Hetedik Gyöngyöspatai Vulkanikus Borok Fesztiválja
Az első része a Gyöngyöspatai élményeknek itt találhatóak: katt ide!
Sárközi Richard írása
Amikor a marha lepofázza
A központhoz tévedek, a Tulipános ház mögé. Békássy, Hoop, Németi Zoltán, Péter Pince jobbról balra, nem ebben a sorrendben kóstolok, de felállítom az íztérképet. A ház mögött Magos Zoltán elég magasra rakja a lécet, olyan omlós marhapofát kínál, hogy ez a szó nem is írja le.
Az egri kékfrankosban pácolt marha megadja magát, elomlik a szájban, bársonyos és puha, eggyé válik az ember ínyével és nyelvével, a mellé tálalt tarhonyába rejtett ropogós szalonnadarabok jól ellensúlyozzák a lágy pofát, az ízek összhangját pedig a pácolt hagyma savanyú felhangjai teljesítik ki.
Többféle bort kóstolok hozzá, a marha a legtöbbjét lepofázza, végül a Hoop Wines 2020-as, kicsit fásabb, hordósabb kékfrankosa jut mellette szóhoz.
Később házi rétessel öblítem a borokat le, igazi gasztroutazás ez Gyöngyöspatára.
Némi önfeledt szuszogás után megtalálom a szívemnek aznap legkedvesebb vöröset, ami a Mátra fantázianévre hallgat. Németi Zoltán 2021-es, lélegző műanyagtartályban érlelt kékfrankosa úgy könnyű, hogy közben tolja a meggyet orrba-szájba, a 30 plusz fokkal is jól bír, gyümölcsbor szőlőből.
Weingartner Olivér vájlingból kínálja
Koradélutánra mindent beborít a nap, szúrja az arcot, nyomja a mellkast, a fogyasztásom fél liter mentes 50 méteren, minden megtett félszáz után újratöltöm a kulacsom, beadagolom szájon át, hogy aztán teljes testfelületen párologtassam.
A megfelelő hidratálás érdekében megkóstolok inkább még pár bort. Beülök Weingartner Olivér mellé, meghívott borász, vájlingból kínálja a bortékáját, iszom a szavait, a borait már úgyis évek óta.
A nap okádja a meleget, úgyhogy diónyi jégdarabokkal rajzolunk köröket ki a hajára ki önkénytelen tonzúrájára. Juhfark petnat, petnatosodott furmint, patnetmentes siller, nem dicsérem külön-külön őket, Olivér számomra az egyik legizgalmasabb hazai borász, aki teheti, kóstoljon meg tőle mindent.
Érkezik egy német kiscsapat, nem győznek csodálkozni a Weingartner néven (ami szőlőtermelőt jelent) – nehezen győzzük meg őket, hogy nem művésznév, a Hajas László mesterfodrász problémába már bele sem kezdünk.
Lemegyünk Págerék pincéjébe
Losonci Bálinttal erősítve lemegyünk Págerék pincéjébe, ahol végre hűvös van és hordók, kimintázzák nekünk belőle, amit csak kell. A rajnai megint csodálatos lesz, a narancsbortól elalélok, a tetőfok a hangulaton hág, legyen minden hétvégén vulkanikus borfeszt!
Mintha mindenkit ismernék
A Páger-stand vendége Homoky Dorka, bepótolom a bubihiányom. Turnézunk még egyet az Amfora Arcban, aztániInnentől már kavar van a fejemben és a jegyzeteim között.
Különféle asztaltársaságoknál fordulok meg, olyan, mintha mindenkit ismernék, kedves és még kedvesebb emberekkel találkozom.
Belemegyünk súlyos beszélgetésekbe úgy szakmailag mint emberileg, feltűnnek Sekhináék, megvitatjuk a hazai petnathelyzetet, koccintunk és táncolunk, élvezzük a bársonymeleg éjszakát.
(Ha tetszett a cikkünk, és érdekelnek a magyar borok, sörök, pálinkák, koktélok (#italok) alkalmanként gasztronómiával, (#ételek) és mindenféle kapcsolódással (#kultúra) és nemzetközi kitekintéssel és szeretnél értesülni további hírekről, eseményekről, játékokról, egyedi beszámolókról, akkor csatlakozz Az ihatóbb Magyarországért közösségéhez (vagyis lájkolj minket) a facebookon: ide klikkelve! )
