2013. július 22.- Az ihatóbb Magyarországért
Nem minden borgálára juthatunk el személyesen, van ahová mások jutnak el, akik éreznek jót rosszat, írnak ezt-azt… Azért az ember mindig vágyik oda, a bornak templomába… A VinAgora Borgála mindig nagy merítés, sok jó bor, rengeteg információ, tényleg egy boros piactér. Tessék itt egy fehér champion, itt egy csúcs vörös, amott egy argentin csoda, erre hobbit-földi vágott füves, és a magyar borok is ott vannak a szeren. Hogy bánnám a távollétet? Az élet kárpótol, hol elvesz, de aztán visszaad: Mea Culpa és jött egy Macska is…
Ágitól
Immár 14. alkalommal került megrendezésre a Vinagora Borgála, melynek helyszínét már évek óta a Hotel Boscolo Konferencia Központja biztosítja. Az 560 nevezett tételből 424 magyar bor volt. A magyar tételekből 124-et jutalmazott a zsűri nagy arany, arany vagy ezüst medállal. A legeredményesebben szereplő ország Új- Zéland volt. Mindhárom nevezett tétele arany érmet szerzett.
A Vinagora Borgála célja, hogy egy igényesen megszervezett borversenyen szereplő borpalettát mutasson be a nagyközönségnek. Megvannak ennek a rendezvénynek az előnyei és a hátrányai is. Előny, hogy ha még nem fogytak el a kóstolandó tételek a látogató személyes kontaktusba kerülhet a borokkal, megfoghatja az üveget, tanulmányozhatja a címkét, sőt még tölthet is magának. Ez tényleg egy nem mindennapi lehetőség! Hátrány a korlátozott bormennyiség mellett a hangulat kissé lapossága, a valami hiányzik érzés…Valamivel már fel kellene rázni az eseményt. Az elmúlt évekkel ellentétben nem volt borral kapcsolatos előadás sem. Idén egy nem annyira témába vágó előadásra került sor, melynek címe Sonkák a nagyvilágból volt. Az óriás kivetítőn „vérkomolyan” bort kóstoló szakemberek látványa se nagyon dobta fel a hangulatot.
Gábrieltől
Szóval nem voltam ott, de úgy gondoltam, hogy egy picinyke VinAgorát hazaviszek. Méghozzá kezdjünk nagy falattal, ne adjuk alább egy fehér nagyágyúnál. Ugyanis idén a borverseny abszolút győztese fehérbor kategóriában a balatonedericsi Effendy Vin kft. bora lett, méghozzá egy 2011-es, félédes Olaszrizling melynek fedőneve a Mea Culpa. Szorgos kis kezek hozták fel a bort vidékről Pestre, majd pihentettem egy hétig a palackot. A borászattól megérdeklődtem a névadás történetét. Mea Culpa: „én vétkem, én igen nagy vétkem” – Kétféle értelmezése is lehet: Egy részt jelentheti mindenkinek, azt, amit ő maga beletesz, belegondol, beleképzel, beleplántál. Ezzel „megszemélyesíthető” a bor, egyénivé teszi a borvételt, egészen más dolog így kapni, adni valamit. A pincészetnek kiemelten fontos a közvetlenség, személyesség. Más részt lehet az az „én vétkem”, hogy itt nem lehet megállni egy pohárnál…
Judittól
Bevált recept alapján dolgoztak a VinAgora szervezői, amikor a verseny borai mellé beszereztek egy jó helyszínt, és az adottakból nyilvános záró programot rendeztek. A látogatók száma sem volt kérdéses, mert különleges, különféle érmekkel jutalmazott boritalokat bárki szívesen kóstol. Már csak némi reklám hiányzott, a tökéletes végeredményhez. Meg is lett, és már érkeztek is az emberek, Pestről és vidékről egyaránt, miközben úgy tűnt, van valami a borokban, ami minden korosztályra hatni tud, válogatás nélkül.
Ágitól
Persze ha tisztán csak a borokra koncentrálunk mindenképp, miért is ne tennénk, minden rendben volt… Bizony sorjáztak ismét a remek tételek a 2013-as Vinagorán. A hat champion díjas termékből hármat sikerült megkóstolnom a többi ugyanis elfogyott egy-kettőre. Bevallom a Palmes D’or Brut Vintage 2002-es pezsgője nem volt nagy hatással rám. Valószínűleg az elvárásaim nagyobbak volt a kelleténél. 14 óra után tudtuk meg, hogy ha ezt a champion díjas pezsgőt szeretnénk kóstolni, akkor 2 óra múlva kell visszatérnünk mert akkor bontanak ki egy palackkal. Ezt a fontos információt sikerült is fejben tartanunk. Szóval 4 órakor kisebb tolakodás után fél deciliter savanyú cukor ízű Palmes D’or Brut Vintage pezsgőhöz jutottam.
