2011. július 14. – Balla Ágnes, (fotó:NY.G.I.)
A 12. Vinagora borverseny, mely Közép- Európa bor- iránytűjeként aposztrófálja magát, egy borús szombati napon került megrendezésre a Hotel Boscolo-ban. A rossz időnek köszönhetően (feltételezem a szervezők nagy megelégedésére) a napsütés nem jelentett konkurenciát a borospalackoknak. Ennek ellenére a látogatók elég szellősen töltötték be a termeket. A hivatalos sajtóközlemény szerint idén kétszer annyian voltak, mint tavaly. (Szerk.)
A délelőtt 10 órákor professzionális keretek között megrendezett sajtótájékoztatón megtudhattuk, hogy rosé nagyhatalom vagyunk és persze az édes borokban is Magyarország tarolt. Emellett fontos trendként említendő a barriqolás stagnálása és vörösbor esetében az érett gyümölcsös ízvilág dominanciája. A szervezők hosszasan ecsetelték a szigorú pontozási rendszer felépítését és a nemzetközi zsűri szakmaiságát, mellyel a díjazási rendszer feddhetetlenségére és pártatlanságára reflektáltak. Maga a zsűrizés Pécsett zajlott, ahol 19 ország 501 tételét bírálták el. A nevezett minták 70%-a volt magyar, a fennmaradó 30% nagy része európai (bolgár, horvát, cseh, francia, német, olasz, portugál, román, spanyol, szlovák, szlovén) borokból állt össze. Volt egy pár újvilági bor is nem meglepő módon Chiléből, Peruból, Uruguayból.
Na de egzotikusság tekintetében az egész felsorolás tromfolható a brazil, tunéziai és japán borokkal. Egy kedves ismerősöm szerint a japán bornak friss csecsemő íze van. Ez annyit jelent, hogy neki nem igazán jött be a ez a tétel. Ezek után nekem is muszáj volt belelógatni az ízlelőbimbóimat ebbe a nedűbe, ami a Hikari Koshu névre hallgatott és egy fehér bort takart. Tény, hogy a bor számomra teljesen új ízvilágot nyújtott, melynek leírására inkább nem vállalkoznék, mert annyira atipikus volt a Magyarországon megszokottól. De annyit azért jeleznék, hogy nekem ízlett és ha van rá mód mindekit bátorítok a japán borok megismerésére.
A délután folyamán két színvonalas mesterkurzuson vettem részt. Az elsőt Dr. Gál Lajos és Figula Mihály tartotta a fehér házasításokról és az Egri Csillagról. Előadásuk nagyon élvezetes volt. Elmondhatom, hogy a két úriember jó párost alkotott. Az előadás végére egy barátságos de csipkelődő Balaton versus Eger csata bontakozott ki, mellyel mindkét előadó a saját borvidékének meglátogatására ösztönözte a hallgatóságot.
Figula Mihály hosszasan ecsetelte a talajkarakter figyelembevételének fontosságát házasítások esetén. Dr. Gál Lajos mint helyi illetékes az Egri Csillag bemutatására fektette a hangsúlyt. Az előadás folyamán 7 tételt kóstolhattak meg az érdeklődők. Kifejezetten élvezetes volt a Kreinbacher Birtok 2007-es Nagy- Somlóija és a Szöllősi Pincészet 2006-os Magnusa. Előbbi egy furmint hárslevelű és juhfark cuvee, mely magán viseli a vulkanikus talaj áldását. Utóbbi egy jól sikerült chardonnay- savignon blanc házasítás, melyben illatban a savignon blanc ízben a chardonnay dominál. Figula Mihály a 2007-es Szilénuszával kényeztette a publikumot. Elmondta, hogy ehhez a borhoz érzelmileg is erősen kötődik mivel ez volt az utolsó bor, melyet 2008-ban elhunyt édesapjával közösen készíthetett. Ez az olaszrizling, savignon blanc, szürkebarát házasítás egy nagyon kerek harmonikus bort eredményezett. Érdekes módon az utóíze enyhén kesernyés volt, de ez semmit sem von le a bor élvezeti értékéből.
Zárásként volt szerencsénk két első generációs Egri Csillaghoz. Az Egri csillag védett eredetű bor. A megalkotott szabályozás legalább 4 szőlőfajta-összetevőt ír elő. A muskotályos jellegű fajtákat 30%-ban maximálja, előírás továbbá, hogy az összetevők fele kárpát-medencei fajta legyen. Szokás az Egri Bikavér fehér párjának is nevezni. Először 2010-ben készült. A borászatilag és svájci frank hitelileg kevésbbé kedvező évjárat ellenére is kitűnt hogy van potenciál az Egri Csillagban.
Thummerer csillagában királyleányka és muskotály dominál egy kis napsütés hiányból és túlzott csapadékból adódó savassággal keverdve. Gál Lajos csillaga kevésbbé savasan fénylett az égen, így a 2010-es évjarat egy üdítő képviselőjét tisztelhetjük benne. Finom friss ízével és bohókás palackdesign-jával biztos belopja magát a borbarátok szívébe.
