Szeretettel a Mátrából – Gyöngyösön bortúráztunk a Borpalotánál

2010. január 9.

Egy ködös, hűvös napon indultunk útnak, hogy kis hazánk 22 borvidéke közül ezúttal a területi nagysága alapján második legnagyobb, a hegyvidékiek közül pedig a legnagyobb borvidékünkre látogassunk el, vagyis a Mátrai borvidékre.

Nem titkolt szándékunk, hogy bortúráink során ne csak Magyarország „felkapott”, igazi nagy látványosságait vegyük górcső alá, hanem a rejtett apróságokat is. Olyanokat, amelyek mellett talán észrevétlenül el is suhannánk, holott egy tájegység, egy borvidék, egy kultúra szerves részei, a körülöttük élő emberek számára igazi értékek, mindennapjaik meghatározó kis ékkövei.

Ezért végcélunk, a gyöngyösi Borpalota Borászat és Szőlőbirtok felé félúton első megállónk a még Pest megyéhez tartozó Bag nagyközség volt. A falu határában álltunk meg elsőként, hogy először Nepomuki Szent János szobrát, majd átsétálva a Templom térre a Grassalkovich Antal végrendelete alapján épült római katolikus templomot láthassuk. Továbbindulva visszautazhattunk az időben egészen 1750-ig, ugyanis a Kisbagi csárda – ahol csapatunk egy része a hűvös időre tekintettel némi melegítő birsalmapálinkát is vételezett magához – mint postakocsi állomás épült anno, és fogadta a postajáratok utasait. Mivel lassan délidő közeledett, utunkat Gyöngyös felé folytattuk, ahol a város egykori szórakoztató negyedét, Farkasmályt is útba ejtettük.

Sajnos a valaha szebb napokat látott pincesor jelenleg csipkerózsika álmát alussza, így egyelőre inkább múltja, mintsem jelene izgalmas. Az első pincéket az 1700-as években vájták ki a Sárhegy andezittufa (láva és hamu) kőzetéből. Eredetileg zárt pincesor volt, mind a huszonhat pince előtt kisebb-nagyobb présházzal. A pincesor a borkereskedelem egyik fontos központja volt és nagy mulatozások színhelye. Nos, aki mulatozásra vágyik, bárhol feltalálja magát, de mi inkább csak elköltöttük ebédünket, és betértünk a Bárdos és Fia Pincészethez egy néhány tételes kóstoló erejéig, ahol illatos mátrai borok mellett a borvidék küzdelmeiről, tennivalóiról, sikereiről, múltjáról, jelenéről és remélhetőleg egyre inkább ígéretes jövőjéről beszélgettünk.

A borvidéken a szőlőfajták közül az Olaszrizlingen, Leánykán és Muscat Ottonelen túl a Szürkebarát, a Sauvignon Blanc és a Chardonnay is kiváló minőségű borokat ad. A régió szerencsés adottságokkal rendelkezik: a hegykoszorú óvja a medencét a zord időktől, a déli-délnyugati lejtőkön sok napsugár érleli a bogyókat, a régi tűzhányók talaja pedig minden földi jóval ellátja a szőlőket, hogy igazán tüzes, illatos bort teremjenek.

Hogy mindezt alaposabban tanulmányozhassuk is, késő délután érkeztünk meg bortúránk fő állomására, a gyöngyösi Borpalota Borászathoz. Az 1906-ban alapított borászat művelésében jelenleg 140 hektár szőlőterület található, többek között Szürkebarát, Sauvignon Blanc, Olaszrizling, Zefír, Chardonnay és Tramini fajtákkal. A pincészet célja, hogy a jelentős borászati tradíciókkal rendelkező Gyöngyösön és környékén megtermelt szőlő csúcsminőségű feldolgozó központjává váljanak. 2008-ban korszerű márkamenedzsment elvei alapján palackos boraikat a Fríz, a Borpalota és az Őzike márkák köré szervezték.

Az elszánt fejlesztések látható jeleként ott jártunkkor is éppen felújítási munkák zajlottak az eklektikus épület és pince falai között. A kóstoló során megismerhettük az Őzike sorozat Mátrai Szürkebarát-Olaszrizling Cuvée 2008 tételét, a Borpalota sorozat Rajnai Rizling 2008, Mátrai Zenit-Cserszegi Fűszeres Cuvée 2008, Cabernet Franc Rosé 2008, Zweigelt 2007 tételeit, valamint a kóstoló szép lezárásaként a november végi szüretből származó, és a Fríz sorozathoz tartozó Hárslevelű 2008-as tételét. A késő estébe nyúló kóstoló után jóleső fáradtsággal utaztunk vissza Budapestre.

Tapasztalataink alapján bár a Mátrai borvidék még keresi igazi arcát, néhány lelkes borászat és pincészet már elindult azon az úton, amely a borvidék valódi kibontakozásához vezethet. Bár a borvidéknek egyelőre kifejezett vezérbora nincs, a jelen lévő fajták közül igazán szép gyöngyszemeket rejtegetnek a termőterületek. A 7000 hektárt meghaladó területű borvidék termésének jelentős részét azonban még mindig csak alapanyagként értékesítik, a palackokba kerülő, igazán magas minőséget képviselő bor mennyisége sajnos egyelőre nem elegendő az igazi kiugráshoz. Mi azonban – mint valamennyi magyar borvidék sorsával és jövőjével – a Mátraival kapcsolatban is bizakodóak és optimisták vagyunk!

Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009Mátra Bortúra 2009