ajándék

A St. Andrea Borászat elkezdte az Ajándékozást!

Egerből szeretettel, ünnepi borok a St. Andrea Szőlőbirtoktól. Különleges borokat mutattak be Pesten…

Tisztelem és szeretem Lőrincz Gyuriékat

Tisztelem őket a kitartó küzdelemért, amit évtizedek óta folytatnak azért, hogy új nevet, új rangot adjanak az egri boroknak, különösen a sokat megért Egri Bikavérnek, és hogy megtalálják, mi az a legtöbb, ami az általuk gondozott különleges területekből, a Nagy-Eged-hegyből és a Hangács dűlőből kihozható.

Szeretem őket, mert bár erős küldetéstudattal készítik boraikat, mégis mélyen tisztelik a fogyasztók értékítéletét, és egyforma alázattal fogadják a dicséretet és a kritikát.

Most sem lehetett nem észrevenni, milyen izgalommal várták, hogy vajon milyen véleménnyel lesznek a meghívott vendégek az ünnepi ajánlatukba szánt tételekről. Érthető az izgatottság, hiszen a legritkább, legkülönlegesebb boraik új évjáratát mutatták be.

 

A Panagia Egri Cuvée Superior 2016 ifjabb Lőrincz György keze munkáját dicséri. Nem volt könnyű dolga a cuvée összeállításakor, a 2016-os év náluk inkább tartalmas, koncentrált, mintsem vibráló savú fehérborokat hozott, minden tételüknél gondoskodni kellett a lendület megtartásáról. Ez itt olyan jól sikerült, hogy én személy szerint szívesebben innám majd pár hónappal később, amikor a korty elején még uralkodó sav majd nagyobb teret enged a most még jobbára rejtőző finom ásványosságnak. Engem főként a korty vége fogott meg benne; az illattal harmonizálva késő őszi gyümölcskosarat idéz, körtével, birssel, dióval. Ígéretes, szép tétel.

Apa és Fia

Apa és Fia

A Pinot Noir az a fajbor, amivel talán a legtöbbet kísérleteztek a pincénél. Gyakran előfordult, hogy egy adott évben több különböző eredetű és stílusú pinot-t is forgalomba hoztak, de van számos olyan tétel is, ami bár lepalackozásra került, de stílusgyakorlatként a pince rejtekében maradt, és csak ritka alkalmakkor kóstolható. Korábbi élményeim alapján nekem az utóbbiakból a Ferenc-hegyi idősebb, 2007-es, 2008-as évjáratok, illetve a 2012-es forgalmi tételeik tetszettek leginkább. A Nagy-Eged-hegy Egri Pinot Noir 2014 ezektől a korábbi évjáratoktól karakterében jelentősen különböző, de elegáns, lendületes, jó ivású bor. Gyümölcsösségével hódít illatban is, ízben is, mintha érett szőlőbogyó roppanna szét a szájban. Levegőztetéssel felbukkan egy kis borsos fűszeresség. Némi palackérés bizonnyal itt is beolvasztja majd a falatnyi fanyarságot a korty végén.

 

Merengő Bikavér Grand Superior 2013, alias Merengő X. Sorrendben ő a tizedik superior/grandsuperior bikavér. Ha valaki netán most felkapná a fejét, hogy valami nem stimmel, és leszaladna a pincéjébe utánaszámolni, akkor megnyugtatom, valóban volt egy 0. tétel Merengő is, a 2000-es tiszta Cabernet Franc, az első, és egyben egyetlen nem bikavér Merengő. Van az úgy, hogy nem az elsőszülött viszi tovább a nevet…

Híven az eddigi Merengők változatosságához, X is külön egyéniség, igazi vad csikó, most még tombol a vérében az ősök, a 2003-as, 2006-os és 2009-es remek évjáratok öröksége. Illatában cigánymeggy, érett, édes vörösáfonya, ízében a kékfrankos dominál. Komoly test, gazdag anyag, kíváncsian várom, hogyan fog még szebben kerekedni az évek múlásával.

 

A Nagy-Eged-hegy Egri Bikavér Grand Superior 2013 számomra egy csoda. Akárcsak a két korábbi évjárat, egyszerre komplex, koncentrált, és mégis elegánsan lendületes. Az illat is, a savak is nagymamám szőlőlugasát idézik, a nyár végére feketére érett fürtök illatát és zamatát. A sűrű tanninokat, az intenzív ásványosságot szépen kiemeli a sav, édesíti és harmonikussá kerekíti az alkohol. Hatalmas tárolási potenciál van benne, de nagy duzzogva most is nyakalnám.

 

Az Ajándék Egri Késői Szüret Superior 2015 igazi különlegesség. A végeredmény is, de az elkészülte is. Az a természet ajándéka volt, hogy egy egész tábla kint hagyott hárslevelű maradéktalanul beaszúsodott, de az, hogy ebből bor is lett, az ifjabb Gyuri kitartó munkáját dicséri, ugyanis 2015 már a harmadik év volt, amikor megpróbált komolyabb formátumú egri édes bort készíteni. A 2013-as és 2014-es évek bora Kedves lett ugyan, de messze nem volt olyan koncentrált mint az Ajándék. További összetevő volt a tokaji barát borászok támogatása, 3-4 bába is segédkezett Gyurinak a bor világra segítésében jó tanácsokkal, amik közül volt olyan is, amit Gyuri megfogadott, például az érleléshez használt hordó ugyan olyan, mint amit Szepsy István használ az aszúihoz.

A bor illatában és ízében is aszalt, kandírozott trópusi gyümölcsöket idéz, ananászt, papaját, banánt. A 240 g maradékcukrot szépen kiegyenlíti a 8 g sav, azaz beltartalmát tekintve szinte egy hat puttonyos tokaji aszúhoz ér fel, bár a  karakteres ásványosság hiánya azonnal leleplezi, hogy nem Hegyalján készült a bor. Azért az áthallásra ráerősítendő a tétel egy 0,375-ös, nem védett, de tokaji aszúknál gyakran használt palackba került. Az exkluzivitást erősíti a díszdoboz, és a Gyuri által megálmodott címke. Egyedi, jól fogyasztható desszertbor, ára ritkaságához mérhető.

 

Ha valaki bort ajándékozna szeretteinek karácsony ünnepén, bátran válasszon a fenti tételek közül, (további infók: itt) bármelyikük különleges, emlékezetes élményt fog nyújtani.

szöveg és képek: Tóth Zoltán

(borítókép: standrea.com)

Az Ajándék

Az Ajándék