2010. június 28. – Nyulasi Gábriel
Már-már azt hittem, hogy megszakad a sorozatunk, és kénytelen leszek a láncot újraindítani. Néha előfordul, hogy a beszélgetések elakadnak, a poharakban a szárazpróba is emlékké halványul. A Légli Szőlő és Bortermelő Gazdaságnál jelentős pihenőt tartott a Borstaféta. A kitartó kommunikációs kísérletek szerencsére sikerre vezettek. A Légli pincészet szőlőterületei Balatonboglár Borvidéken a Somogyi-dombság Balaton közeli lankáin találhatóak.
Somogy, amely a vármegyék közül elsőként kapott címert, pajzsán egy szőlőfürtöt tartó vitézi karral, már a római kortól jelentős szőlőtermesztéssel bírt. Céljuk, hogy boraik a természetes értékek, mint gyümölcszamatok, savak, üdeség, és a tudatos, felelős emberi munka, mind teljesebb harmóniájának kifejezői legyenek.
– Mi foglalkoztatja Önt mostanában?
– Nem tudtam és nem is nagyon lehetett függetleníteni magamat az idei tavasz – nyári időjárástól és annak következményeitől. De ami igazán foglalkoztat, az új Furmint-telepítésünk a János – hegyen, illetve a pince és birtok központi beruházásunk.
– Mit üzen Az ihatóbb Magyarországért mozgalomnak?
– Sok szép borélményt. Mindannyiunk számára azt, hogy mielőbb megtapasztaljuk, és megélhessük, hogy a magyar borok az adottságainknak és a hagyományainknak megfelelő pozícióba kerüljenek a nemzetközi borvilág piacain.
– Kit említene meg, mint borászt, vagyis kinek adná tovább a szót?
– A szót Demeter Zoltán barátomnak, tokaji bortermelőnek adnám tovább.
