Annamária még nem volt VinCE Budapest rendezvényen, neki ez volt az első 2016-ban… Nektek milyen volt az első? Emlékeztek rá?
Izgatottan igyekeztem egyik eklektikus, mesébe illő palotából a másikba, mely épületekbe valószínűleg egyéb szakmát és szenvedélyt választva csak a 13. hónapban juthattam volna el. E két épületben töltöttem napomat, mely teljes egészében a borhoz fűződő érzelmeim és ragaszkodásom jegyében telt el.
Reggel érkeztem a Boscolo Hotelbe, hogy a borászathoz fűződő minden területet érintő jogi és marketinggel kapcsolatos új sémát figyelmesen végighallgathassak. Maradásomat és központosított figyelmemet a másik helyszín utáni vágyakozásig terveztem. Hamarosan el is öntötték testemet ezek az érzelmek, tudtam, a mai napon már nem vágyok a Juni borászok történetének monológjára, inkább megkóstolnám azt az értékes nedűt, amiért kiválasztottá válhattak.
Utamat tehát a kombino szegélyezte Corinthia Hotel felé vettem, mely több száz, általam mélységesen tisztelt borásszal és testemben csodálatos érzést kiváltó ambróziájukkal kecsegtetett. Nem tettem hát semmilyen kitérőt vagy pihenőt, tíz perc múlva már a hőn áhított és először magaménak tudható Vince Budapest elnevezésű esemény borkánaánba vezető kapujában álltam. Mosolyogva gondolkodtam, mily csodálatos érzés ilyen otthonosan mozogni egy efféle csillogó monstrum falai között. Ugyanis többször is volt rá példa, hogy ezen a helyszínen, minden tiszteletet kivívó és alázatosságra serkentő körülmények között érintettem ajkamhoz a szikrázó italokat. Mégis éreztem legbelül az első alkalmak izgatottságát és ünnepélyességét, mely különlegessé varázsolta számomra testem és lelkem jelenlétét.
Nem telt el sok idő és már a hegyi kristályt idéző elegáns pohárral a kezemben lépdeltem a tiszteletemre legurított vörös szőnyegen. Ahogy a csuklómat szegélyező elméleti útlevél kiváltotta mosolyt és bólintást megkaptam, éreztem, hogy végre megtörténik velem, amire már régóta vágytam. Igen, éreztem, hogy ez valami új és nagy. Kivezető út a tudatlanság homályából a tapasztalat és békés bölcsesség felé. Tudtam azt is, hogy ez még csak az első alkalom, de ahogy kortyolgattam a különböző tájak értékeit, már akkor a következő ilyen élményre vártam.
Egyre mélyebbről áradó öröm kezdett körüllengeni, ahogy az ismerős arcok és általam még mindig nem eléggé ismert kincsük pohárba költözésének örvendeztem újra és újra. Az idő múlásával mind nagyobb méretben kezdett el égni testemben a Hamvas Béla által megfogalmazott daimóntűz. Minden egyes korttyal és ízzel újabb és újabb tündérek költöztek belém. És akkor nyolc óra tájékán ráébredtem, igen, már egy ideje sejtettem, de Vince, a Tiéd lettem!
