Az élet a legjobb szerkesztő ez nem vitás. Hirtelen rántottuk össze a csapatot a rádióbeszélgetésre. A hangulat fergetegesre sikerült, a sorozat folytatódik. Hiába a Rozé BorMozit is tapsviharral fejeztük be és az éterben is nagyon pozitív élmények értek minket és a hallgatókat.
A résztvevők
A Civil rádióba már sokadszorra vittem be borokat és embereket. Ezúttal borász nem volt a csapatomban, hanem hölgyek különböző területekről. Persze történtek kísérletek arra, hogy egy borásznő is részt vegyen a beszélgetésben, de a Pünkösd elsodorta őket. Nem úgy, mint vendégeimet: Izsó Zita költő, Gáspár Szilvi jazzénekes és Rattner Réka gasztro és bor blogger (Az ihatóbb Magyarországért egyik főmunkatársa).
Az eseményen készült további képek ideklikkelve
Kultúrkoktél
A lehetőséget a szereplésre Weix Ivánttól kaptuk, aki gördülékeny kérdéseivel segítette (mint mindig) a beszélgetés kibontakozását. Iván profizmusa elismerésre méltó, a KultúrKoktél főszerkesztője bárhol bármikor képes megszólaltani riportalanyait.
Ha már boros műsor és nincs borászod, akkor hozz magaddal egy pár palack bort. Nem is akármilyeneket, hanem a legutóbbi BorMozin szereplő Lukácsy Pince Kékfrankos Rozéját (2015), a Fabro Pincészet Kékfrankos Sillerét (2015) és a végére egy különleges tételt, amit már a pincészetnél se kapni, a Tarjányi Pince 2012-es Turánját.
Az emberek
Izsó Zita mesélt nekünk a kezdetekről, hogy vált íróvá és felolvasta néhány versét is. Gáspár Szilvi is elmesélte, hogy indult el az énekesi pályán és meghallgathattuk néhány kitűnő dalát. Rattner Réka is mesélt a gasztronómia iránti szenvedélyéről és élményeiről az írással kapcsolatosan. Jó magam is beszéltem Az ihatóbb Magyarországért mozgalom kezdeteiről, de ez már történelem és minden fent van a világhálón.
Pap János is többször bejelentkezett az élő adásba, akiről kiderült, hogy képzőművész és a szekszárdi borok elszánt hirdetője.
A borok
Rozé, siller, vörösbor nem is lehetett más a sorrend, haladtunk szépen az egyre testesebb élvezetek felé.
Lukácsyék rozéja (2015) jól muzsikált most is a Strázsahegyről, a monori dombokról a Kunság északi csücskéről. Különlegességét, ami kiemeli a gyümölcsös parádék tömegéből, az adja, hogy kapott egy adag hordózást. Ezzel él is a bor, egy plusz beépített gerinc, a meggyes vonulatok mellett. Szép savak mind jöhet. Mi is megyünk majd látogatóba, fel a hegyre, mert Lukácsyék a térségben az egyik legkedveltebb célpontunk a Kultpincével holtversenyben.
Ha Paks, akkor Fabro pincészet, ahol nemsokára egy teljes arculatváltásnak örülhetünk. Most sem csúnyák a címkék, de majd meglátjuk, hogy milyen lesz a korszerű igényeket kielégítő külső. A sillerben ők abszolút adu ászok, ehhez nem fér kétség, gyönyörű mély szín, vörösbogyók, pici tannin, ahogy kell. A 2015-ös Fabro Sillernél is inkább a rozé felé megy a vonalvezetés, de ezt senki nem bánja. Magában vagy szódával felütve bármikor, ilyen sillerek térjenek vissza pesti kocsmákba!
Az eseményen készült további képek ideklikkelve
Tarjányiék már ott vannak Cannes-ban, ahol a filmsztárok tolják a zselé mögé az egri borokat. Tavaly sokat írtunk erről a nagyon kedves feltörekvő családi pincészetről. Tarjányi Bernadett a kereskedelem élén már egyre többet szerepel. Mélységesen sajnáljuk, hogy a rádióban kortyolt Turánból, már a pincészetnek egy huncut palackja sincsen. A mikrofon előtt nem szégyenlősködött a bor, a 2012-es Turán teljes pompájában sötétlett a pohárban, nem hiába használták festőszőlőnek is a fajtát. A mélysége megmutatkozott az ízében is, vastag konyakmeggyes illattal és zamattal bűvölte el a hölgyeket és a műsorvezetőt egyaránt. A tannin markáns, de nem durva darabos, hanem ott van a pohárban, bejelentkezik, de nem kellemetlenkedik. Ezt a bort már komolyabb nagyobb testű (vaddisznó, szarvas, muflon) vadakhoz is oda lehet ereszteni.
A röpke egy óra villámgyorsan eltelt és a műsor után megígértük egymásnak, hogy folytatjuk. Mert az igazán jó beszélgetéseket és borozásokat csak elkezdeni lehet, de igazán befejezni sosem.
Aztán ne feledjétek, hogy az újabb Rendhagyó Bormozira már lehet jelentkezni, csak tessék, csak tessék: Klikkelj ide és június 8-án találkozzunk újra!
