztak a muzeális kóstolóról, úgyhogy jó időre lecövekeltünk. Ludányi Balázs 2016-os kékfrankos pezsgővel ünnepelte meg, hogy ott vagyunk, majd pukkant egy-két palack 21-es Liberty a pörkölthöz, csobogó patak hangja és bodzaillat lengte körül a helyet –

akkor úgy éreztem, Gyöngyöspatán összeér az ég a földdel, kicsit megállhatna az idő, és lepalackozhatná ezeket a pillanatokat, hogy az egyszer lentekben rájuk nyithassak, és újra teli szívvel átélhessem őket. 

Centurio & Páger

Amfora Arc, Bakonyi, Itt és Most

Miután szétszéledt a társaság, még betértem pár helyre, hogy lemossam az úti port. Az Amfora Arcnál megörültem, hogy a sok vöröst egy kis fehérrel öblíthetem, a natúr zöld velteliniből vittem haza, hogy ott is tesztelni tudjam. Útba ejtettem Siklóst Bakonyi Péterrel, majd benyitottam a Balaton déli partján Kékajtóékhoz. Miután a helyet és az időt megfelelőnek találtam, következett az Itt és Most, persze tőlük sem távoztam üres kézzel. 

Itt és Most & Bakonyi

Hálisten és egyben nagy bosszúságomra indult a busz haza, úgyhogy kényszer hatására abbahagytam a kóstolást, és az ebből egyenesen következő borvásárlást.

A sok kihagyott pincészet és a családias? mesterkéletlen? felszabadult? otthonos? fesztelen? hangulat azt mondatja velem: jövőre ugyanitt, ugyanígy. Köszi, Gyöngyöspatai Kékfrankos Fesztivál!

(Ha tetszett a cikkünk, és érdekelnek a magyar borok, sörök, pálinkák, koktélok (#italok) alkalmanként gasztronómiával, (#ételek) és mindenféle kapcsolódással (#kultúra) és nemzetközi kitekintéssel és szeretnél értesülni további hírekről, eseményekről, játékokról, egyedi beszámolókról, akkor csatlakozz Az ihatóbb Magyarországért közösségéhez (vagyis lájkolj minket) a facebookon: ide klikkelve! )