Az év legeleje, még teljes csend a boros rendezvények területén, hideg vagy enyhe idő, de már nyílnak a strázsahegyi pinceajtók!
Tucatnyi helyen mérik a forró italokat és hozzá kínálják az ízes falatokat. Aki egyszer belekóstol a Jégvirágtól Borvirágig hangulatába, azt többet nem ereszti élmény. Immár 7. alkalommal zarándokolnak el a forralt boros-gasztroélmény fesztivál hívei a monori Strázsahegyre. Ünnep ez a javából és nemcsak a környékről, hanem Budapestről is könnyű becsatlakozni – egy vonatozás a Nyugatiból és már ott is vagy szinte!
A Budapesttől 30 km-re fekvő Monor és környéke egyébként a Kunsági Borvidékhez tartozik. Az első tőkéket a 14. században ültették, a pincefalu pedig a 19. századra kezdte felvenni mai formáját. A 180 hektáros területen szántók, gyümölcsösök, szőlők, pincék és présházak sorakoznak szép egymásutánban. Jelenleg 1000 körülire tehető a pincék száma, ami pedig a szőlőfajták eloszlását illeti, főként a kékfrankos és zweigelt, a fehérek közül pedig a rajnai rizling, rizlingszilváni talált otthonra a területen. (Monorra egyébként legegyszerűbben a Nyugati pályaudvarról lehet eljutni, mindössze fél órás utazással. Monoron működik taxiszolgáltatás, ami a fesztivál helyszínére viszi az embereket, de az állomástól az Orbán térre nem egy nagy kaland gyalog sem feljutni. Ráadásul a Strázsahegy a maga 190 méteres magasságával nem egy Mount Everest, inkább kisebb dombnak nevezném.) Hová is megyünk, idézünk régebbi cikkünkből…
A rendezvény helyszíne a Monori Pincefalu szívében az Orbán szobor környékén koncentrált helyen. All you can eat rendszerben korlátlanul kóstolhatják a helyi borosgazdák hagyományos és különleges ízesítésű forralt borait és a gazdák vendégeiként megjelent éttermek szakácsok ételízelítőit.
A Webshopban klikk ide! 2017. január 11-éig megvásárolt belépőket elsőbbségi küldeményként postán juttatják el a vásárlókhoz (január 11-13 között utalványt küldünk), akik egy műsoros CD-t kapnak, melynek tokja a rendezvény térképe, és egyben a belépőjegyet is helyettesíti. Minden kedves vendég ennek ellenében kapja meg a rendezvény látogatásához elengedhetetlenül szükséges bögrét, jelvényt és karszalagot, melyek együttes megléte feltétele a fesztiválon való részvételnek. (Mivel rendezvényünkön nemcsak alkoholt, hanem ételeket és alkoholmentes italokat is kínálunk, a kísérők, „sofőrök” számára szintén szükséges a belépő vásárlása.)
14 év alatt a belépés ingyenes
A fesztivál belépője:
helyszínen: 6990 Ft.
interneten elővételben: 5990 Ft
Személyesen Monoron (2017.01.13-án 16 óráig az ismert elárusító helyeken ): 5990. Ft
B & K irodájában, Mátyás Király u.
Somodi Szódás, Virág utca
Piaci Zöldséges, Piactér.
Külön kiemelnénk néhány különlegesebb tételt a forralt borok rengetegéből, mint például a bio othello forraltmányt a Bolyhos Pincétől, a körtével és lime-mal megbolondított cserszegi fűszerest a Megyeri Hanti Pincétől, a Franci Pince csipkebogyós rozé forralt borát vagy a KultPince rozmaringos fehér és narancsos vörös forralt borát. Mint azt láthatjuk, a variációknak csak a fantázia szabhat határt.
A Megyeri-Hanti Pincétől sikerült megkóstolnunk újborokat is, például a 2015-ös Mondandót is, ami egy friss és ropogós Cserszegi Fűszeres, kellemes élmény volt. A szürkemarhaburger hibátlan volt, még éppen sikerült elkapni az utolsó pogácsában tálalt darabokat. A KultPincét mindig ki kell emelnünk, hiszen csodás pincéjükkel, teraszukkal, ők a Strázsahegy ékköve. A BBQ oldalasuk fantasztikus volt, odatették magukat rendesen, ahogy szokták. Amilyen „nehezen” jutottunk fel, (nem vártunk taxira – se Uber se sima) gyalogosan csúszkáltunk fel, olyan gyorsan jöttünk le egy menetrendszerinti járattal. Már várjuk, a Borvidékek Hétvégéjét jó lenne, ha sikerülne egy koncentrált szervezéssel ráfordulni a témára. Mi természetesen addig még néhányszor ellátogatunk a Strázsahegyre. Részlet a tavalyi tudósításunkból…
Az esemény facebook elérhetősége ideklikkelve!
„Meredek a pincegádor, Nehéz teher az a mámor”. Petőfi után szabadon járjuk be Bacchus és Szent Orbán borstációit, mindig meghitt, már-már mágikus itt minden, tél vagy nyár, reggel-este, mindegy. Mohos, fagyott ágakkal körbeékelt, akáccal körbefont, tikkadt, sárga levelekkel terhes, őszi indákkal körbefuttatott présház-ajtók, pincelejárók közt bóklászunk boldogan, vagy legalábbis egy kis időre önfeledt-búfeledten. Igen, meghitt a táj atmoszférája, ez rásegít erre, minden intim és békés, minden közel, együtt vagyunk.
No de, bátorított egy borízű hang, ezeknél az „agyonfűszerezett” leveknél már mindegy, milyen az alapíz, milyen fajtát hoz ki a borász és mi magunk belőle – édesmindegy, mi megisszuk a levét… Azért nem teljesen, mert volt, ami „fajtajelleget hozott”, például egy zweigeltből, kékfrankosból készült gyümölcslé, melyben, ha nem is áradtak, de finoman érződtek a nem utólag belekevert meggy és szilvaízek, Mikla László borai voltak, mondjuk, ilyenek. És locsoltak bőven „rendes” borokat, sőt díjnyertesekből is kóstolhattunk! A legelső tudósításunk, az első Jégvirágtól Borvirágig Fesztiválról!