A második kurzus folyamán egy nagyágyú, a felső kategóriás édes borok pápája süvített be az előadóterembe: Szepsy István beszélt az édes mesterborok harmóniájáról. Sajnos egyetlen bora sem volt nevezve a Vinagorára ebből kifolyólag a kurzuson nem kóstoltunk tőle. Viszont volt szerencsénk a Szent Tamás Szőlőbirtok és Pincészet 2009-es tokaji furmintjához a 3909-hez, mely elnyerte az édes borok champion díját. (Ebben a borásztaban tevékenykedik ifj. Szepsy István.) A 3909 egy kivételes tétel, melynek mind illatában mind ízében az aszalt sárgabarack fedezhető fel. Erősen filóztam honnan jöhetett ez az elnevezés.
Talán a számmisztikához van köze, mint a 69-nek? De nem. Véletlenül fedeztem fel hogy 3909 Mád irányítószáma. Elég minimál ugyanakkor zseniális megoldás. Az én irányítószámomról (1083) sajnos nem hinném hogy valaha bort neveznek el. Szepsy István hosszasan boncolgatta az ár- érték arány és a kínálat- kereslet kérdését. Miért is jóval drágább az igazi aszútechnológiával készített bor? Miért történhet meg az, hogy néha nehéz eladni az 1 eurós bort az 1000 euróst meg elkapkodják? Szepsy szerint a bornak izgalmasnak kell lenni valamint a borásznak tisztában kell lennie azzal hogy kinek és miért készíti borát. A végső cél és legnagyobb kihívás pedig a termelő egyéniségének borba való átvitele.
Miután ezen kurzusok után kiszabadultam a kóstolótérbe az 500 fehér-, rosé-, vörös borból és pezsgőből álló szortiment láttán minden előzetes tervezés ellenére az elveszettség érzése kerített hatalmába. Bevallom a túlélés érdekében pezsgőt nem kóstoltam. Két emlékezetes tételbe sikerült belefutnom. Egyik Szőke Mátyás 2009-es ezüstérmes szürkebarátja, másik az Ikon Borászat 2008-as aranyérmes Tulipánja volt.
A Tulipán egy klasszikus merlot, cabernet savignon és franc házasítás, mely még az elkövetkező években fogja teljes potenciálját kifejteni.
Sajnos pár díjazott tétel 7 órakor már elfogyott. Ezért nagy bánatomra nem tudtam megismerkedni a Takler Pince 2008-as champion díjas Syrah Reserve-jével és a Figula Pincészet 2009-es Tihanyi Merlot Válogatásával, mely egyike volt a Vinagora legjobb fajtaborainak. Hiánypótlásra nyitott vagyok!
A győztes borok a képgaléria után találhatóak…
VinAgora CHAMPION díjai:
Fehér borok kategóriában:
Gomila Exeptional Sauvignon blanc 2010 (P&F Jeruzalem Ormoz d. o. o., Szlovénia)
Rosé borok kategóriában:
Gál Szigetújfalui Zweigelt Rosé 2010 (Gál Szőlőbirtok és Pincészet)
Vörös borok kategóriában:
Szekszárdi Syrah Reserve 2008 (Takler Pince Kft.)
Pezsgők kategóriában:
Gran Cuvée Satén Franciacorta Brut 2009 (Bellavista Franciacorta, Olaszország)
Természetes borkülönlegességek kategóriában:
3909 Tokaji Cuvée 2009 (Szent Tamás Szőlőbirtok és Pincészet)
„Botrytizálódott” borok kategóriában:
Tokaji Reneszánsz Cuvée 2008 (Tocajicum Borház Kft.)
A versenyen ismételten különdíjat ítéltek oda a magyar mintáknak. A „VinAgora legjobb fajtabora” címet az a bor nyerhette el, amely az adott fajtán belül a legmagasabb pontszámmal arany érmes lett és amely fajtából legalább 15 minta érkezett a versenyre.
A „VinAgora legjobb fajtabora 2011” cím nyertesei:
Gál Szigetszentmártoni Pinot Noir 2010 (Gál Szőlőbirtok és Pincészet)
Vincze Cabertnet franc Arcanum 2007 (Vincze Borászat)
Bock Villányi Cabertnet sauvignon Jammertal Selection 2007 (Bock Borászat Kft.)
Villányi Kékfrankos 2007 (Matias Borászat)
Figula Tihanyi Merlot Válogatás 2009 (Figula Pincészet)
Badacsonyi Olasz rizling Jégbor 2009 (Borbély Családi Pincészet)
Az „Ország legjobbja” cím is gazdára talált. Ha egy külföldi országból legalább 20 minta érkezett, akkor a nevezett minták közül a legtöbb pontszámot elért arany érmes bor különdíjat nyer.
Az „Ország legjobbja” cím nyertese:
Festiga Castello 2009 (Agrolaguna, Horvátország)
