2011. október 22. – Nyulasi Gábriel István
Bor és Táj rovatban, igen ott, mivel a miliő most egy galéria. A borok köszönik, jól érzik magukat egy kiállítás megnyitóján. A Spiritusz Galériában ezen a héten nyitott Jahoda Réka és Mayer Hella, Traumák című, közös kiállítása. Sok gondolat felvetődik az emberben művészekkel beszélgetve, hol pedig a pult mögött állva bort töltögetve, és még több a kiállítás után. A borokat ezúton is köszönjük a Monori vállalkozóknak, Orbán Pincének, Csetvei pincészetnek. A művészetre és borokra szomjas közönség elégedetten látogatta a boros sarkot. A borokról, művekről, művészekről a témákat váltogatva számolunk be cikkünkben. Tapasztaltuk, hogy könnyebb elképzelni mindezt, ha egy fotógaléria is a segítségünkre siet.
Az első tétel a legfiatalabb volt, Mikla László képviselte a monori vállalkozókat, a 2011-es Portugieser rozéval. Jó kis behízelgő pirosgyümölcsbomba, megfelelő savak, érezhető, hogy ez az év kegyesebb volt a szőlőhöz, így érettebb volt az alapanyag. Gyorsan ki is töltögettük az összes flaskát.
Mayer Hella, az alkotási folyamatáról: „Leülök a székre, előveszem a falemezt vagy vásznat és elkezdek festeni. Olajjal. Kézzel festve összeáll a kép adott anyag találkozásából. (Kenek, törlök, átfestek, több réteget festek, kitakarok, tépek, vágok, újra átfestek és így tovább). Éppen készülőben lévő képeket adott helyzetben való érzéseim alakítanak: témában és technikailag is. Nagy szerepe van a véletlennek (éppen észrevettem valamit; véletlenül elkentem valamit; meg akarok szabadulni valamitől, de félúton a megsemmisülés felé megtartom mégis; valamit közben átélek, meghallok; valami elszomorít, felvidít, mérges leszek például.) A képek saját állapotomat tükrözik. Utólag veszem ezt észre.” (www.hella.freeblog.hu)
A második bor az Orbán Pince 2009-es Chardonnay-ja volt. Szinte régi ismerősként tekintettünk rá, a borfesztiválon is kóstoltuk. Kőtenger, igazi minerális generális, majd kicsattan az ásványoktól. Lendületes savak, lime, grapefruit, szikárság, masszív test. A Balaton-felvidék minden szépsége benne rejlik cseppfolyós állapotban. Ereje teljében a bor, ellentmondás nélkül hengerel.
„A gondolatok sorát Jahoda Réka folytatja, akit első benyomásra a vidám színek, játékos képek, könnyed témák jellemeznek. Valójában ennél többről van itt szó, az idill-valóság határát kutatja a giccs és a naivitás eszközeivel. Saját bevallása szerint számára a művészet „főként önterápikus célzatú, a stressz és agresszió levezetési formája egy látszólag könnyed, játékos világban megjelenítve.” Ez a játékosság azonban az ezredforduló női gender keresésére vezethető vissza. Gyakori témája az én-keresés, mely az iróniától nem mentes…” (http://artportal.hu )
A gender jelentése: Társadalmi nem (gender): a nőknek és férfiaknak társadalmilag kiosztott, a neveltetésünk során elsajátított szerepeinkből fakadó, az időben változó, kultúránk, osztály-, vallási vagy etnikai hovatartozásunk, tanultságunk, földrajzi, gazdasági és politikai környezetünk által meghatározott különbözőségeink. Biológiai nemünk mellett e magatartási minták alakítják viselkedési normáinkat, s határozzák meg, kik vagyunk.
