2013. február 5. – Az ihatóbb Magyarországért, Gonda György
Mátyás Andrással jó együtt kóstolni, mert egyenes, becsületes és őszinte ember. Látszik rajta, érezni a szavaiból, hogy minden évben megküzd a természettel, a szőlővel és a világgal, csak azért, hogy nekünk valami finom kerüljön a poharunkba. S higgyék el Kisújfalun sem egyszerű az élet. Van itt minden a mészkővel teli domboldalban, szárazság, vihar, zivatar, talajerrozió, hivatalnokok, szóval minden, amit egy a szőlősgazda kívánhat. Egy a lényeg a birtok 12 hektárjáról szimpatikus, sokszor kimondottan izgalmas borok jönnek le. Van itt királyleányka, olaszrizling, sauvignon blanc, pinot blanc, rajnai, chardonnay, szürkebarát, pinot noir, kékfrankos, szóval minden jó fajta, amit egy rendes magyar ember szeret.
Útközben is érik az embert élmények, ami mellett nem mehet el szó nélkül. Szívet szorító volt látni, hogy Esztergom városa, amely a velünk élő magyar történelem, hogy lesz szépen lassan egy unalmas, szürke kisváros, ami már egyre kevésbé érdekel bárkit is. Bár a termelői piac, a Duna-part és séta a Mária Valéria hídon kicsit vigasztaló, de nem sikerült igazán. A végső szúrás este ért, amikor elhűlve láttam, hogy már arra sincs erő, hogy a Bazilikát kivilágítsák. Nem adott az sem okot az örömre, hogy a túl oldalon sem sokkal jobb a helyzet. Szerencsére hamar elhagytuk Párkány szürke, kissé nyomasztó városát és jó fél óra múlva már a dombok között a pincefalu felé kanyargott kisbuszunk.
A bortúrán készült többi kép elérhetősége a Facebook-on ideklikkelve!
Pincék között, szőlőtőkék sora között vár minket a meleg házikó, kandallóval, harapnivaló és egy fahordós érlelésű borpárlattal, amely igen határozott kezdetett adott a délutánnak.
Andrással igen jó együtt iszogatni. Kellően bölcs és felkészült ahhoz, hogy jó beszélgetőpartner legyen, felvértezve kellő türelemmel, hogy a kissé hangulatban lévő, enyhén okoskodó asztaltársaságot elviselje. Mivel az a borász András, aki tudja, hogy a bor nemcsak azért van, hogy pénzt termeljen, hanem azért is, hogy a vendégek megigyák, és a pince is a szomszédban van, ezért a poharak ritkán voltak szárazak. Akinek ez nem elég, hogy ellátogasson Kisújfaluba, vagy a nagy kürti borfesztiválra, az nem is rendes borissza ember. Utolsó csábításként essen pár szó a borokról is. Bár a borkészítés északi határán járunk közel sem a sav határozza meg a borokat. Ezt okozza talán a mikroklíma és az, hogy a Duna hűtő hatása itt már nem érvényesül. Persze nem vagyunk híján a lendületnek, de van részünk testben és alkoholban is, egyszer-kétszer talán kicsit több is van, mint én szeretném, de messze vagyunk még a soktól. Ízgazdagság, határozottság, jól ihatóság jellemzi Mátyás András borait.
S egyfajta fajtajellegesség, ami többször eltér attól, amit Magyarországon megszoktunk. Elsősorban a sauvignon blanc esetében, ami nem a vegetális, hanem inkább flórális, gyümölcsös. A Pinot Noir pedig elegáns, fanyar, de mégis inkább sűrű. A hivatalos sor ez volt: Királyleányka 2012, Sauvignon blanc 2012, Pinot Blanc 2011, Rajnai Rizling 2011 Öreghegy félszáraz, Orsus 2011 (chardonnay, rajnai rizling, tramini, pinot blanc, sauvigon blanc), Olaszrizling 2012, Tramini 2012, Pinot Noir 2011, Kékfrankos 2011. A nem hivatalos sor a pince hordói között zajlott, sok még frissen kierjedt fehérborral és néhány palackozásra váró roséval.
A végére kívánkozik, amit szintén kóstoltunk: a Dunaj 2011-es, mely igazán különleges vörösbor lett. Szinte mindene sok, van benne cukor, van benne alkohol, tannin, és mégis teljesen egyben van. Hihetetlen tömör gyönyör. Karácsonykor bontottuk ki, és egy fűszeresen, lekváros, céklás marhafelsállal nagyon erős páros alkotott. (Szerk.)
Szép és tartalmas délután volt, kikapcsolódás mindenből, ami szürkévé teszi a hétköznapokat. Jó volt hallani arról is, hogy akárki, akármit mond a Felvidéken van béke és barátság az emberek között.
