2015. december 28. – Rattner Réka
December közepén még az őrült, ajándékok után rohangálós hét előtt hivatalosak voltunk Balatonlellére a Bujdosó családhoz egy adventi ebédre, ahol számos újbort volt alkalmunk megkóstolni és néhány régebbi tétel is került a poharunkba. Bujdosóék már egy jó ideje többgenerációs, nagy, dél-balatoni, vitorlázós, családi pincészetnek vallhatják magukat.
Egy sétával kezdtük túránkat a lellei üzemben, ahol már minden a helyére került a szüret óta és az újborok az egymás mellett sorakozó hatalmas fémtartályokban érlelődnek. Ezek közül kerültek ki első tételeink, amiket már a balatonszemesi pincében kóstoltunk meg.
Az újborok színes sorát egy kedves, jóivású, finom savakkal bíró Sauvignon Blanc-nal nyitottuk, ami illatban érett almás aromával, ízben frissítő citrusossággal és meglepően tartalmas testtel örvendeztetett meg. Igazi jolly joker bor ez, ami a könnyű beszélgetésektől a könnyű salátákon át, egészen a halételekig alkalmas kíséretnek bizonyulhat. Másik kedvencem az idei évjáratból való kékfrankos rosé volt, amiben könnyedségénél, játékos tutti-frutti illatánál, pirosribizlis-meggyes aromáinál és határozott savainál fogva minden rosé és fröccsrajongó egész biztosan kedvét leli majd, ha ismét beköszönt a kánikula. Ebből az első szüretelésű kékfrankosból nem csak rosé készült, hanem vörösbor is, de még milyen! A hordóminta alapján csupa ígéret ez a bor – lédús piros bogyósgyümölcsös aroma, intenzív gyümölcsösség, egy kis fűszerrel megbolondítva, könnyed testtel és élénk savakkal. Alig várom, hogy ismét viszontlássam a poharamban. A 2015-ös évi tételek zárásaként egy dűlőszelektált Merlot-ot kóstoltunk, ami a termőhely után a Kokas fantázianevet kapta. A sötét bogyósgyümölcsök mellett intenzív kávé illata van, savai és tanninja nyersek még, mégis egy komplex, hosszan érlelhető tételt ígér. Két év múlva láthatjuk viszont palackozva, addig még várja a hordó és a pince. Mi pedig kíváncsian várjuk a vele való újabb találkozást, 2018 környékén.
A fehérborok sora korábbi évjáratokat is rejtegetett: ilyen volt a pince fehér birtok cuvée-je, a 2013-as Nemere. A négy szőlőfajtából házasított belépő tétel határozott savait sauvignon blanc-ból és királyleánykából nyerte, míg testét szürkebarát, gyümölcsösségét, barackos aromáit pedig a chardonnay adta. A palackos érleléstől mostanra lekerekedett, egyensúlyos borrá alakult. Az ugyancsak 2013-ból származó Matacs névre hallgató szürkebarát teljes egészében hordós érlelést kapott, amitől kellemesen krémes, bársonyos a textúrája, ez pedig remekül áll a testes, de mégsem lomha bornak. Érett sárgahúsú és trópusi gyümölcsök keverednek, nektarin és mangó köszön vissza az ízvilágában, amit jól egészítenek ki a savai. Élvezetes, szép tétel.
Két vörösbort kóstoltunk 2009-ből, elsőként a Sirocco nevű bordeaux-i válogatást – cabernet franc (50%), cabernet sauvignon és merlot (25-25%) -, ami az ebédre sütött libacomb és a mellé tálalt posírozott körte készítésekor is komoly szerepet kapott. Ízben fekete bogyósgyümölcsök, áfonya és szilva, édes fűszerek – szegfűszeg, vanília, illatban kiegészül némi animalitással, bőrös jelleggel. A hordós érlelés következtében a tanninok bársonyosak, a savak lekerekedtek, lecsengése hosszú. Záró tételünk Farkastanya névre hallgat és egy szép cabernet franc-ot takar. Ízben és illatban az érett erdei és bogyósgyümölcsök mellé fűszeresség társul, amit a korty végén csokoládé tesz teljessé. Komplex, egyensúlyos tétel kellően lendületes testtel, finom savakkal és selymes tanninokkal. Tökéletes zárása volt ennek az impozáns sornak.
Újfent remek napot töltöttünk Dél-Balatonon, ahol újra és újra bebizonyosodik, hogy a remek borok mellett kiváló vendéglátásban lehet részünk nem csak nyáron, de az év többi részében is. Merjünk kimozdulni a komfortzónánkból és egy hétvégi síelés helyett, nézzük meg milyen a téli Balaton!
