2010. augusztus 11. – Iványi Bianca és Nyulasi Gábriel
Immár 11. alkalommal rendeztük meg 2010 júniusában a világviszonylatban is jelentős megmérettetéssé érett, Közép-Európa boriránytűjének aposztrofált VinAgora Nemzetközi Borversenyt, amelyre kiemelkedő számú és minőségű, több, mint félezer bor érkezett, velünk együtt 21 országból. Ezt követte a szintén hagyománnyá vált, mindenki által várva várt VinAgora Borgála: 7 Champion díjas, 83 arany- és 84 ezüstérmes bort kóstolhattunk össze a nevezettekkel, borászokkal, borszakértőkkel és borrajongókkal, mintegy végtelennek, kiapadhatatlannak tűnő terülj asztalkám kútfőiből.
Igazgyöngyöt és arany-ezüst ércet izzadtak a kelyhek a nyár nagy hagyományos boros rendezvényén, mondhatnánk emelkedetten jelképesen. Ez illik is a rendezvény súlyához, hisz roppant komoly, nemzetközi értékek születtek a 11. VinAgora Borversenyen és az ezt lezáró, díjnyertes borászokat és borokat ünneplő gálaeseményen, a 3. VinAgora Borgálán, mely valójában egy monstre borünnep. Haladjunk most innen visszafelé, hisz mi, fogyasztók itt szembesültünk (kis képzavarral élve) először a terítékre került és már értékelt tételekkel, és teljességében itt hasonlíthattuk és kóstolhattuk össze szisztematikusan a nevezett és díjazott alkotásokat.
A szervezők, igen szimpatikusan, kiemelten kommunikálják, hogy ez egy fogyasztóbarát vetélkedés, a bor egyre népesebb, lelkesebb közönsége felé nyit a szigorú szakmai zsűri, és így jelentősen hozzájárul annak gyarapodásához. Hisz a „borlaikusok” nemcsak megízlelhetik a kiértékelt nedűket, hanem azt a kritériumrendszert is megismerhetik, megérthetik, hogy milyen szempontok alapján és hogyan pontozták az adott tételt, egyéb információk mellett (borokhoz mellékelt borprofil, aromalista). Megalapozni, elmélyíteni a szakmai ismereteket, új kedvencekre és borbarátokra, borkollégákra lelni, információcsere és kapcsolatteremtés, egyszóval e nagy társasági esemény miatt 2010. július 3-a különösen forró júliusi napján rengeteg érdeklődő és szakmai vendég tolongott az asztalok között, az Iparművészeti Múzeum impozáns mór csarnokában.
A hangulat minden tekintetben felforrósodott. Megint képletesen és frázisokkal fogalmazva: vér, verejték, könnyek. E hármasból e két utóbbi komponens tört elő (de a vér is eszmét, testet öltött némi bibliai asszociáció és kellő bikavér illékony-csúszékony alakjában, sőt, a szőlészek, borászok és a szervezők véres verejtékes munkájában), örömkönnyek, és a poharakon és homlokokon gyöngyöző cseppek formájában. Sajnos a meleg a légkondicionálás és hatékony borhűtés hiányában némiképp csorbította e különleges alkalom maradéktalan élvezetét (főleg délután, amikor a megfelelő alkoholmennyiségtől és lelkesedéstől, borélvezettől eleve túlfűtött kóstolóközönség a nem kívánt külső hevítéstől is kissé kóválygott már), főképp azért, mert a borok nagy része veszített is élvezeti értékéből, sőt, néhányuk ihatatlanná vált. Nagy üröm ebben a hatalmas borünnepben, hogy az élmény vitathatatlan nagysága és az ínycsiklandó és tudásbővítő tapasztalati élmények mellett ez is megmaradt e cikk egyik szerzőjének első VinAgorájából, de épp a rendezvény szakmaisága és a bor iránti tisztelet miatt ezt is fontosnak tartottuk megörökíteni. De ne szaladjunk ennyire előre.