Judittól
Az előtérbe érkezve, borászati szaklapok szigetei sorakoztak. Kicsit távolabb, a büfé előtt, külön standokba botlottunk. Itt, a fal mentén sorakoztak a kiállító magyar borászatok. Az ismerkedés a termelőkkel, Dúzsiék, Taklerék borai mellett, laza kezdése volt a délutánnak. Ez egy más világ volt.
A nagyterembe érve, ugyanis hirtelen nyüzsgés váltotta fel, családias hangulatot. Ez a látszólagos káosz, talán annak a számlájára írható, hogy az önkiszolgálás óhatatlanul némi rendetlenséget, és tülekedést von maga után. De csak az első ránézésre volt veszélyes, egy rövid programfüzetes búvárkodás után, már is más szemmel néztük a tematikusan rendezett kínálatot.
Gábrieltől
A Macskával is megnézettem a bort, kíváncsian szemlélte a palackot, nem húzódott el tőle. Hentergett mellette, elhevert, hol szemlélődött, tehát a kisugárzás jó volt! Ez a macskás borteszt, a Cicus figyelme aztán persze elkalandozott. Majd a bort kivittük a szabadba és a Macska otthon maradt.
Kibontottuk. Már kitöltéskor látszott az érettség a mélyebb aranylón sárga színen, az olajos testen, ahogy a pohárról lassan-lassan visszacsorogva, mutatta a templomablakokat egy egész katedrálist. Nem véletlenül, ez a nagy beltartalom, hiszen a borunk jégbornak készült, de aztán szerencsére nem az lett. 2012. Január 2-án szüretelték kényszerből, mert nem jött a fagy, de jöttek az éhes állatok: őzek, madarak…
(Ha tetszett a post, csatlakozz Az ihatóbb Magyarországért vidám közösségéhez a facebookon ITT )
Sur lie technológiával készült, tehát a seprőágyon tartották, amíg kellett, ettől lesz szép a test. Kilenc hónapig volt kis tölgyfahordóban, megmaradtak a jó savak, melléjük egy 20g/l maradékcukor. Aranyló zsongás a szín és jön illatban is az elbűvölés, csaknem rögtön bűnbe esünk? Bizony kortyolni kell, az illat nyári napon párálló vulkanikus kövek, édesség, bűbájos barack, érett lime, fehérbors, mézes vajas karamell… Hogy 15% alkohol lenne a borunkban? Benne van, de senki nem bánja, ez a test tökéletesen elbírja. Belekortyolva visszaköszönnek a zamatban az illatjegyek. Dús a korty, tökéletes harmónia, egyben van a bor, de nagyon. Egyetértünk a zsűri döntésével! Hosszú a bor, az édesség kellemes, az alkohol nem lóg ki, ásványok, szép savak. Kerek, buja, behízelgő dorombol mint egy macska… Jött újra a vétkezés, hamar elfogyott palack, nem is maradt másnapra…
Ágitól
Nem okozott csalódást viszont a 2010-es ausztrál Gatt Old Vine Shiraz. A behízelgő fahéjas-málnás ízű bor marcipános lecsengése elvarázsolt! Szép sav-cukor-alkohol harmóniát mutatott a Soltész Pince 2002-es évjáratú hat puttonyos Tokaji Aszúja is. Mindkét tétel megérdemelten nyert champion díjat. Felvillant számomra az új-zélandi Saint Clair Pincészet 2012-es Premium Sauvignon Blanc-ja és Pioneer Block 5 nevű Pinot Noir-ja. Mindkét tétel kiválóan prezentálja az adott fajtát. A sauvignon blanc hozza az extra füves, lime-os ízt, míg a pinot noir-ban intenzíven koncentrálódott borsos- szegfűszeges íz giga animalitással volt megspékelve.
A legátütőbb bor számomra egy magyar bor lett, a Balassa Bor Kft. 2011-es Mézes- Mály Tokaji Furmintja nyújtotta. Komplex mandulás, sárgabarackos ízvilág csodás egyensúlyban! Remélem, hogy egyre több fogyasztó fogja vásárolni a tokaji furmintokat ösztönözvén a termelőket arra is, hogy minél jobb minőségű hétköznapi fogyasztásra szánt száraz furmintokat is előállítsanak.
Az ihatóbb Magyarországért
Idén sem változott a győztes csapat, a tematikán nem változtattak a szervezők, a rendezvény kialakult, beérett. Szeretjük a VinAgora Borgálát, további sikeres kóstolókat kívánunk. Mindig várjuk, hogy jövőre milyen lesz a merítés, Közép-Európa boros iránytűjére szükség van, megvan a helye a igazi borrajongó naptárában…
