Egy borkollégista vallomásai

2011. május 22. – Az ihatóbb Magyaországért

„Rúgjatok be, szakadatlanul! Minden ebben van: ez az egyetlen kérdés. (…) Csakhogy mivel? Borral, költészettel vagy erénnyel, ahogy tetszik. De rúgjatok be!” – fejtegeti Baudelaire, és a borkollégisták becsületére legyen mondva: igaza van.

De ne szaladjunk ennyire előre! Vegyük szemügyre hősünket, a Borkollégistát, aki suhan az utcasarkok között, keresve a Vármegye utcát… Pedig hányszor eljárt arra! Nem telik bele fél óra, meg is találja. Betipeg az előtérbe, szemügyre veszi a fehér asztalokat, és leül. Nagyon vár valamit. Netán valakit?

De ne szaladjunk ennyire előre!

Kortyolok valamit, amíg ő…amíg ő, lássuk csak: VÁR. Legyen egy könnyed, amolyan lenge Chardonnay! Felhúzott térddel ülök az ablakban.

Csiklandoz a szél, a talpamon érzem a lepattogzó, fehér festéket…Kellemes itt…Két korty között azon gondolkodom, vajon mit csinálhat a mi borkollégistánk? Négy nap múlva meg fogom kérdezni.

Telnek, múlnak a napok:

Bazsalyogva közeledik. Bármit kérdezek, csak bazsalyog. „Na, milyen volt? Mondj már valamit!” Bazsalyog. Ezt leitatták − gondoltam.

„Megkaptad, amire vártál?”− próbálom szóra bírni.

Mire ő  b a z s a l y o g v a: „Ott kell lenni.”

Igen, leitatták − nyugtáztam. De most nem szólok semmit. Az majd elkezdi zavarni, és beszél a borkollégiumról. Így is teszek. Ő pedig rákezd. Elégedetten mosolygok.

„Hogy milyenek voltak az előadások, amelyeken nem unatkoztál, hanem nagy kíváncsiságodban felfaltál minden szót? Nem árulhatom el. Milyen volt érezni, hogy egy csapat  tagja vagy? Nem árulhatom el. Ott kell lenni. Ismered az érzést: Még, még, még, nehogy abbahagyd! De tudod, mindezt  a l á z a t t a l  kell művelni. Óvatosan. Halkan. Magadban.”

Leszedegetem a lábamról a fehér festék darabokat, felhörpintem az utolsó kortyot, és… igen… beiratkozom a borkollégiumba.

Négy nappal később…

Külső szemlélők szerint bazsalyogva léptem ki a Vármegye utcából, és nem szóltam semmit. Ennél többet nem mondhatok, kedves Olvasó. Ezt a pillanatot kaptam csak, hogy megkérdezzem: Lenne kedve berúgni? Erénnyel.

A borkollégista és az ő lelke