2012. július 25. – Iványi Bianca, fotó: Ny.G.I.
Végre nyílt egy olyan thai étterem Pesten, melyben nemcsak az étkek eredetiek, hanem a szakácsok is, akik ráadásul – Sao Rujopakan thai mester vezényletével – nyitott látványkonyhában készítik éhes tekintetek előtt az idehaza talán itt legfinomabb thai csemegéket. Hagyományos receptek, kizárólag friss, hazai alapanyagok, roppant finom, izgalmas, sőt házias ízek jellemzik az Andrássy út elején tavasszal ajtót nyitó Kaeng Som Tom Yum éttermet. Borban javulniuk kell még, de erről bővebben a cikkben… Érdemes vissza-visszatérni, mert a Phat Thai-uk például talán nemcsak országszerte verhetetlen, de nemcsak eme legismertebb thai fogás, hanem a többi, mennyei kombóvá kreált hús-, hal és zöldségétel mindegyike fergeteges. A nyitóvacsorán belőlük „mazsolázgattunk”.
Thung Thong (rizstészta batyuba csomagolt sertéshús)
Tom Yum Kaeng (csípős-savanyú rákleves)
Khai Phat King (wokban sült csirkemell darabkák gyömbérrel)
Piaw Wan Plaa (édes-savanyú hal)
Kaeng Kiaw Waan Kai (zöld curry csirke)
Phat Thai (rizstészta csirkével)
Sakoo Lamyay (tapióka longan gyümölccsel, ő volt a desszert)
A Tom Yum Kaeng nevű, őrült finoman csípős rákleves volt a másik kedvenc, mely olyannyira nem hazudtolta meg magát, hogy sírtunk a gyönyörűségtől – és fogyott a jéghideg sör. A zöld curry csirke (Kaeng Kiaw Waan Kai) meg olyan frissen zöld és üdén nyers volt, hogy majd kicsattant. A fűszer a lelke talán ezeknek a mennyei ételeknek: a gyömbér, curry, chili, citromfű, lime, mangó, fokhagyma, a kókusztej, kókuszcukor, pálmacukor, a friss és sült fűszernövények egyvelege. És még sorolhatnánk.
Missziót is vállal ez az étterem és vállalkozás Pesten: az itthon még eléggé alulértékelt és reprezentált thai konyhát és kultúrát népszerűsíti, a belváros bulvárján, egy szép enteriőrben egy magyar üzletember és thai felesége, valamint szintén magyar lelkes üzletvezetője irányításával. Drukkolunk és reméljük, hogy befutnak – vannak apró hiányosságok (kicsit talán kapkodó és széteső volt, de reméljük, csak a „vizsgadrukktól”, a személyzet) és számunkra szarvas-, vagyis elefántnyi hibák: a bor ihatatlan, illathibás, rossz ízű volt, pedig kétfélét is bevállaltunk, de tovább nem mertük rontani szájízünk harmóniáját. Egy kis házi pincészet termékeiről van szó, melyeket a tulajdonos ígéretéhez híven, reméljük, lecserél. De a parádés ízek és az esti „só”-körítés: thaibox, thai karaoke, thai masszázsra serkentő (sajnos csak) szórólapok (a tulajdonosoknak masszázsszalonjuk is van), chocoMe kóstolás és a Lucullus egyesület közreműködése, hedonista vendégeinek lelkesedése is hozzájárult ahhoz, hogy nagy gasztró-élménnyel távozzunk, hogy mielőbb visszatérjünk – a thai csí kering itt, kérem!
