2009. augusztus 9. – Nyulasi Gábriel
A Somló közelébe mindig szívesen látogatunk el, Isten kalapja minden valamirevaló borszeretőt megérint. Nekem a somlói bor a szívem csücske, bár vannak, akik a markáns savaktól kissé megriadnak. A Somló hangja fesztivált idén először rendezték meg, talán ennek is köszönhető, hogy nem kapott igazán jelentős sajtónyilvánosságot. Pedig a rendezvény honlapján csak úgy sorjáztak a programok, kiállítások, koncertek, előadások.
Autóval indultunk el a Somló-hegyre. Meteorológiai szempontból az előjelek nem sok jóval kecsegtettek, a híradások bőszen emlegették a közeli vihart. A hegy felé vezető úton kisebb-nagyobb zivatargócokba ütköztünk, a kalap körül a fekete fellegekből hevesen csapkodtak a villámok. A hegy lábához érve már látszott a pusztítás, a megtépázott fák, és a lerohanó vízmosások által az útra kilökött hatalmas kövek. Videó a viharról: Ide kattintva.
A fesztivál helyszínén, a dobai kastély parkjában is a vihar nyomai fogadtak bennünket, dió nagyságú jég formájában. A viharos szél szó szerint felforgatta a rendezvényt, így sajnos a közönséggel együtt mind a Bor-, mind a Gasztronómiai Udvar kiállítói számára a tervezettnél előbb ért véget a fesztivál. Szerencsére néhány stand a mostoha körülmények ellenére mégis kitartott, Kóstolócsapatunk tehát mindenre elszántan vágott bele feltérképezésükbe. A Csordás-Fodor Borháznál kezdtük a kóstolást, ahol Andrónyi László borász mutatta be a repertoárt. A pincészet számunkra már jól ismert karakteres nedűivel most sem okozott csalódást.
A markáns savak hamarosan meghozták étvágyunkat is. A Pékek Fejedelmi Rendje jóvoltából sikerült megkóstolni a hagyományos ősi magyar péksüteményt, a vesut. Ez az étel régebben a kenyérsütés maradékából készült, melynek a közepébe zsírt tettek és kaporral ízesítették. A szintén helyben vásárolt bivalykolbász a vesuval kiváló párost alkotott. Az egyik stand oltalmában fogyasztottuk el uzsonnánkat, mivel az égiek ismét öntözni kezdték a maroknyi elszánt fesztivállátogatót. A bátor pékek éppen hogy kisütötték a pogácsákat, amikor a gyúróasztalok újra víz alá kerültek. Mi mégis újabb rohamra indultunk a még nyitva tartó somlói borászokhoz.
A Tornai Pincészet választékából a Pannon Bormustra két díjnyertes borát kóstoltuk meg, a Top Selection Grófi Hárslevelű 2007-es, illetve a Top Selection Grófi Juhfark 2007-es tételét. A sűrűn szemerkélő esőben sikerült rábukkanni egy általunk eddig még nem ismert somlói pincészetre. A Pethő Családi Pincészetnél egy kis összehasonlító kóstolóra került sor három évjárat juhfarkaiból. Érdekes módon a 2008-as juhfark fiatalabb kora ellenére egy simulékonyabb vonalat képviselt a 2007-essel szemben. A 2006-os évjárat a nap meglepetése és egyben koronája volt.
A Somló – eddigi ismereteink szerint – aszúsodás szempontjából egy szűz terület volt. Ez a 2006-os juhfark ezt a tételt cáfolta meg, ásványos komplexitását az édesség a jellegzetes somlói savgerinccel gyönyörűen kerekítette ki. Búcsúpoharunkba is ez a tétel került, így köszöntünk el a Somló hangja fesztiváltól. Talán a rendezvény többi napja zavartalanabb volt, de mi így is egy sokáig emlékezetes napot töltöttünk Isten kalapja alatt.
