Míg tart a bor és friss a rózsa – Kárpát-medencei borászok találkozója a rozáriumban
2009. július 28. – Nagy Zita (fotógaléria: Nyulasi Gábriel)
Nem véletlenül jutott eszembe a címben említett filmes alkotás, ugyanis az idei rendezvény helyszínéül a szervezők az egykor szebb napokat látott rózsakiállítás területét választották. A virágba borult rózsabokrok és a tűző napsütés is megfelelő alapot teremtett egy kellemes nyári boresthez, ahol nemcsak Magyarországról, de a határon túlról is képviseltették magukat a borászatok.
(részletek a címre kattintva)
Heimann Zoltán Eszterbauer Jánosnak adta tovább a szót, ezzel a gesztussal első ízben fordult elő, hogy egy borvidéken belül maradt a borstaféta. Eszterbauer Jánosnak – saját bevallása szerint – gyermekkori „játszótere” Szekszárd és a szőlő. A család szőlőműveléséről már 1746-os levéltári adatok is tanúskodnak. Az ősök, és a hagyományok tisztelete ennek megfelelően a borászat minden területét mélyen áthatja. A szekszárdi borász elkötelezettsége nyilatkozatában is megnyilvánult.
A Vajdahunyad Vár környékét egyszer már választottuk borkóstolónk helyszínéül, igaz, akkoriban még más szelek fújtak, a természet a télre készülődött, a palackban is újbor piroslott. Azóta sok levél lehullt, majd újra zöldellt a Városligeti fákon, árnyat adva a nyár eleji Pannon Bországgyűlés vendégeinek.
Retrospektív jelleggel útra indítottuk az „ahol jó volt, oda megint benézünk” sorozatunkat – tehát újralátogatjuk a sikeres bortúra helyszíneket. Azokat a helyeket, ahol jó volt inni és jó volt lenni, és reményeink szerint még a következő évjáratokban is jó lesz. Ide tartozik az etyeki falu szélén elhelyezkedő Kattra Pincészet is, ahol Kattra Imre vendéglátásai mindig felejthetetlenek. A csapattal csak egyszer jártunk ott, de jómagam személyes „kihallgatáson” már többször megfordultam az etyeki pincészetben.
A borstafétát Bussay doktor gondolkodás nélkül kollégájának és egyben barátjának, Heimann Zoltánnak adta át. A szekszárdi borvidék meghatározó személye 1990-ben kezdte el a borászat kiépítését, mára azonban nemcsak a családi birtok stratégája, hanem tevékenykedik a Pannon Bormíves Céhben, a Magyar Bormarketing Kht-ben, valamint a Szekszárdi borvidék Hegyközségi Tanácsának küldötte is. Munkája jócskán túllépi tehát a birtok határait, az egész borvidékre kiterjed.
A Dionysos Borházban gyűltünk össze, hogy a borkóstolást közös hangos gondolkozással egészítsük ki. Magyarán a borsor minden egyes tételét megbeszéltük, és megpróbáltuk a kóstolástechnikában járatlanabb borbarátaink tudását mélyíteni. A vállalkozásunk érdekes tanulságokkal járt együtt, a társaság borízlésének különbségeit és közös pontjait az est folyamán megtaláltuk.
Régóta nem írtam, és ennek oka az volt, hogy menthetetlenül és intenzíven bekacsintott a nyár. Nemcsak nálam indult be a folyamat, hogy szinte csak kóstolópohárral a kezemben létezem, de azt hiszem valamennyi bor iránt elkötelezett emberke élete felpezsdült mostanában. Fehér és rozészínűre váltottak a napok, de időnként azért átcsapnak feketébe hajló vörösbe is – főleg estefelé, amikor felettünk a kifeszített sötét vásznon felkapcsolják az aprócska ledeket.
A borászokat nem kifejezetten ékesszólásukért kedveljük, hanem azt szeretjük, ha boraik „beszélnek” helyettük. Noha Borstafétánk történetében akadt már sok szép, részletes borásznyilatkozat, Bussay doktor – aki dr. Lörincz Györgytől kapta a váltást – ezúttal egy rövid, tömör helyzetértékeléssel örvendeztetett meg minket…
Idén került második alkalommal megrendezésre a Somlói Tavasz Fesztivál. A kitűnő időben a „világbéke borával”, a somlaival szülőhelyén találkozhattak rajongói…
Kora tavasszal kelt útra Az ihatóbb Magyarországért mozgalom csapata, hogy felfedezze a Kunságot. Az alföldi borászat egyik jeles képviselőjét, Frittmann Jánost (Az év borásza 2007) kerestük fel soltvadkerti pincészetében…