Reggel 10 órakor még frissen és tettre készen csoportosultak az újságírók és a türelmetlen borrajongók, meg természetesen a díjazottak a múzeum egyik kivételesen hűtött termében. Nagy érdeklődés kísérte a tájékoztató és értékelő beszédeket, melyeket a díjazottak felkonferálása és díjosztás kísért. Elsőként a verseny elnöke, Dr. Kállay Miklós, egyetemi tanszékvezető tanár taglalta rendkívüli érzékletességgel és profizmussal e borfórumot megelőző közép-európai borverseny jelentőségét és helyét, nemcsak a régióban, mert az ráadásul, mint megtudtuk e kontextusban, a világ első 10 nagy borversenyeinek egyike!
Évről-évre egyre több tételt neveznek a világból, az idén június 17-20. között Visegrádon lezajlott borversenyre 552 borminta (!) érkezett, hazánk mellett 20 országból. Természetesen a magyar borok túlsúlya (407 borminta) mellett a régióbeli országok, Szlovákia, Horvátország, Románia következtek, de jelentős volt Németország, Ausztria és érdekességképpen Dél-Amerika: Peru, Uruguay és Brazília hangsúlya. Az újvilágból kóstolhattunk Új-Zélandi és Észak-Amerikai borokat is, módot adva francia, olasz, spanyol, portugál, akár svájci versenytársaikkal őket összevetni. A bíráló bizottság is nemzetközi volt, az 54 szakértő között – külföldről is jelentős bortudorok érkeztek – magyar oldalról szép számban képviselték magukat másodgenerációs fiatal borászok is, ami jelzésértékű a vérkeringés-frissítés szempontjából.
A szót a borverseny igazgatója, Zilai Zoltán, a VinoFed alelnöke, a Magyar Szőlő- és Borkultúra Nonprofit Kft. ügyvezetője vette át, örömmel nyugtázva, hogy nem csak maguk a borok, de a szervezés is sikerrel vizsgázott –hozzátehetjük, ez (a már szóvá tett klimatikus hiányosságot leszámítva) a Dr. László Ágnes sajtófőnök által profin és gördülékenyen levezényelt sajtótájékoztatóra és a gálára ugyanígy érvényes! De még mielőtt délben elkezdődhetett volna, ünnepélyes átvezetőként kiosztották a díjakat.
A csarnok hosszú borterítékes asztalain az idei VinAgora „terméséből” szüreteltünk, a nevezett és díjazott palackokból sorra (persze nem mindent) kortyolva – az éremjelöléssel, későbbiekben „VinAgora macaronnal” megkülönböztetett nedűket azért igyekezve maradéktalanul kipróbálni. Több kategóriában értékeltek, a legmagasabb elismerést a Champion díjak jelentették, melyet az aranyérmesek között zsűriztek főkategóriánként. A magyar borok jelentős sikereket értek el, 6 Champion díjat nyertek a 7-ből (Imrehegyi Nektár késői szüretelésű 2008; Gál Szigetszentmártoni Pinot Noir Rosé 2009; Szekszárdi Shiraz Rosé 2009, Dúzsi Tamás; Domaine Gróf Zichy Szekszárdi Cabernet Sauvignon 2007; Tokaji Aszúeszencia Prémium Selection 1993; Törley Chardonnay Brut 2006), 60 aranyérmet és 61 ezüstérmet hoztak. Országonként még a legtöbb aranyat Horvátország, majd Svájc és Szlovákia (kimagasló felvidéki magyar borokkal), utána Franciaország, Montenegro, Németország, Románia, Spanyolország, végül Portugália, Uruguay és az USA kapták – az egyéb kategóriák (legjobb fajtaborok, az ország legjobbjai, a média zsűri különdíjasai) mellett.
