Egy gyönyörű napsütéses délutánt követő estén ismét együtt élveztük a bor és a film párosításának pazar lehetőségét. A Tavaszi Bormozinak újfent a naturális borkínálatáról hírhedt VinoPiano-Borbár adott „vásznat”. A film egy 1985-ben alkotott csehszlovák vígjáték, a címe: Az Én kis falum. Rendezője, Jiří Menzel, akinek filmjeitől szinte mindig megjön az ember kedve, hogy vidéken lakjon.
Az Én kis falum karakteres szereplői, szatirikus jelenetei ihlették az elgondolást, hogy viszonylag ismeretlen, nem akárhol megkapható borokat kóstoljunk, miközben mozizunk.
Napfénnyel indult
A napfényes vidéki tájakon játszódó jelenetek és a csillagászati tavasz kezdetének hatására egy üde gyöngyözőborral nyitottuk mutatós sorunkat. A bort a Pécsi borvidék egy nem is olyan kis méretű, 47 hektáron gazdálkodó egysége, a Belward Pince készítette. A Blanca névre buborékozó (2016) sauvignon blanc gyöngyöző tétel illatában citrusok, főként lime, zöldalma, kis vágott fű burjánzik. A kortyot követően tapasztalhatjuk meg gyönyörű, feszes savszerkezetét, az üdítő, illatában is megjelent savanykás-kesernyés citrusokat, egy-két zöldfűszert és némi egrest. Bátran ajánljuk tavaszra, nyárra, bármikor rögtön felfrissít!
Hársmézzel ment tovább
Következő borunk egy 2014-es „fát látott” hárslevelű, szintén a Belward Pince nevében. A leszüretelt szőlőben töppedt szemek is fel-felbukkantak, ami tükröződik mind illatban, mind ízben egyaránt. Nagyon szép képet kapunk továbbá a finomseprő és az egy éves hordós érlelés következtében kialakult aromatisztikáról is. Illatban rögtön érződik egy kis sárgabarack, hársméz és kamilla. Pár perc szellőztetést követően bájos zsálya és körömvirág is felfedezhető. Ízben szintén megjelennek a mézes, nyári-őszi gyümölcsös jegyek, kis krémesség, talán csak pár tized gramm savat lehet hiányolni, de ez sem számottevő.
Az első két tételt a film előtt kóstoltuk, így a szépen rétegezett hárslevelűt mindenkinek volt ideje levegőztetni, kibontakoztatni mozizás alatt. Eme borral a poharunkban még jobban esett nagyokat nevetni Jiří Menzel epés humorán.
Az eseményen készült további képek itt érhetőek el!
Badacsonyba kéne menni
A szünetben újabb két tétel vált a kóstolósor részévé. A Pécsi borvidéket elhagyva, Badacsony egy pincészetének egymáshoz képest igen disszonáns tételeit vettük górcső alá. A Bajnóczy Pincészet 11 hektár területen művel szőlőt, melyből 4 hektár bizony bio minősítéssel is rendelkezik. Az első, lazább hangvételű bor, egy csobánc-hegyi olaszrizling (2015), név szerint a Szemen szedett borsorozat egy tagja. A tétel acéltartályban, irányított erjesztéssel készült, reduktív, üde, citrusos. Illatban jön még egy csokor tavaszi virág is, ízben pedig pomelo, zöld alma. Szintén lehet rá számítani a nyári hőségben. Gratulálunk a Bajnóczy Pincészetnek, mivel ez a boruk nyerte meg az est legnépszerűbb bora díját, erre a borra szavaztak a legtöbben!
Mindeközben a mozitérben a közönség cseveg, falatozik, nem is sejtik, hogy mennyire különleges a következő bor, ami éppen poharukba csorog.
Még mindig Bajnóczy, és még mindig olaszrizling. Ám ez a 2015-ben szedett szőlő szigorúan ökológiai körülmények között lett nevelgetve. Nem kapott növényvédőszereket, műtrágyát, cukorban dúskálva, 20 magyar mustfokkal lett leszedve. A must fahordóban, spontán indult neki az erjedés mesés útjának, majd egy fejtést követően 7 hónapig pihent is tovább a hordóban. A neve Sárkánytangó (2015) lett… Illatában rendkívül izgalmas: sárga és fehér virágok, fehér bors, rengeteg ásvány, kis krémesség, talán Nivea. A korty tökéletesen kitölti az ajakunkat, nagyon vastag, súlyos tétel, lecsengésében enyhe sós karakter figyelhető meg. Az évjáratra való tekintettel eltekintünk az alacsonynak tűnő savtartalomtól, meg amúgy is nagyon különleges a tétel! És miután megtudtuk, hogy a pincészet felfogásának megfelelően a bor Johann Strauss Kék Duna keringőjére erjedt, mindent megértünk. Hiszen a zene rengeteg rezgés és energia atyja, e bor készítői szerint pedig eme kompozíció birtokolja a legmagasabb rezgési potenciált. Úgy vélem sikerült.
Egerből jöttünk
Ismét filmnézés, ismét egy csodás borral a pohárban. A happy endet követően pedig jöhetnek a vörösek. Az egri Soltész Pincészet 2015-ös bikavére 4 fajtából áll, melyek kékfrankos, cabernet sauvignon, zweigelt, valamint blauburger. A bor 8 hónapot töltött fahordóban, melyből kellemes tejcsokis, vaníliás aromák jöttek létre. Egyébként egy igazán könnyed stílusú bikavérről beszélünk, az uralkodó érett meggyes illat mellett laza pirosbogyók mindenütt, kis szegfűszeg, feketebors, de csak egy csipetnyi. A tanninok is a testhez mérten visszafogottak, igazán kellemes az összhang. Következő vörösünk szintén a Soltész Pince alkotása. A Prelum cuvée 2015 összetételben hasonlít a bikavérhez, egyedül a zweigelt lett merlotra kicserélve. Ebből következően eggyel vastagabb vörös van a poharunkban, a komplexitás azonos, csak épp egy kis aszalt szilvával egészült ki az aromakatalógus.
Tokajról szólj hírnök!
Lezárásként a paletta színesítése érdekében mi más is jöhetne, mint egy édesbor. Azon belül is Tokaj, és még beljebb furmint. A Porgányi Pincészet Furmint 2013-as késői szüretelésű desszert bora tárul elénk Sárazsadányból. A pohárból áradnak a barackok: őszi, kajszi, sárga. A maradék cukor 87,7 g/liter, ami még nem túl sok, de szerencsére nem is kevés. Ismét csak egy kis savat (5.8g/l) hiányolok, ami alátámasztaná ezt pár gramm cukrot, de így is szerettük a tételt.
Ilyen kellemes és meghitt hangulatban telt a Tavaszi Bormozi. Reméljük, hogy meghoztuk a kedvet a következő bor&mozi duóhoz, addig pedig várjuk a rügyfakadást! Nemsokára jön egy PálinkaMozi!
Szöveg: Török Annamária
Fényképek: Fenyő Fotó
