2010. január 13.
Borstafétánk újra a Tokaji borvidéken, és újra egy őszinte nyilatkozatot olvashatunk a magyar borászat állapotáról. Wille-Baumkauff Márta a Tokaji borvidéken található Pendits pincészet tulajdonosa. A pincészet honlapján így vall a birtokról és életéről: „Budapesten nőttem fel, időközben elhunyt német férjemet is vonzotta a varázslatos tokaji vidék, így valóra váltottam álmomat: lett egy tokaji birtokunk. Az évek során folyamatosan vásároltunk szőlőterületeket a borvidék legkíválóbb dűlőiben. A háború után elpusztult egyedülálló mikroteraszos szőlőterületeket folyamatosan rekonstruáljuk és újratelepítjük. 2005. óta biogazdálkodást folytatunk, 2008-ban az átállás befejeződik.”
– Mi foglalkoztatja Önt mostanában?
– A magyar borászat siralmas állapota. A családi birtokok helyzete egyre nehezebb, nem bírjuk az egyre növekvő adminisztrációt, és bevételünk nem teszi lehetővé, hogy erre külön munkaerőt vegyünk fel. Azok a termelők, akik hozzám hasonlóan hétvégén órákig töltötték ki a hegyközségek által kiadott kérdőíveket (mert ha nem, 500.000,- Ft-ig terjed a büntetés mértéke), tudják, hogy miről beszélek. Nyugtalanító, hogy jelenleg nem létezik magyar bormarketing. Bár a Wines of Hungary márka felépítése sok színvonalas külföldi borbemutatóval elkezdődött, de egyik napról a másikra megszűnt, és nem tudni, hogy milyen koncepció alapján, és kik fogják a magyar bort népszerűsíteni. Az általunk befizetett pénzről van szó, nem szívességről, vagy könyöradományról! 2010. januárjában még nem tudjuk, hogy milyen marketing rendezvények lesznek ebben az évben, és hol. Közben a konkurencia már a 2011-es évet tervezi, hiszen a jó helyszíneket időben le kell foglalni. Elszomorít, hogy Chile vagy Argentína sikeresebb marketingmunkát végez mint mi, egy évszázadok óta tradicionálisan bortermelő ország. De nem kell ilyen messzire menni: Ausztria remek példa arra, hogy amennyiben a politika támogatja a bortermelőket, milyen sikereket lehet elérni. Az állam anyagi támogatása és elismerése nélkül a magyar borászat nem fog fellendülni. A családi pincészetek erősödése munkahelyeket teremthet, perspektívát adhat a borvidéki településeken élő fiataloknak, akik jelenleg inkább egy angol szállodában takarítanak, mert jobban keresnek, mintha nagyapjuk szőlejét művelnék (mint szomszédunk, Abaújszántón). Attól tartok, hogy hosszú folyamat lesz, amíg a magyar borászat leküzdi ezeket a nehézségeket, ehhez közös akaratra, és komoly összefogásra lesz szükség.
– Mit üzen Az ihatóbb Magyarországért mozgalomnak?
– Legyenek büszkék gyönyörű magyar borvidékeinkre! Járják az országot, vigyék el családjukat, barátaikat, ismerőseiket, és keressék fel az ott élő borászokat, akiknek többsége karizmatikus személyiség, akiket öröm hallgatni. Élvezzék a csodálatos szőlőskerteket, és azok gyümölcsét! Vigyék tovább évszázados borkultúránkat azzal, hogy érdeklődnek a munkánk iránt, és megbecsülik azt.
– Kit említene meg, mint borászt, vagyis kinek adná tovább a szót?
– Jásdi István nagyon megtisztelt azzal, hogy nekem adta a stafétabotot. Én a szintén Tokaj-Hegyalján gazdálkodó Árvay Jánost szeretném megemlíteni. Nemcsak azért, mert régi barát (az ún. Mádi Kört is együtt alapítottuk 1995-ben), hanem azért is, mert felvállalta, hogy családjával visszatér a gyökereihez. Ehhez nagy bátorság, kitartás és jövőbe vetett bizalom szükséges, ez számomra példamutató. Köszönöm a lehetőséget, nagyon megtisztelőnek tartom, hogy elmondhattam a véleményemet.
