2009. november 15. – Nyulasi Gábriel
Elmúlt a nyár, de a szerelem nem. Tehát továbbra is rendületlenül kóstolunk, bortúrázunk, járjuk a borvidékeket, látogatjuk a pincészeteket. Őszi első bortúránkat az Ezerjó hazájába, a móri borvidékre szerveztük, ahol a Maurus és a Bozóky Pincészetbe látogattunk el. Az őszi szőlészeti-borászati teendőkbe is bepillantást nyerhettünk, vagyis a csapat első ízben vett részt aktívan egy szüreten.
A napot a Maurus Pincészetnél kezdtük, ahol ifj. Kamocsay Ákos fogadott bennünket a Kulturális Örökség Napjai programsorozat keretében rendezett Szüret Nyitó Bulin. A Lamberg pince bemutatkozásban ez áll: „Meglátni és megszeretni… egy pillanat műve.” Mi is hamar szívünkbe zártuk az ódon hangulatú, fiatalos lendületet, játékosságot sem nélkülöző, hagyományokat őrző miliőt.
Szüretelőládát ragadva felkapaszkodtunk a Vénhegyre a szőlősorok közé, ahonnan megkapó látvány tárult a szemünk elé, templomtoronnyal, szőlődombokkal. Hogy még azok is kedvet kapjanak a szüreteléshez, akik picit húzódoztak a kétkezi munkától, Ákos máris gondoskodott némi „gyorsítóról”, vagyis egy Tramini törkölypálinkával vendégelt meg minket. A szüret ezek után meglepően gyorsan lezajlott, a teli ládákat lehordtuk a pneumatikus prés mellé. Majd a zúzó-bogyózó gépbe öntöttük a termést, a kocsány maradt, a zúzott szőlő továbbhaladt egy csövön keresztül a présbe.
Mindeközben a bográcsban paprikás krumpli rotyogott, Ákos pedig pincebejárásra invitált minket, ahol épület felújítási terveikről is mesélt. Mire visszatértünk a pincéből a nyári napsütésbe, az általunk szüretelt alapanyag a prés kádjában már must formájában várt ránk, finom édes ízzel és illattal. Jó érzés volt saját munkánk „gyümölcsét” kortyolgatni. A pincészetről és az ott töltött kellemes órákról kisfilm is készült.
Bortúránkat a Bozóky Pincészet és Bormúzeumban folytattuk. A pincészetet már nyáron feltérképeztük, ekkor fogalmazódott meg egy Ezerjó specifikus kóstoló terve is.
Szíves vendéglátónk – ahogyan felesége nevezi „Bozóky uram” – már a kapuban várt minket. A Bormúzeum megtekintésével kezdtük a programot, ahol a szőlőművelés és borkészítés ősi eszközeivel ismerkedhettünk meg. A hűs pince több ezer palackot rejtő falai között házigazdánk buzgón mesélte történeteit, miközben az egyik pinceágból a másikba tértünk.
Itt hallhattuk Gábriel barát történetét is, aki a legenda szerint utolérhetetlen borszakértelemmel rendelkezett. Az 1800-as években élt szerzetes, mint a móri kapucinus rend pincemestere tett szert tudására, mellyel – felöntve a garatra – gyakran dicsekedett. Fiatal rendtársai ezért tréfát eszeltek ki, melyre egy vakkóstoló alkalmával került sor. Gábriel barát poharába tucatjával érkeztek a különböző helyi borok.
Ezeket a mester behunyt szemmel, tévedhetetlenül felismerte. A rendtársak az ugratás alkalmával azonban olyan italt is töltöttek poharába, mely számára teljesen ismeretlen volt. A barát sokáig forgatta a különös italt a szájában, többször ivott belőle, mígnem megszégyenülten tette le a poharat. Rendtársai kacagva fedték fel az ital származását, mert bizony Gábriel barát poharába víz került.
A pincéből a díszes kóstolóhelyiségbe érve egy 2001-től 2007-ig terjedő Ezerjó kóstolóban részesültünk, a száraztól kezdve, a félszárazon át a töppedt szőlőből készült édesig bezárólag ismerhettük meg a móri borvidék zászlósborát. Különleges élményt nyújtott többek között az 1996-os Kakukkhegyi ültetvényről származó muzeális Ezerjó is, sajnos több évjáratot innen már nem kóstolhatunk, hiszen kivágásra került ez a szőlő.
Bortúránkat egy kulturális programmal zártuk, a móri Lamberg kastély kiállítási anyagát tekintettük meg. A borászati tárlat a móri borvidék hagyományait és jelenlegi termelőit mutatja be. Beke Ildikó, az intézmény vezetőjének kedves kalauzolásával jártuk be a kastélyt, melynek kuriózumai a nemrégiben felfedezett, és részben feltárt barokk falfestmények. Reméljük, hogy egyszer teljes pompájukban láthatjuk majd ezeket az 1700-as évekből származó műveket.
Mór ékes példája annak, hogyan lehet a hagyományokra támaszkodva kialakítani egy borvidék arculatát. A terroir, a kulturális adottságok, a jó szervezés és a fiatalos lendület az alapja a Móri borvidék felemelkedésének.
