Fogadjátok szeretettel Fruzsina írását az Októberi BorMoziról…
dr. Gál Fruzsina írása
Most már igazán…
Gábrielt (Nyulasi Gábriel István, Az ihatóbb Magyarországért főszerkesztője) ezer éve ismerem, szerintem már ott voltam akkor is, amikor még a bormozinak csak a gondolata pattant ki a fejéből. Azóta rendületlenül szervezi ezeket, keresi rá az ideális borokat és filmeket. (Bizony, már több mint 6 éves a BorMozi) Mégis úgy alakult, hogy mégsem voltam ott egyetlen ilyen alkalmon sem, amikor is egy hétfő délelőtt felhívott, hogy most már igazán mennem kellene.
Nem vagyok az a nagy filmes alkat. Sőt, bizony a filmes ismereteimen jócskán lenne mit csiszolni. Ráadásul, képtelen vagyok megülni egy helyben sokáig, és egy kezemen meg tudom számolni azokat a filmeket, amik annyira izgattak, hogy együltőhelymben, anélkül, hogy közben bármi mást csinálnék, végignézzem azokat. Az “ízlésemről” pedig sokat elárul, hogy az utolsó ilyen filmem az Ízek, imák, szerelmek volt…
Otthonosan mozogva…
A borokkal azért ennél sokkalta jobban állok. Hmm… talán az utóbbi tíz évben még a filmezésre szánt időt is inkább borbárokban töltöttem… Legalább a VinoPiano Borbárban így otthonosan mozgok, ami az első bormozim helyszíne, ahol egy apámmal egy idős, 1959-es fekete-fehér francia film, a Négyszáz csapás szerepel az októberi repertoáron. Erős kezdés. Alapvetően van egy erős vonzódásom a francia kultúrához, úgyhogy végig jól élem, hogy egy francia filmmel találkozom. Ez ráadásul a rendező, François Truffaut első filmje is, aki díjat is kapott a legjobb rendezésért a cannes-i nemzetközi filmfesztiválon. Na, de a díjaknál mindig jobban izgattak a lázadó alkatok, Truffaut szellemiségében pedig az volt: bátor fickó, meri a korabeli francia filmművészetet élőhalottként jellemezni, szembe menni a hagyományossal, csak azokat az érzéseket megmutatni, amiről valós a mondanivalója. Én meg ezeket az értékeket a mindennapokban, az emberekben különösen szeretem.
Szóval ilyen előzmények mellett itt vagyunk: én, ez a francia film, meg a borok. Kóstolunk hármat ráhangolódásként az elején, hármat a film közepén fellélegzésként, és hármat végén annak a kedvéért, hogy legyen mi mellett tovább vinni, mit is ad ez a film, és egy ilyen baráti, jó hangulatú közegben eltöltött este.
A borokról
Az este “közönségdíjas bora” a Kamocsay Prémium Chardonnay (2017). Nem döbbentem meg, mondhatni ez papírforma. Ahol megjelenik a borsorban, ott sokak tetszését elnyeri, nem véletlen, hogy ez az egyik legsikeresebb tagja a Kamocsay Premium borcsaládnak. A chardonnay amúgy nekem „biztonsági játék” fajta is, ha valaki jól bánik vele, akkor ilyen nagyot üt, hogy a társaság központja lesz, az a behízelgő, de feltétlenül őszinte alak. Ez a chardonnay abszolút hízelgés: barack, citrus, mediterrán vidék ez a bor, kis fehér virág, szóval értem én a közkedveltségét. Meg haza is vinném ezután is bármikor, ha a pasimmal csacsognánk, szeretnénk egymást meg az életet, csak úgy.
Azt szerettem a borsorban, hogy a jól ismert borok mellett Gábriel most (is) tudott olyan tételeket mutatni, amiket korábban egyáltalán nem ismertem, volt ahol a kis pincészetet sem. Úgy szeretem ám ezt, amikor csupa meglepetés az élet.
Bár magamról mindig elmondom, hogy óriási furmint és Tokaj fan vagyok, a Hangavári Pincészet furmintjaival még nem találkoztam, pedig azért illett volna Bodrogkisfaludon jártamban-keltemben megtenni ezt a pincelátogatást. Ez a 2018-as friss, ropogós savú furmint keltette fel most a figyelmem, hogy legközelebb erre vegyem az irányt. A Kamocsay chardonnay mellett a neszmélyi borvidékről ott volt még a Bősze Pincészet ÉSJÓ? nevű 2018-as rizlingszilvánija, velük szintén nem találkoztam korábban. Nagyon könnyű, erőteljes benne a frissítő pezsgés, gyümölcsös bor, pici maradékcukorral kedveskedik, kerek történet… és jó. “Célom, hogy boraimmal segíteni tudjam a borvidék jó irányú megítélését, fejlődését és az ászári bort újra ismertté tegyem az országban és országon kívül.” – írja Bősze Csaba és ezzel a borral és a többi hasonlóan jó minőségű nedűkkel menni fog, úgy érezzük! Bősze Pincészet
A rozék közül a csongrádi Gutpintér Örömborászat kékfrankos rozéját (2018) kóstoltam most úgy, hogy korábban nem találkoztam vele, de kifejezetten üdítő volt az első találkozást. Ha rosé, akkor a kékfrankost bírom a legjobban, amilyen az örömborászaté is, akiknek a borkészítés az egyik legnagyobb öröm, szóval, jó ez, ha átjön a borban. Átjön, mint a szomszéd srác, és bizony még mindig fantasztikus ízgazdagsággal halmoz el minket ez a rozé. Ropogósan meggyes és egész ajkat betöltő, hiába ez a spontán erjedés nagyon jó is tud lenni. De itt volt velünk még a Gábriel által már sokszor megénekelt, kedvenc Fabro picészettől egy merlot rosé, amely még tartotta magát, de azért várjuk az új rozét. (2018)
Aztán haladva ezzel a kellemesen meleg, de már őszbe forduló az estével, megjelentek a vörösök is: a Vinatus Pincészet fiatalos, könnyed, portugieser hangsúlyos Redy vörös cuveéje, (2018) és szintén Villányból, a Streit Zagonyi szintén portugieser bázisú Dilara vörös cuveéje (2018).
