2015. december 8. – Rattner Réka
Az esztendő utolsó bormoziján vagyunk túl, ahol ismét remek borokat ittunk a film előtt, közben és után. A borok a Borbirtok Hungária kft. borászatainak repertoárjából és a Borbély Pincészettől érkeztek. A finom falatok kíséretét a helyszín: a Vinopiano Borbár szolgáltatta, miközben egy valódi filmtörténeti klasszikust láthattunk – ki először, ki többedik alkalommal, mégis mindannyiunk számára tudott újat mutatni a számtalan multiplex hatás után.
Kattints ide a rendezvényen készült többi képért!
A kóstolósor egy újborral, az egri Tarjányi Pincészet 2015-ös házasításával indult a Liba-borral, ami bouvier, tramini és zenit házasításából készült. Illatban sárgahúsú barack, mézes aromák és egy csepp virágosság jellemezte, amit finom savak kísértek ebben a közepesen testes borban. Fineszes, egyensúlyos tételnek ígérkezik.
A következő nedű még a film előtt, a badacsonytomaji Borbély Családi Pincészet 2014-es Gabriella nevű muscat ottonel-je volt, amit a fehér virágos aromajegyek mellett méz és alma határozott meg, finom ásványossággal a korty végén, kerek savakkal és közepes lecsengéssel.
Az alapozás megvolt, így következhetett a már jó előre beharangozott film, Jean-Luc Godard 1959-es Kifulladásig című mozija.
„A rendező már a kezdő képsorokkal utal arra, hogy ezúttal valami egészen mást lát majd a néző, mint amit megszokott. Godard tudatosan semmibe veszi „ … a tizenkilencedik századi regényen alapuló filmelbeszélés formai konvencióit – az események ok-okozat szerinti bonyolítását, a fokozást és a logikus kifejletet.” – írja Susan Sontag a rendező első filmjéről.
A kicsit hazudós, kicsit enyveskezű párizsi vagány és a Párizsban újságírónak készülő, kenyérkeresetből újságot áruló amerikai egyetemista lány szerelme – két, egymással össze nem egyeztethető magatartás és világszemlélet összeütközése révén – törvényszerűen torkollik tragédiába. A figurák persze nem elvont dimenziókban mozognak: két fiatal, csaknem pályakezdő színész – Jean-Paul Belmondo és Jean Seberg – nagyszerű játéka teszi sorsukat élményszerűvé.
Kattints ide a rendezvényen készült többi képért!
A vetítés szünetében ismét átadtuk magunkat a borok élvezetének, folytatásként következett az olaszliszkai Kvaszinger Borászat 2014-es Sárgamuskotálya a Meszes dűlőből. Egy valódi mindennapok borával volt alkalmunk találkozni a meglehetősen nehéz tavalyi évből, ennek ellenére egy egészen jól sikerült, könnyű, fajtajelleges muskotállyal volt dolgunk, amiben a citrusosság mellett az ásványok is jelen voltak, élénk savakkal.
A Budaházy Fekete Kúria 2013-as száraz Christmann Hárslevelűje érett gyümölcsből készült, amit mind a maradékcukor jelenléte (8 gr), mind pedig a viszonylag magas alkoholtartalom (14%) bizonyít – utóbbi komoly testet ad a bornak, míg közepes savai kellő tartást nyújtanak neki. Mérsékelt illatában szőlő és sárga húsú alma jelenik meg, vaníliás jegyekkel izgalmassá téve ezt a tételt.
A szünet utolsó darabja ismét a Borbély Pincétől került ki, 2013-as dűlőszelektált Olaszrizlingjük formájában a Bács Hegyről. Illatvilágában a citrusok domináltak, amiket érett barack kísért, ízében pedig az ásványok gazdagították tovább. Közepes testéhez illő savtartalommal bírt, egyensúlyosnak nevezhető, a korty végén kesernye zárta le.
Már ebben a Godard-filmben gyakoriak a „vendégszövegek”: idézetek, feliratok, képek, fotók, zenei motívumok, más művekből vagy a valóságból nyomatékkal átvett vizuális vagy auditív jelek. Ezek a néző kizökkentését, az elbeszélés szándékos széttördelését vannak hivatva előidézni (az eredeti helyszíneken forgatott filmben előfordul, hogy a be nem avatott járókelők belebámulnak a kamerába: ami másnál szakmai hiba volna, Godard-nál vállalt elidegenítő effektus.) A rendezőre már első játékfilmjében jellemző, amit későbbi alkotásaiban kifejezett kompozíciós alapelvként alkalmaz: sosem az a lényeg, ami első pillantásra látszik, a látszat mindig csal.
A film végére Michelt utolérte a végzete, de nem volt időnk bánkódni miatta, mivel még további két tétel várta sorsának beteljesülését a poharunkban. Következett is rögtön a Riczu-Stier pincészet Cabernet Franc és Merlot-ból készült 2011-es Villányi cuvéeje. Piros- és fekete bogyósgyümölcsök egyaránt megjelentek – ribizli, meggy, szeder formájában, földes jegyekkel, amit izgalmas fűszeresség (vanília) egészített ki, végül pedig beköszönt egy csokoládés vonal is. Igazán komplex aromákkal rendelkezik, selymes tanninnal, végül hosszú lecsengéssel zárult.
Záró tételünk a Chateau Cloche – Harangtorony Birtok Tokaji Ventus Grand Selection 2012-es cuvéeje volt, furmint, hárslevelű és sárgamuskotály fajtákból házasítva. Citrusos, trópusi gyümölcsös illatjegyei adták az első benyomást, majd szájban aszalt gyümölcsökkel, mandulával és édes fűszerekkel gazdagodott az ízvilága. 78 grammnyi maradékcukor tartalmánál fogva bőven az édesbor kategóriába sorolhatjuk, amit közepes savai egész szépen kiegyenlítenek.
Idei utolsó Bormozink nagy sikernek örvendett látogatóink körében, aminek nagyon örültünk. Rendezvényünk híre lassan, de biztosan terjed a borbarátok között és reményeink szerint jövőre még több az igényes kikapcsolódásra vágyó érdeklődőt láthatunk vendégül eseményeinken. Ezekről folyamatosan értesülhetnek Facebook oldalunkon, valamint itt a honlapunkon is.
A jellemzést Jean-Luc Godard: Kifulladásig című mozijáról a 88 és fél híres film (Móra Könyvkiadó, 1996) című könyvből idéztem.
