2010. június 19. – Nyulasi Gábriel
„Volt itt minden, mint a búcsúban!” – tartja a szólás, és kiállított a ligetben mindenki, borosok, pecsenyések, sajtosok, cukorkások, kávésok, díszüvegesek, szódások és még folytathatnánk a sort. A Bországgyűlés rendezői idén nem panaszkodhattak hűvös hangulatra, forró napokat éltünk át a fesztiválon. A hőség miatt sok helyen a testesebb vörösboroknak esélyük sem volt, délután, estefelé élénkült meg igazán a borkortyolók hada. A látogatók a Városliget forró katlanában, egy igazi nagy olvasztótégelyben érezhették magukat.
Az ember hol Ázsiában, hol a Balkánon kalandozhatott, tipegős körömcipők kebelcsodákkal és izompolókkal, torzonborz hajléknélküliek, diákok, turisták, borszakértők, lelkes amatőrök álltak, sodródtak, ültek a fabódék között. Jöhetnének fanyalgó hangok is, hogy miképpen lehet sűrű füstben kóstolni, meg nem fogyott elég bor, hogy milyen volt a közönség, és ehhez hasonlóak. A Bországgyűlésen már megszokhattuk e jelenségeket, és szükség van ilyen rendezvényekre is, ahol boldog-boldogtalan poharat ragad és kortyol.
Széles néprétegek borkultúrálódnak együtt, és ha kérik az „édes aszú vörös jégbort”, a borász talán mutat nekik olyan nedűt, amit máskor is megízlelnek. A társadalmi és borismereti különbségek teljesen eltűntek a forgatagban, a tömeg borünnepéllyé változott. Tehát kicsi, nagy, sovány, kövér, gazdag, szegény igyon hazai bort, mert kérem ez itt a lényeg – Az ihatóbb Magyarországért!
