Nekem a Naparany

Nekem a Naparany, cikk a WebWineWriting pályázatra

Papp Angelika írása

Naparany, már a neve is elbűvölt

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem bűvölt el már a neve. Naparany – mintha a Nap és az arany önmagában nem volna elég, nem lenne egyébként is szép. A névadóknak nem volt elég, összerakták a két szót, hogy még szebb legyen. Akkor még nem tudtam, hogy a Naparany szó nem Béreséktől, hanem Nagy László költőtől származik, nem is érdekelt, csak ízlelgettem a szót, mielőtt a borba egyáltalán belekortyoltam volna.

Naparany, az egyik legkedvesebb borélmény

Akkoriban azzal hízelegtem magamnak, hogy borszakíró vagyok, meg is jelent egy-két írásom, persze többnyire amolyan bértollnoki munkákat kaptam, másszóval fizetett tartalmakat kellett emészthetővé tennem. Kevés lehetőségem volt arra, hogy a saját gondolataimat püföljem a klaviatúrába, aztán szépen abba is hagytam az újságírósdi bolondozást, ma már rendes, “civil” munkám van, bort továbbra is élvezettel fogyasztok, de nem fárasztok senkit a szavaimmal. Most, némi unszolásra ugyan, de örömmel gondolok vissza egyik legkedvesebb borélményemre.

Naparany

Már nem tudom, hogy került hozzám a Naparany

Már nem tudom, hol és hogyan került hozzám egy palack Béres Naparany Cuvée, sőt, a bormániások szerint biztosan szentségtörés, de az évjáratára sem emlékszem. Azt tudom, hogy akkor még más volt a címkéje, és emlékszem, hogy élvezettel tapogattam már a címkét is. Aztán kitöltöttem, emlékszem, egyedül voltam, jutalom volt egy nehéz kéthetes munka végén. Beleszagoltam, aztán rögtön bele is bódultam. Hogy tud egy borból ennyi édes gyümölcsillat áradni? Kajszibarack, kandírozott narancs, ananász, meg az a sok virág, talán jázmin, már nem emlékszem, de a virágosságra igen. És az igazi meglepődés akkor jött, amikor belekóstoltam. Édességet vártam, legalább egy kicsit, különben honnan jön ez a sok kajszi? De a bor teljesen száraz volt, kecses és elegáns, ugyanakkor komplex és végtelenül gazdag. Hogy lehet ez? Mintha egy szép tokaji aszú illatát adták volna egy száraz furmint–hárslevelű testére. Csak ámultam.

Nem szeretnék nyerni, de sok Naparany élményt!

Azt mondják, az a házasítás lényege, hogy kettő vagy több szőlőfajta együtt valami többet adjon ki. A Béres Naparany ez volt, már a nevében is, hiszen a Naparany több a Napnál és az aranynál – és a bor hű volt a nevéhez. Szép emléket őrzök róla, és köszönöm Béreséknek, hogy mindezt elérhető áron adták az emberiségnek, akkoriban ugyanis több palackot is megvettem, hogy másokat is megörvendeztessek vele.

Ezzel a kis írással nem nyerni szeretnék, ahogy írtam, már mással foglalkozom, a díjátadóra biztosan nem tudok elmenni, mert messze élek, de jólesett a kis nosztalgia az írással és a borral egyaránt. Sok Naparany-élményt kívánok mindenkinek!

Szerk.: Már többször is segítettünk, jelentettünk meg cikkeket a versenyre, további infók a pályázatról, katt ide!

(Ha tetszett a cikkünk, és érdekelnek a magyar borok, sörök, pálinkák, koktélok (#italok) alkalmanként gasztronómiával, (#ételek) és mindenféle kapcsolódással (#kultúra) és nemzetközi kitekintéssel és szeretnél értesülni további hírekről, eseményekről, játékokról, egyedi beszámolókról, akkor csatlakozz Az ihatóbb Magyarországért közösségéhez (vagyis lájkolj minket) a facebookon: ide klikkelve! )