2013. december 31.- Nyulasi Gábriel István
Pár napja az év vége csendjében megkeresett minket Magyarország egyik legkedveltebb borászata, a Varga Pincészet. Egy internetes borfogyasztási felmérés eredményeit osztották meg velünk. Sok gondolatunk támadt így az utolsó napokban. Így az ünnepek tájékán mindig sokkal többet koccintunk, mennyi bor kerül az asztalra? Mennyit termeltünk egyáltalán évszázadokon át? Milyen a bormarketing?
A magyar bortermelés egyre inkább szűkül, mind területben, mind mennyiségben. Mondhatnánk, hogy a minőség, a minőség bezzeg… Egyetértünk, hogy a minőségben a rendszerváltás óta óriási javulást értünk el. A boraink világszínvonalúak, legyen az fehér, vörös, rozé, és az édes, a mostanában sokat bolygatott aszúban mi vagyunk a legjobbak. Az a baj, ezt nemhogy külföldön nem tudják, hanem hazánkban is nagy az oktalanság borkérdésekben és borválaszokban. Bizony az édes vörös a borkultúra csúcsa széles néprétegeknél, ezt is tudjuk. Hiába a nagy nevek, hiába a nagy évjáratok a jó bort eladni most se könnyű. Hogy alakult a bortermelésünk a XVIII. századtól mostanáig? Egy gyors összefoglalót nyújtunk át az olvasónak, kis magyar bortörténelem.
1700-as évektől
A XVIII. században II. József uralkodása alatt készített felmérés alapján, 9 millió hektoliter volt az ország bortermelése. A XIX. században (1810-es évek) ezt sikerült növelni 12 millió hektoliterre. Aztán jöttek a forradalmak, kiegyezés (átmeneti fellendülés) majd jött a filoxéra, mely a szőlőnk 60%-át kiirtotta. Trianon, mint annyi mindent, drámaian érintette a magyar szőlő- borágazatot is. A két világháború között az átlagos évi bortermés elérte a 3 millió hektolitert, ám roppant változékonyan. Előfordult ugyanis, hogy jó években akár 4 millió hektoliter volt a termés, de volt, amikor ennek a felét sem értük el.
1945 után
A második világháborút követő időszakban a szocialista gazdaság először visszavetette a termelést, a birtokszerkezet szétzilálása, a termelőszövetkezetek erőszakos létrehozása okozta a legnagyobb károkat. Aztán az új telepítések és a Szovjetunió kielégíthetetlen fogyasztási kedve meghozta a növekedést, viszont a minőség ezzel arányosan romlott. A termelési átlagok a korszerűbb technológia, és a mennyiséget produkáló szőlőklónok kiválogatásának hatására növekedtek miközben a csökkentek a szőlőterületek. Az 1980-as években volt olyan esztendő, amikor a termelés felfutott a több mint 6,5 millió hektoliterre, szemben egy másik évjárattal, amikor 3 millió hektoliter alá esett a termelés.
1990 után
A rendszerváltás után a KGST, illetve a Szovjetunió felbomlása nehéz helyzetbe hozta a bortermelést. 1971-ben még 212 000 hektár szőlőterülettel rendelkeztünk, ami lecsökkent a 140 000 hektárra az 1986-1990-es évekre. Magyarországon a szőlőültetvények területe 2006-ban 89,6 ezer hektár volt, mintegy harmadával csökkent 15 év alatt. Az olcsó import borok ellenőrzött és ellenőrizhetetlen bejövetele az országba és az Európai Uniós kivágási támogatások sem kedveztek a magyar bortermelőknek. Természetesen a minőség az 1990-es évektől folyamatosan javul, boraink szép sikereket érnek el a külföldi borversenyeken is. Borkultúránk honi fejlődése bíztató, a nemzetközi áttörés várat magára, igazán hatékony, egységes bormarketinget nem sikerült létrehozni az utóbbi 23 évben.
Mi a helyzet ma?
Van AMC, (Agrármarketing Centrum), vannak pályázati lehetőségek, bár sokan nem értenek egyet az elosztással. Van Nemzeti Borkiválósági Program, már kiadták a Fehér boros könyvet. Vannak Külügyminisztériumi boraink melyeket a nagykövetségekre visznek. Vannak Bormarketing Konferenciáink, ahol összegyűlik a borszakma eszmecserére… Változnak a törvényeink, például a hegyközségi törvény… Mocorognak az aszú környékén is, még nem világos a változások, változtatások időpontja és hatása. Mi kell még? Pár éven belül tisztulni fog a kép, de addig is borozni kell!
