2009. szeptember 3. – Nyulasi Gábriel
Ha Mór, akkor Ezerjó! Az Ezerjó bizony ezerszer jó, ráadásul mindig is a markáns és egyben fineszes borok híve voltam. Igazán mélyrehatóan egy adott fajtát nem lehet megismerni máshol, csakis a szülőhelyén. Ezért buszra pattantam, és két óra múlva máris a pince előtt álltam.
A Maurus Pincészet ifjú borásza, Kamocsay Ákos már többször is kiemelten nyilatkozott a Bozóky Pincészetről, az Ezerjó nyomvonalán iránymutatók számára. Ezért a móri buszvégállomáson begyűjtve a pincesor földrajzi adatait – egy-két bennszülött és a helyi táblák útmutatásai alapján – hamar rábukkantam a szóban forgó pincészetre.
Annyira spontán módon látogattam el Mórra, hogy se térképpel, sem egyéb információval nem rendelkeztem, ráadásul még borászatokkal sem egyeztettem a jövetelemről. A Bozóky Pincészet kapuja előtt már kétszemélyes „sor” várakozott – egy puerto rico-i és egy argentin fiatalember -, kezükben egy 1998-as Bozóky Tramini fénymásolt címkéjével. Később kiderült, hogy az Egyesült Államokban fogyasztották ezt a bort, mely olyan mély benyomást tett rájuk, hogy vágytak rá a tengerentúlon.
Marx Mónika szívélyesen fogadott, majd avatott be minket a gyűjtemény részleteibe. A Bormúzeumban prések, szerszámok, palackok, és sok egyéb tárgyi emlék várt bennünket a XIX. századból. A rövid tárlatvezetés után a pince felé vettük az irányt. Az ősi pincékben (több pince egybenyitásával alakult ki a mai állapot) a 17-18. század sváb gondosságát csodálhattuk meg. A kötőanyag nélkül felrakott falak még ma is állják az idő próbáját, és a 12 C fokos átlaghőmérsékletben kitűnően érnek a móri borok. Hordók már nem találhatók a műemléki védelem alatt álló komplexumban, viszont palackok garmadája pihen és várja a borrajongókat. 1976-ból származó Ezerjó aszút is láthattunk, mely a pincészetnél meg is vásárolható. A feldolgozás és a hordós érlelés másutt került elhelyezésre, a kóstolótér fantasztikus kivitelű.
A borsort egy könnyed belövő borral kezdtük, a Bozóky 2007-es cuvée-vel. Két illatos fajta alkotja, muskotály és tramini. Két éves, de még mindig roppant friss, gyümölcsös és jól áll neki a kis bezárt buborékosság. A második tételnél kérésemre rögtön ráálltunk a sokat emlegetett Ezerjó vonalra, méghozzá egy 2007-es évjárattal. Ásványossága szépen bimbódzott, lendületes savak, finom őszibarack és trópusi gyümölcsök sorjáztak ízben, illatban egyaránt. Az utóízben egy megkapó és jellegzetes kesernyés mandulás vonulat csengett le. Még érhet ez a tétel, ám most is jó formában van. Az egyik Sauvignon Blanc-rajongó külföldi kóstolótársam miatt tettünk egy kitérőt ebből a fajtából is, megszakítva a folytonosságot. Az üde 2008-as tétel hozta a fajtajelleget, bodza, barack, kaszált fű, egy kis trópusi vonallal keresztezve. Nemhiába mondják, hogy a fajta a „süketnémák bora”, hiszen annyira összetéveszthetetlen jegyekkel rendelkezik. Az Ezerjó vonalhoz visszatérve az érettebb 2006-os tétel bizonyította az évjárat nagyszerűségét, félszáraz változata pedig azt, hogy jól áll neki egy kis maradékcukor is. Nemcsak félszárazzá válhat egy Ezerjó, hanem szerencsés esetben még a botritys cinerea is besegít tízévente két-három alkalommal. A késői szüretek alkalmával uralja a szőlőt a terroir, nem lesz a bor lapos cukorszirup, a nagy édességet jól ellenpontozza a határozott savgerinc. Egy 1999-es félszáraz Ezerjó eklatáns példája volt a fajta érlelési potenciáljának. Mézes illata, kerek savai nem fordultak tompaságba, karamellás, citrom befőttes, barackos harmóniája nélkülözi a fáradtságot. Az Ezerjó bizonyított, a friss kezdőlökettől a desszertborig átíveli a teljes borpalettát. Mindenkinek jó szívvel ajánlom! Ha Mór és Ezerjó, akkor a Bozóky Pincészet és Bormúzeum kötelező megállója a borbarátnak!
