2010. január 9.
Egy ködös, hűvös napon indultunk útnak, hogy kis hazánk 22 borvidéke közül ezúttal a területi nagysága alapján második legnagyobb, a hegyvidékiek közül pedig a legnagyobb borvidékünkre látogassunk el, vagyis a Mátrai borvidékre.
Nem titkolt szándékunk, hogy bortúráink során ne csak Magyarország „felkapott”, igazi nagy látványosságait vegyük górcső alá, hanem a rejtett apróságokat is. Olyanokat, amelyek mellett talán észrevétlenül el is suhannánk, holott egy tájegység, egy borvidék, egy kultúra szerves részei, a körülöttük élő emberek számára igazi értékek, mindennapjaik meghatározó kis ékkövei.
Ezért végcélunk, a gyöngyösi Borpalota Borászat és Szőlőbirtok felé félúton első megállónk a még Pest megyéhez tartozó Bag nagyközség volt. A falu határában álltunk meg elsőként, hogy először Nepomuki Szent János szobrát, majd átsétálva a Templom térre a Grassalkovich Antal végrendelete alapján épült római katolikus templomot láthassuk. Továbbindulva visszautazhattunk az időben egészen 1750-ig, ugyanis a Kisbagi csárda – ahol csapatunk egy része a hűvös időre tekintettel némi melegítő birsalmapálinkát is vételezett magához – mint postakocsi állomás épült anno, és fogadta a postajáratok utasait. Mivel lassan délidő közeledett, utunkat Gyöngyös felé folytattuk, ahol a város egykori szórakoztató negyedét, Farkasmályt is útba ejtettük.
Sajnos a valaha szebb napokat látott pincesor jelenleg csipkerózsika álmát alussza, így egyelőre inkább múltja, mintsem jelene izgalmas. Az első pincéket az 1700-as években vájták ki a Sárhegy andezittufa (láva és hamu) kőzetéből. Eredetileg zárt pincesor volt, mind a huszonhat pince előtt kisebb-nagyobb présházzal. A pincesor a borkereskedelem egyik fontos központja volt és nagy mulatozások színhelye. Nos, aki mulatozásra vágyik, bárhol feltalálja magát, de mi inkább csak elköltöttük ebédünket, és betértünk a Bárdos és Fia Pincészethez egy néhány tételes kóstoló erejéig, ahol illatos mátrai borok mellett a borvidék küzdelmeiről, tennivalóiról, sikereiről, múltjáról, jelenéről és remélhetőleg egyre inkább ígéretes jövőjéről beszélgettünk.
A borvidéken a szőlőfajták közül az Olaszrizlingen, Leánykán és Muscat Ottonelen túl a Szürkebarát, a Sauvignon Blanc és a Chardonnay is kiváló minőségű borokat ad. A régió szerencsés adottságokkal rendelkezik: a hegykoszorú óvja a medencét a zord időktől, a déli-délnyugati lejtőkön sok napsugár érleli a bogyókat, a régi tűzhányók talaja pedig minden földi jóval ellátja a szőlőket, hogy igazán tüzes, illatos bort teremjenek.
Hogy mindezt alaposabban tanulmányozhassuk is, késő délután érkeztünk meg bortúránk fő állomására, a gyöngyösi Borpalota Borászathoz. Az 1906-ban alapított borászat művelésében jelenleg 140 hektár szőlőterület található, többek között Szürkebarát, Sauvignon Blanc, Olaszrizling, Zefír, Chardonnay és Tramini fajtákkal. A pincészet célja, hogy a jelentős borászati tradíciókkal rendelkező Gyöngyösön és környékén megtermelt szőlő csúcsminőségű feldolgozó központjává váljanak. 2008-ban korszerű márkamenedzsment elvei alapján palackos boraikat a Fríz, a Borpalota és az Őzike márkák köré szervezték.
Az elszánt fejlesztések látható jeleként ott jártunkkor is éppen felújítási munkák zajlottak az eklektikus épület és pince falai között. A kóstoló során megismerhettük az Őzike sorozat Mátrai Szürkebarát-Olaszrizling Cuvée 2008 tételét, a Borpalota sorozat Rajnai Rizling 2008, Mátrai Zenit-Cserszegi Fűszeres Cuvée 2008, Cabernet Franc Rosé 2008, Zweigelt 2007 tételeit, valamint a kóstoló szép lezárásaként a november végi szüretből származó, és a Fríz sorozathoz tartozó Hárslevelű 2008-as tételét. A késő estébe nyúló kóstoló után jóleső fáradtsággal utaztunk vissza Budapestre.
Tapasztalataink alapján bár a Mátrai borvidék még keresi igazi arcát, néhány lelkes borászat és pincészet már elindult azon az úton, amely a borvidék valódi kibontakozásához vezethet. Bár a borvidéknek egyelőre kifejezett vezérbora nincs, a jelen lévő fajták közül igazán szép gyöngyszemeket rejtegetnek a termőterületek. A 7000 hektárt meghaladó területű borvidék termésének jelentős részét azonban még mindig csak alapanyagként értékesítik, a palackokba kerülő, igazán magas minőséget képviselő bor mennyisége sajnos egyelőre nem elegendő az igazi kiugráshoz. Mi azonban – mint valamennyi magyar borvidék sorsával és jövőjével – a Mátraival kapcsolatban is bizakodóak és optimisták vagyunk!