Mindenki keresi az útját, összeállnak kisebb régiók, rájöttek, hogy együtt többet érnek. A Badacsonyiak körei, a Soproniak újraéledése, Villány mindig az élen volt, ha összefogásról volt szó, tehát a csoportos marketingtevékenység egy járható út, a központi támogatások mellett. Vannak egyéni próbálkozások is, mint például a roppant szimpatikus sok területet megmozgató Zsirai Pincészet 2013-as kampánya.
cikkünk a Zsirai Kampányról
Vannak borkóstolóink, mindenféle kicsi, nagy, közepes, prémium kategóriák. Jönnek a fesztiválok is évről évre… Vajon sikerül megszólítani borfogyasztót? Sikerül fokozni a belső fogyasztást, hogy országunkon belül elfogyjon a bor nagyja?
„A magyarok közül kevesebben isznak naponta, mint tíz évvel ezelőtt, 1300 borfogyasztót kérdeztek meg arról, mikor és milyen borokat ittak 2013 hétköznapjaiban. A kutatás eddig nem ismert fogyasztói attitűdökre is rávilágított. A 60 évnél idősebbek 60 százaléka vörösborivónak tartja magát, a 30 évnél fiatalabbaknál ez az arány csak 40 százalék. A különbséget az okozza, hogy a fiatalok több rozét és illatos fehérbort fogyasztanak. A fogyasztási szokások változását jelzi, hogy ma már csak a magyarok 10 százaléka tartja magát naponta rendszeresen bort fogyasztók körébe. A hazai borivók 30 százaléka ugyanakkor hetente többször kóstol. Az arányok változását jól mutatja, hogy egy tíz évvel ezelőtt, az Agrármarketing Centrum Kht. megbízásából készített kutatás szerint: a borfogyasztók 19,1 százaléka ivott naponta, a heti rendszerességgel ívók aránya lényegében nem változott, akkor a borfogyasztók 31%-a jelezte, hogy havonta többször is felbont egy-egy palackot.” – A Varga Pincészet sajtóanyaga
Tehát kimondhatjuk, hogy a borfogyasztás csökken, hiába jobbak a borok. Megfordul-e a tendencia? Mondhatjuk majd egyszer újra, hogy tényleg boros nemzet vagyunk? Nem tudni ma még, de a változáshoz sokkal nagyobb tudatosságra van szükség. A mindennapok borainak fogyasztása terén minőségi változásra kell fektetni a hangsúlyt. Meg kell szólítani azt a középréteget, ezt a nagyobb tömeget, akiket az érthető és technológiai bűvészkedésektől mentes, jó ivású borokkal lehetne a magyar borkultúra számára meghódítani. A termékpiramis alapzatának is szilárdan kell állania, nemcsak a csúcsra kell figyelnünk.
A Tudatos Borfogyasztók…
A belső fogyasztás fokozása üdvözítő megoldás, leginkább mi magunk igyuk meg a saját borainkat, hogy ne legyen szükség borbehozatalra. Másrészt, amit nem győzünk eléggé hangsúlyozni, hogy az állam nem tudja megvédeni a magyar borkultúrát teljes mértékben, és ez nem is feladata. Nekünk is fel kell lépnünk a gyengébb minőségű borok beáramlása és forgalmazása ellen. Hogyan? Úgy, hogy Mi fogyasztók legyünk tudatosak és próbáljunk úgy választani bort, hogy a tisztességes, jó minőségű hazai szőlőt felhasználó borászatokat részesítsük előnyben.
A tudatos magyar bort fogyasztó öt pontja még jó ideig aktuális:
1. Igyekezz minél természetesebb készítésű, jó minőségű magyar bort fogyasztani.
2. Vizsgáld meg, hogy mit veszel le a polcról! Nézd meg a bor eredetét, legyen az otthoni föld termése, magyar szőlőből.
3. Kerüld a régi, több éves rozékat (ritkán jók, még ha olcsók is), a könnyed, reduktív borok is hasonlóan elvesztik frissességüket az évek alatt. Az édes vörösborok nagy részébe sem a természet gyűjti a cukrot.
4. Támogasd vásárlásaiddal a magyar szőlőfajtákat, hiszen kevés olyan ország van Európában, ahol a hazai fajták hátrányban vannak a világfajtákkal szemben.
5. Mértékkel fogyasztva minden egyes pohár jó magyar bor elfogyasztásával hozzájárulsz a saját egészséged és a hazai borkultúra megőrzéséhez.
cikkünk a 2013-as Borflashmobról
Lesz még Borflashmob 2014-ben is, Az ihatóbb Magyarországért továbbra is elkötelezett híve a tudatos borfogyasztásnak. Csatlakozz hozzánk bátran az új esztendőben is!
