2010. augusztus 25. – Nyulasi Gábriel
Hirtelen jött a felkérés, hogy vegyek részt Tarcalon a III. Országos Borkirálynő választás zsűrijében. A megtisztelő feladatot rövid tanakodás után elfogadtam, és izgalommal készültem a tokaji útra. Ezúton is köszönöm a szívélyes vendéglátást, Nagy Júlia TDM menedzsernek, és csapatának az egész rendezvény során tanúsított gigászi szervezőmunkát.
Milyen belülről egy borkirálynő választás? A zsűrinek tényleg nehéz dolga volt, és ez nem a szokásos frázis, hanem a saját bőrömön tapasztalt valóság.
Maga a verseny, a lányok válogatása már elkezdődött idén februárban. A jelölteknek több tesztet kellett kitölteniük az év során, és természetesen már helyi borkirálynői címmel kellett rendelkezniük. A többszörös rosta után alakult ki a nyolcas mezőny:
Balga Irina – Eger Borkirálynője, Domján Zsuzsanna – Székesfehérvár borkirálynője, Kisari Linda – Velence borkirálynője, Kondász Andrea – Forráskút borkirálynője, Pécsi Szabó Zsófia – Tenkes Hegyközség borkirálynője, Pfiffer Katalin – Mór borkirálynője, Rónai Katalin Zsuzsanna – Balatonlelle borkirálynője, Sebesta Judit – Tarcal borkirálynője
A zsűri tagjai: Nyulasi Gábriel István, Az ihatóbb Magyarországért vezetője, bortudósító, bortanácsadó, Gergely Miklós borszakértő, a Tokaj-hegyalja, Taktaköz, Hernád-völgye TDM szervezet elnöke, Baracskai László, Tarcal polgármestere, valamint Faragó Márta, a Tokaji Borbarátnők Társasága által meghirdetett Országos Borkorcsolya Receptverseny győztese.
Sokan úgy gondolják – és emiatt is kicsit a háttérben marad ez a verseny – hogy a borkirálynő, tulajdonképpen egy változat a szépségkirálynőre. Ám ez nem fedi a valóságot, a szépség nem elég, természetesen a kiválasztott hölgynek dekoratívnak kell lennie, de ez kevés az üdvösséghez. A verseny mely, már gyakorlati síkon folytatódott, két napig tartott Tarcal és környékén. Az első nap a lányoknak bizonyságot kellett tenniük borkorcsolya-sütési-, és szőlő-ismereteikből.
A második nap melyen, már magam is részt vettem a szakmai zsűriben, elég dús programot tartalmazott. A királynőjelöltek a délelőtt folyamán bemutatkoztak, majd sminkelési, és egyéb öltözködési, ékszerviselési gyakorlatokat hajtottak végre. Délután folyamán pedig sor került a borászati, borismereti készségek osztályozására, és a legvégén pedig a műveltségi felmérés következett. A nap során egymást érték a tánc, és színházi előadások a 6 Puttonyos Borfaluban felállított színpadon, ahol az esti koronázási ceremóniára is sor került. Evett, ivott mulatott a közönség, miközben a zsűri folytatta a verseny összegzését, és meghozta végső döntését.
Borkirálynő: Pfiffer Katalin (Mór borkirálynője)
Első udvarhölgy: Domján Zsuzsanna (Székesfehérvár borkirálynője)
Második udvarhölgy: Pécsi Szabó Zsófia (Tenkes Hegyközség borkirálynője)
A lányok lelkesedése, felkészültsége példamutató volt, egymást segítő viselkedésük, már sok-sok szövődő barátságot jelzett. Pfiffer Katalin habitusából, és a versenyen tanúsított karakteres fellépéséből, illetve teljesítménye láttán az egész zsűri egyetértett, hogy teljesen megérdemelten került a móri hölgy fejére a korona.
Az új borkirálynő sokat tehet a magyar borkultúráért, de ehhez őt is „helyzetbe kell hozni”, vagyis el kell ismerni a címét. Ne csak egy üres titulus legyen, na ez is megvolt kategória, hanem egy igazi rang, amellyel tehet egy ihatóbb Magyarországért. Valóban a magyar bor arca legyen, és nem csak néhány protokoll-fogadáson, hanem egész évben, amíg az új borkirálynő megválasztásra nem kerül. Élénküljön általa is a hazai borfogyasztás, kerüljenek reflektorfénybe a borrégiók. Ebben a borsajtó, és minden egyéb orgánum tehet, és nem utolsósorban a borszakma.