Könnyed ugrás a Szigetcsépi Gál Szőlőbirtok és Pincészet 2010-es Rajnai Rizlingje, előre egy évet, és tartályok birodalmába. Keserves év volt a 2010-es, ám így a 2011-es év vége felé sokat szelídültek a savak. Meglepően jól teljesített a bor, jobban, mint amikor Az ihatóbb Magyarországért a pincészetbe vezető bortúráján kóstoltuk. Enyhén vegetális, zöld villanások, markáns, de nem bántó savgerinc. Bortúránk: https://ihatobb.hu/?p=5881
A negyedik borunk, (szintén Az ihatóbb Magyarországért Egyesület készletéből, illetve szintén szerepel bortúráink térképén) populárisabb tétel a 2008-as Ottonel Muskotály és Cserszegi fűszeres házasítás félédesre hangolva a Hagymási Pincészettől. A bor kissé már leszálló ágban van, de még így is a cukor és a sav kellemesen tartja a harmóniát, a díszítő elemek kihátrálóban. Néhány galérialátogató megjegyezte, hogy ez a nők bora. Valóban inkább a nők fogyasztották, mi azonban nem tartjuk ezt a nemi elkülönítést a borfogyasztási szokásokban. Ez a gender is változóban, úgy érezzük, hogy csak üres sztreotípiák rögzültek széles társadalmi körben. Bortúránk: https://ihatobb.hu/?p=246
A borkimérésből percekre szabadulva, a kazincbarcikai születésű Jahoda Rékával beszélgettem. Megkérdeztem, hogy a kiállított művek közül melyik áll a szívéhez a legközelebb, hogy amellett készítsek róla fényképet. Amikor boncolgatni kezdem a „Mama” című képét, kategorikusan visszautasította a képen szereplő vörös folt szerepének elemzését. Az összbenyomás számít, az adja a komplexitást. Önmagában kiragadva egy-egy részlet értelmetlen, és az számít, hogy bennünk mit mozgat meg, mit élhetünk át általa. A két művésznő közötti párhuzam adja magát, hasonlóan dolgoznak a lélekmunka, az érzelmek megélése, az én kifejezése terén. Az alkotás közben öntudatlanul törnek felszínre, és öltenek képi formát a vásznon a traumák. Ha már fizikailag megjelentek a világban, egy képben a negatív hatások, ezek után könnyebben lehet tőlük távolodni, és fel lehet őket dolgozni.
Csetvei Krisztina, az esős, dugókkal sújtott utakról küzdötte be magát a megnyitóra, így kerültek az ő borai a végére, az ötös-hatos tételek. Mórról szól a történet, egy fiatal leányt magával ragadja a terroir, és ott együltő helyében beleszeret a tájba. Ráadásul azt a területet vásárolja meg ahová leült, így ér haza a szabadkai lány, és érik nővé. Első borát az idei Borfesztiválon ismertük meg a „napholdcsillagot”-ot. ( https://ihatobb.hu/?p=6839 )
Most is egy különleges bemutatóval készült, igazi „csikóborokkal”, friss 2011-es egy hónapos állapotukban lévő szüretlen borokat hozott. Olaszrizling és királyleányka pörgött poharunkban a limonádénál is sűrűbb opálosságban rejtőzködve. Nehéz ilyenkor megjósolni a fejlődés végét, talán az olaszrizling mutatta tisztább arcát, a királyleányka fülledtebb volt. Mindkét bor igazi rostos gyümölcsbomba volt, becsapós alkoholérzettel. Visszavárjuk őket idősebb korukban, a poharunkban.
Valljuk, hogy a borokba is bekerülnek az érzelmek, a szőlészeti-, borászati munkálatok során telítődnek mindenféle energiával. A bor energiái hatnak ránk, túl a savakon, tanninokon, és az aromakorongon is túl. Nem kell, hogy a borász jólelkű legyen (de azért ez a legideálisabb), vagy szentemberként magasodjon a borvidéke fölé. Egyszerűen jelen kell lennie hitelesen a bor születésénél, (legjobb, ha már a szőlőnél is) át kell élnie a folyamatokat, benne lenni szívvel-lélekkel. Másképpen nem születhet nagy bor, és igazi művészi ábrázolás sem.
A kiállítás 2011. november 19-ig tekinthető meg, bővebb információk: http://www.spiritusz-galeria.hu
