2010. július 12. – Nyulasi Gábriel
Volt már borászok borásza 2007-ben (borászok szavaznak a legjobb termelő személyéről), 2009-ben a Magyar borért díj nyertese. Demeter Zoltán a kézműves hagyományok egyedi megjelenítője, Mádon, Tokajon, és Bodrogkeresztúron rendelkezik körülbelül összesen 4 hektár szőlőültetvénnyel. Hitvallása szerint: „A szőlők szélsőséges hozamkorlátozásával, a lehető legmagasabb minőség elérésével, a sokszínű termőhelyek megmutatásával próbálom támogatni Tokajt a világ bortérképére való újrafelkerülési céljának elérésében.„
– Mi foglalkoztatja Önt mostanság?
– Egyrészt az foglalkoztat, hogy a leesett hatalmas mennyiségű eső után helyt tudok-e állni az időszerű szőlészeti munkák elvégzése terén. Természetesen se szombat, se vasárnap nem létezik ilyenkor. Bár ha belegondolok, eddig sem létezett, csak most nagyon besűrűsödtek a munkák. A nem időben végzett „beavatkozás” megérződik a borban.
A másik dolog, ami foglalkoztat, az, hogy van-e és lesz-e bátorsága és tehetsége a magyar borásztársadalomnak elképzelni és megvalósítani egy olyan sikeres ágazatot, amely tényleg azt szolgálja, hogy az egyén az öröm forrását és élete értelmét megtalálja abban, amit csinál. Lesz-e hite és bátorsága az egyszerű kérdéseket feltenni és az egyszerű válaszokat megszerezni, megérteni. Megteremtődhet-e az a feltételrendszer, hogy akik most itt élnek – ebben a térben és időben – megtapasztalják, megéljék azt a boldogságot, ami lehetőségként fel van kínálva mindenkinek.
– Mit üzen az ihatóbb Magyarországért mozgalomnak?
– Ne féljenek megfogalmazni a saját véleményüket. Utazzanak, utazzanak, utazzanak, kóstoljanak, kóstoljanak, kóstoljanak és beszélgessenek a bort készítő és értéket teremtő emberekkel (a világban). Az önálló értékrend így magától érkezik, a szabadsággal együtt.
– Kit említene meg, mint borászt, vagyis kinek adná tovább a szót?
– A szót a ma – a borágazat és állam viszonylatában – legtöbbet tenni tudó embernek adom át, Tiffán Zsoltnak.
