Mátrai királyfi I. – Az igazi kézművesség Gyöngyöspatán

2012. január 20. – Gonda György (fotó: Ny. G. I.)

Az utolsó bortúránk 2011-ben a Mátrába vezetett, Losonci Bálinthoz. Csapatunkban több olyan kedves borértőt üdvözölhettünk, akik a borivást nemcsak örömszerző, hanem az ismeretszerző oldalról is támogatják sűrű jegyzeteléssel. Hiába a Mátrai Tőkéstársak egyre vonzóbbak a borrajongó körökben! Lelkes útitársunk, Gonda György megosztja velünk túrán szerzett tapasztalatait. Gyurival együtt koptattuk a WSET padjait a Rohály Gábor – Mészáros Gabriella páros bortanodájában, és azóta is a mívesebb kóstolók buzgó látogatója.(Szerk.)

A Mátra magaslatai között, látótávolságra a Kékestől, völgyek mélyen fekszik egy 3000 fős kistelepülés Gyöngyöspata. Nekem már régóta nem arról ismert, ami az újságokban szerepelt, hanem arról, hogy itt él és alkot egy igazi kézműves borász Losonci Bálint, az egyik Tőkés. (Szecskő Tamás szőlője is itt található, míg a szomszédban Szücsin Karner Gáboré. Így van együtt a csapat.)

A településen a szőlő mellett található egy Árpád-kori, azóta többször bővített templom. Belül egy hársfából készült oltár, amely egyben Jézus Krisztus családfája, alias Jesse-fa. Egy Mátyás király által adományozott kehely, és a Nekcsei Biblia másolata. Legendás, mára már csak romaiban látható a palánkvár, amelyet az Aba nemzetség épített, és itt vívta első sikeres csatáját a husziták ellen Mátyás király, amelynek emlékére ajándékozta a kelyhet a mezővárosnak. A csatában használt ágyú másolata is látható a városban. S persze van egy újra éledező hétsoros pincefalu is, a várdomb oldalában. Szóval van itt látnivaló bőven, ami hiányzik egy jó étterem, ahol a helyi ételeket és a helyi borokat is meg lehetne kóstolni. Majd talán ennek is eljön az ideje.

Az ismeretterjesztő rész után jöjjön a lényeg a bor. Bálint 6 ha (4 saját, 2 bérelt) területen gazdálkodik. Előéletéről annyit, hogy Alkonyi László mellett volt boríró munkatárs és a budafoki Soósban tanult. Egy nagy csokor fajtával dolgozik, amelyekből tervez, hogy átolt. Lesz itt még bőven kékfrankos, pinot noir, rajnai rizling. Kirándulásunk során – mert hogy az írásnak ez az apropója – több mint, fél napot töltöttünk Bálint társaságban, el is mesélte a terveket, de egy idő után nem tudtam követni lángoló szellemét, keveredtek a fajták, dűlők, ebből ez, abból az. Nem baj, mert nekünk nem is ez a lényeg, hanem az eredmény.

A kirándulás első állomása a Szücsi és Pata között található Kecskekő, ahonnan látni lehet az egész települést, dűlőket, domborzati viszonyokat, Kékest. Bálint megmutatta és elmesélte, hogy mit hol találunk. Így egyszerűbb volt megértenünk, hogy melyik szőlő miért ott terem, ahol. Látható valósággá vált minden, amiről később a szánkban is meggyőződtünk. S még néhány szem dércsípte csipkebogyót is találtunk a bokrokon.

A folytatásban megnéztük Szecskő Tamás szürkebarát ültetvényét. Kaptunk egy kis szőlészeti gyorstalpalót, egy darab szálvesszőről, két hajtásról, tőketerhelésről és összehasonlítottunk a szomszéd földjével, ahol inkább a mennyiség a lényeg.

A természetjárás a Geregben ért véget, ahol a geológia volt a lényeg. Vörös, vulkáni kövekkel teli talaj, vékony termőréteg, alatta könnyen morzsolódó andezit. Izgalmas, látványos talaj és a nagy szárazság ellenére itt még mindig nem porzott a föld, bár nem is ragadt az tény. Akit jobban érdekel a dűlők felépítése Losonci Bálint honlapján rengeteg információt talál.

Mivel kezdett csúnyán borulni, a köd is kezdett bekúszni, célba vettük a fent említett templomot.

Végül mindenki nagy örömére behúzódtunk a melegbe és elkezdtünk kóstolni, beszélgetni a borról, Bálint borkészítési élményeiről.

Mint említettem, Bálint tényleg kézműves borász, ami most azt jelenti, hogy sok probléma megoldása az emberi leleményesség. Nagyon óvatos szüret, hogy még véletlenül se sérüljön meg a szem, mert néha még a szőlőt is hűteni kell és ezt csak a külső levegő lehűlésére tudja bízni. Idén a bort is hűteni kellett az erjedés során, ezt fagyasztott vizes pillepalackokkal oldotta meg. Már Bálint is látja a 2012-es szüretnek, nem lehet rendes hűtés nélkül neki látni. Természetesen kosaras prés van, amely elég alacsony lékinyerést jelent, viszont a minőség, a tisztaság kiváló.

