2009. augusztus 15.
A Borstaféta hosszabb szekszárdi tartózkodás után a Balatoni borrégióba került, azon belül is a vulkanikus idők egyik nagy tanújára, a Szent György-hegyre. Nyári Ödön ma már meghatározó személyisége a Balaton-felvidéki borászatnak. Eleinte még csak családi berkekben folyt a borkészítés, de ahogy a bor szeretete apáról fiúra szállt, úgy bővült ki a borászati tevékenység is.
– Köszönöm Eszterbauer Jánosnak a stafétabot végét. Megtiszteltetés számomra, hogy rövid találkozás után János rám gondolt, és a botot felém nyújtotta.
– Mi foglalkoztatja Önt mostanában?
– Július végén és augusztus elején járjuk az ültetvényeket, és fürtválogatással próbáljuk beállítani a megfelelő mennyiséget (1 palack/tőke). A pincében ellenőrizzük a prést, a hűtést, a borászati eszközöket, hogy szüretkor a lehetőségekhez képest a legkevesebb műszaki probléma adódjon. Sokat gondolok Emese lányom jövőjére, aki idén végez a Kecskeméti Főiskolán. Jelenleg a Badacsonyi Kutatóban tölti gyakorlati idejét. Várom, mikor kerül sor kettőnk között az első „szakmai veszekedésre”, melynek jelei már mutatkoznak (ennek örülök!).
– Mit üzen Az ihatóbb Magyarországért mozgalomnak?
– Járják az országot, igyanak kis-, közepes-, és nagy pincészeteknél, kóstoljanak minél többet, hogy táguljon, szélesedjen az ízlésviláguk! Ha a mozgalom idejébe belefér, „szélesíthetik ismereteiket” a Nyári Pince boraival is.
– Kit említene meg, mint borászt, vagyis kinek adná tovább a szót?
– A stafétát dr. Laposa Józsefnek adnám tovább, mert gondolkodásmódja, tettrekészsége nagyon emlékeztet édesapámra, aki 55 éves korában vásárolta meg és telepítette újra a mai birtok alapját képező 0,4 ha elhanyagolt szőlőterületet. Laposa Jóska 60 éves korában teszi ugyanezt.
