2009. november 6. – Nyulasi Gábriel
Nagyon örültem, hogy az egyik legkedvesebb borvidékemen, a Somlón maradt a borstaféta. A Borászportálok szerkesztőségében nemrég azon tanakodtunk, hogy kit jelölnék az Év borásza díjra:
„Jelöltem az Év borásza címre Györgykovács Imre, vagyis – ahogyan már közszájon forog a titulusa – a Somló „Kis Hercege”. A köztársasági elnök 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta számára a hazai borászat és borkultúra fejlesztéséért, a magyar borok nemzetközi elismertetésében betöltött szerepéért. Ezen kívül a 2007. év Somlói Boros gazdája címet is megkapta, borai már több mint két évtizede hozzák az eredményeket. Mindemellett végtelenül szerény ember, aki azon munkálkodik, hogy borai megérdemeljék a kapott díjakat. Somlói borász még nem került be soha az Év borásza díjazottak körébe, pedig Somlónak Tokajjal egyenértékű a potenciálja. A borvidék jelenleg is óriási fejlődésen megy keresztül, hazai befektetőkkel és európai uniós segítséggel épül-szépül a hegy. Isten kalapjának, a Somlónak egyik legigazabb képviselője Györgykovács Imre.”
– Először is köszönöm szépen Kreinbacher Józsefnek, hogy rám gondolt. Megtiszteltetés, hogy hozzánk került a stafétabot.
– Mi foglalkoztatja Önt mostanában?
– A szüret. A legfontosabb esemény a szőlőben, így most minden erőnkkel erre koncentrálunk. Szeptember végén kezdtünk a Tramini szedésével, ez az egyetlen korai érésű fajtánk. Nagyon zamatos must lett belőle szép cukorszinttel, ami már ki is forrt. Október elejétől szüreteltük az Olaszrizlinget, majd a Sárgamuskotályt, ami idén is gyönyörűen beért a sziklák alatti ültetvényen.
Szép tenyészidőszakunk volt, az időjárás kedvezett a szőlőnek és elkerülték a betegségek is. A nyár egyetlen szépséghibája a július 18-án lesújtó jégeső volt. A nyugatról nagy erővel érkező dió nagyságú jégdarabok igencsak megtépázták az ültetvényeket. Sajnos így a szüretet megnehezítette és lelassította, hogy a jégkár okozta sérült és beszáradt szőlőszemeket ki kellett szedni a fürtökből. Reméljük, meglesz az eredménye, hogy csak a teljesen egészséges szemek kerültek a prés alá.
Végül október 18-tól folyamatosan szüreteltük a Hárslevelűt és a Furmintot. Most egy kicsit megnyugodtunk, a must már biztonságban van.
– Mit üzen Az ihatóbb Magyarországért mozgalomnak?
– Annak titka, hogy egy ilyen kis birtok életben maradhasson a tisztaság, minden értelemben. Az alapfilozófiám is mindig az volt, hogy a bornak az adott termőhelyet és szőlőfajtát kell megmutatnia. Csak egészséges szőlőből szabad bort készíteni, így sem az erjedési, sem az egyéb folyamatokba nem kell beavatkozni, a borban visszaköszön a gyümölcs és a terroir. Ezért a fogyasztóknak azt üzenem, hogy kóstoljanak szőlőt is, és a borban is keressék a gyümölcsben érzett ízeket. Ne engedjék magukat befolyásolni semmilyen médiának, ne a bordivatot kövessék, hanem a természetességet. A tiszta ízű borokat keressék. Persze a boltok szinte roskadozó polcairól nehéz eldönteni, hogy melyik a jó bor, ezért érdemes kicsit utánanézni a borásznak, borvidéknek. Mindenkinek ajánlom a személyes találkozást a borásszal. A borválasztásba ugyanúgy energiát kell fektetni, mint a borkészítésbe.
– Kit említene meg, mint borászt, vagyis kinek adná tovább a szót?
– Egy olyan ifjú borásznak szeretném átadni a szót, aki már édesapja mellett is kitűnt szorgalmával, igyekezetével, szép eredményeket ért el saját boraival, most pedig egyedül vezeti borászatukat. Így további kitartást és szép borokat kívánva átadom a stafétát ifj. Figula Mihálynak.