Kezdésnek a pince mostani nyitóbora – Jó hír! Idén újra lesz Nyitnikék – a Parola volt. A Parola minden évben más. A 2011-esben müller thurgau, zenit, cserszegi, furmint van. Finom, édes, gyümölcsös illatok. Lendületes szerkezetű bor, kicsit erőteljes alkohollal, ami okoz egy kis édességét is a végén. Ízében alma, körte, szőlő, kellemes gyümölcsösség. A folytatás a Halmaj Chardonnay 2010. októberi szüret, 21 mustfok, 15 gramm maradékcukor. Klasszikus chardonnay illat barack, kapor, zöldfűszerek. A bor szerkezete szép, rendezett. Ami nekem nem tetszett, hogy ízvilágát túlontúl meghatározza a cukor, így az ízlésemnek kissé gej barackízű lett az egész. Itt jegyzem meg, hogy a csapat nagy része (tapasztalt fogyasztók) nagyon szerették. Fontos, én nem vagyok ennek a fajtának túl nagy rajongója.

A Peres Magyarfrankos 2009 vezette be a vörösboros tobzódást. A magyarfrankos a muscat bouchet és a kékfrankos keresztezéséből született. Illata nagyon fűszeres, parfümős, levendula, sötét bogyós gyümölcsök. Relatíve könnyed bor, kevés tanninnal, friss savakkal és háttérben maradó megfelelő mennyiségű alkohollal. Intenzív ízű bor cseresznye, meggy, pici ásvány, kedveskedő hosszú ízvilág. Bátran ajánlom mindenkinek.

A folytatás két 2009-es kékfrankos az Úráteszi és a Gereg dűlők terméséből. Az Úráteszi barátságos, nagyon gyümölcsös, enyhén fűszeres illattal jött az orromba. Könnyed, jól iható bor, éppen hogy érezhető tanninnal, alacsony alkohollal. Íze szintén nagyon gyümölcsös és megfelelően sokáig tart. A Geregből való, a lassan legendássá váló Geregből, mély, buja illatú bor. Szilva, szeder, tejeskávé, édes fűszerek, rózsa.

Ezek az illatok kissé szokatlanok egy 2 éves bortól, de szájba véve éreztem, hogy ezt a terület adja. Szerkezete viszont kellően fiatal. Fiatal, fürge kékfrankosos savak, jó mennyiségű tannin, ami szintné kicsit fiatal még, kissé szikár, férfias bor. Íze feketecsoki, eper, ásvány és a végére hosszan-hosszan cseresznye. Utolsó vörösünk a 2010-es cabernet sauvignon a Páskomból, ami nekem egy érdekes kísérlet és meglepetés egyben. Azért gondolom ezt, mert nem megszokott, hogy egy cabernet ennyire könnyed legyen, főleg egy évesen. Itt viszont egy puha, meleg és klasszikus cabernet illatot kaptam, ami már meglepően könnyed volt. Szájban a könnyedség abból fakad, hogy az alapvetően sem túl nagy tanninból, csak mutatóban hagy valamit a lendületes sav, és a sokszor előforduló giga alkohol sincsen jelen. Ízében szilva, meggy, csokoládé.

Aztán kaptunk sok finom kolbászt, kenyerest, pogácsát, hogy ne legyen üres a hasunk.

A kora esti, esős hazaúton a buszban azon gondolkodtam, hogy mit gondoljak, miért ajánljam Bálintot mindenkinek. Olyan önálló és önjáró fiatalember, akik mindig nagyot löktek a világ kerekén. Egyértelmű, átgondolt, tisztán megfogalmazott gondolatokkal és tervekkel rendelkezik, amit magával ragadó lendülettel, hittel és nélkülözhetetlen „őrülettel” osztott meg mindenkivel. Emellett barát, családfő, családapa, kolléga, és van benne a korának megfelelő „hülyeségből” is. A boraik hibátlanok, tisztességgel, a kényszer szülte találékonysággal készített, kiváló minőségű, izgalmas tételek. Mindezek alapján bőven megérdemli, hogy az Ő boraira is költsünk.

Bortúra 2011Bortúra 2011Bortúra 2011Bortúra 2011Bortúra 2011Bortúra 2011Bortúra 2011Bortúra 2011Bortúra 2011Bortúra 2011Bortúra 2011Bortúra 2011Bortúra 2011Bortúra 2011Bortúra 2011Bortúra 2011Bortúra 2011Bortúra 2011Bortúra 2011Bortúra 2011Bortúra 2011Bortúra 2011Bortúra 2011Bortúra 2011Bortúra 2011Bortúra 2011Bortúra 2011Bortúra 2011Bortúra 2011Bortúra 2011Bortúra 2011Bortúra 2011Bortúra 2011Bortúra 2011Bortúra 2011Bortúra 2011Bortúra 2011Bortúra 2011Bortúra 2011