Róluk sem hallottam még korábban, de tetszik a sztori, jó sztorival engem simán meg lehet ám venni. Elmondásuk szerint a hős katona ősük, Zágonyi Károly őserejét, virtusát, győzni és élni akarását töltik palackjaikba, hisz ő maga is ugyanabból a szülőföldből merítette erejét, mint a pincészet borai. Szép. De a sztorin túl azért a bor is nagyon rendben van. Finoman porciózott egyensúly, sorakoznak a gyümölcsök, a savak, a test, igen jóivású tétel. A Dilara egyébként meghatározása szerint egy felsőkategóriás bisztróbor, ezt tökéletesen hozza, szerintem egy bekuckózós téli estén még simán a társam lesz valamikor.
A bort a Vinolingua biztosította számunkra: “Magyarországon vannak jó borászatok. Vannak kis borászatok. Vannak kicsi ÉS jó borászatok. Mi az utóbbiakat keressük szakadatlanul.” – Vinolingua Lendületes, gyümölcsös bisztróbor, a legjobbik fajtából. Írják a Dilaráról és mi teljesen egyetértünk !
A utolsó vörösbor Feind Péter saját pincészetéből való. A Peter’s Balaton Cabernet Sauvignont (2017) sem kóstoltam korábban, de a Peter’s Balaton borok nagyon tervben voltak már. Első látásra belezúgtam a halas címkékbe, annyira fiatalos, édes, szinte azonnal veled akarnak jönni a polcról haza. Velem is hazajönnek majd gyakran, tetszett ez a koncentrált vörös, sok fekete és piros bogyós gyümölccsel.
Az én titkos favoritom az este utolsó bora volt. Tokaj sok mindent mutatott már nekem, de amióta ilyen szerelemben élek vele, azóta tanultam meg igazán értékelni és élvezni az édes borokat, persze, más borvidékről is kíváncsian fedezem fel ezeket. A somlói Fekete Pincészet félédes hárslevelűje (2017) így a végén, nekem, utolsó kortyként igazi korona volt. Sok cukor, sok sav sok alkohol, nagy test és valahogy összeáll a végére. Jó lesz érlelni 1-2 évet és akkor még szebb arcát mutatja majd.“Pincészetünk ikonikus alapítója és névadója, Fekete Béla bácsi a 70-es évek elején vásárolta a birtokot, mely lépésről lépésre érte el mai, 3,5 hektáros területét. A kezdetektől alkalmazott hagyományőrző technológia és a hosszú, 3-4 éves érlelési idő kellő teret hagynak boraink, a somlói borok között is egyedi egyéniségének kibontakozásához.” (Fekete Pincészet Somló) Fekete Pince Somló
A film és a korty…
Néztem ezt a filmet, átjött a bátorsága, szinte akartam volna ismerni ezt a rendezőt a maga idejében.(sajnos már nincs köztünk Truffaut(52†), 1984-ben távozott) Hiába 60 év, döbbenetesen örökérvényű, milyen reakciója van egy gyereknek a szeretetnélküli közegre: akit közöny és üresség vesz körbe, az előbb-utóbb maga is belefásul az életbe, vagy kitör, még akkor is, ha ez kezdetben rengeteg fájdalommal jár. Mit teszel, ha hirtelen megérzed a hatalmad és a saját szabadságod és vajon elindulsz-e, ha egy másik élet lehetőségének csak az illatát érzed?
Happy end nincs, bátorság igen. Ez az utolsó édes korty a számban pedig valahol mégiscsak emlékeztet arra, hogy az élet, a bátor élet igazán szép.
(Ha tetszett a cikkünk, és érdekelnek a magyar borok, sörök, pálinkák, koktélok (#italok) alkalmanként gasztronómiával, (#ételek) és mindenféle kapcsolódással (#kultúra) és nemzetközi kitekintéssel és szeretnél értesülni további hírekről, eseményekről, játékokról, egyedi beszámolókról, akkor csatlakozz Az ihatóbb Magyarországért közösségéhez (vagyis lájkolj minket) a facebookon: ide klikkelve! )