A borokat osztályozásuk szerinti külön szekciókban (magyar fehér borok, külföldi fehér borok, illatos fehér borok, rosék, magyar vörös borok, külföldi vörös borok, pezsgők, botrytisálódott borok, késői szüretelésű és jégborok, erősített borok) kóstolhattuk végig sorról sorra tudásvágytól szomjasan, és akit még ez sem elégített ki, a tematikus kóstolókon és előadásokon (pl. A Furmint felemelkedése, Ha Rosé akkor Magyarország, A Cabernet franc új hazája lehet Magyarország, Az egyre népszerűbb Sauvignon blanc arcai stb.) tovább borművelődhetett. Mi magunk kielégülten s kissé megrészegülten, de nagy megelégedéssel, e gigantikus borélmény szájízével távoztunk este nyolc felé. Végszóként, érdekességképp még a legeredményesebb magyar borászatok: Bock, Borbély, Bujdosó, Csányi, Dúzsi Tamás, Egri Korona, Feind, Günzer Tamás, Heumann, Hilltop Neszmély, Konyári, Kovács Nimród, Kökény és Fia, Mészáros, Nyakas, Ostoros-Noszvaj, Pannonhalmi Borház, Royal Tokaji, Sauska, Szőke Mátyás, Thummerer Vilmos, Tokaj Kereskedőház, Tokajicum, Törley Pezsgőpincészet, Varsányi, Vida, Virághegyi, Vivamus. Viva VinAgora, jövőre Veled ugyanitt!
Oláh Rita szervező nyilatkozott Az ihatóbb Magyarországért stábjának:
– Mi a véleményed a mostani rendezvényről?
Nagyon jól sikerült az idei rendezvény, mind a szervezők, mind a látogatók elégedettek voltak. Igaz, hogy sokkal nagyobb kampány előzte meg a Borgálát, mint tavaly, így ismét bebizonyosodott, hogy „Jó bornak is kell a cégér!”. Három rádió sugárzott spotokat, rengeteg webes felületen és a nyomtatott sajtóban is írtak az eseményt megelőzően és utána is.
Sok helyen lehetett belépőjegyet nyerni a Borgálára (nálunk is – szerk.) Idén az Iparművészeti
Múzeum adott otthont a rendezvénynek, de azt hiszem, keressük még a tökéletes helyszínt. Az atmoszféra tökéletes volt, már csak néhány olyan problémát kell megoldanunk, ami idén kicsit beárnyékolta a tökéletes szakmaiságot (meleg, párás levegő, megfelelő gasztronómia…), bár ezeket a hiányosságokat senki nem vette zokon. A szebbnél szebb borok mindent elfeledtetek a látogatókkal.
– Az eddigi szervezésekhez hogyan viszonyul?
Minden helyszín rendelkezik előnyökkel, hátrányokkal, egyedi adottságokkal. Próbáljuk a legjobbat megtalálni. A szervezésben van gyakorlatunk, hiszen közel 20 éve szervezzük a Borfesztivált, 11 éve a VinAgora Borversenyt, de a Borgála mégis egy speciális esemény, speciális lehetőségekkel, melyeket még nem aknáztunk ki teljesen. Idén több segítő kézre volt szükségünk, hiszen több bor volt és sokkal több látogató, mint tavaly.
– Hova fejlődhet még a Vinagora?
Fejlődni mindig lehet, csak akarni kell. Ötletünk rengeteg van. Szeretnénk, ha egyszer a Borgálának is akkora híre lenne, mint a Borfesztiválnak, és ezen dolgozunk is. Borkóstolási lehetőség rengeteg van országszerte, de ahol betekintést lehet nyerni a nemzetközi bírálók által adott részletes eredményekbe, és ahol saját ízlésünket a szakemberekével vethetjük össze, olyan tudomásom szerint nincs több.
Már nincs hátra egy hónap és itt a Borfesztivál, immár 19. alkalommal várja a látogatókat az év legnagyobb boros rendezvénye. Minden magára valamit is adó lelkes borkortyoló helye ott van, szeptember 8-tól 12-ig a Budai vár teraszain, pohárral a kézben.
