2012. szeptember 24. – Lukács Annamária és Nyulasi Gábriel
Borról tanulni? Mindig lehet kortyolni új ismereteket, a bortudásszomj kiapadhatatlan. Ebben nyújt segítséget a hagyományosan kétnapos Boregyetem, illetve segít ráhangolódni a Borfesztiválra. Fiatalság, borosság címmel vette kezdetét az idén 21. alakalommal megrendezésre kerülő budai Borfesztivál szervezésében a Boregyetem előadássorozata. A hangsúlyt a fiatal borászokra fektetve három nagyobb témakörben, hat előadást hallgathattunk meg.
A JuniBor – Fiatal Borászok Egyesülete – tagjaiból elsőként Gál Tibor és Sebestyén Csaba – A XXI. század Bikavére és Egri Csillaga címmel hallgattunk két érdekes gondolatmenetet. Megtudtuk, hogy az Egri Csillag olyannyira kezd népszerűvé válni, hogy a régióban több mint 20 termelő készíti, és hál’ Istennek fogyóban a készletek. Mindegyik borász Csillagát egy időben, március 15-én adták piacra, s ezt megelőzte egy legenda-író pályázat is, hogy a „terméknek” legyen története. Jól átgondolt stratégia! Remek kezdeményezésnek tartom egy olyan fehér cuvée készítését az adott régióban, ami leginkább vörösborairól ismert; melynek során néhány fontos kritériumokat betartva (minimum négy féle szőlőfajtát kell tartalmaznia, és ezek közül több mint 50%-ban Kárpát-medencei fajtának kell lennie, illetve csak 30%-a lehet illatos szőlőfajta) a termelők szabadon mozoghatnak a kereteken belül. Sok fehérfajta jól tűri a régióra jellemző territoriális viszonyokat, ezt kihasználván azokhoz a fogyasztókhoz is eljuthat az egri bor, akik nem kedvelik a vöröseket.
Sok arca van az Egri Csillagnak, hol könnyed reduktív, hol pedig komolyabban a hordóban is tölt némi időt. Legendát kapott kicsit keveredett is egy másik kezdeményezéssel, a Fehér Csillagokkal. Kissé megdöbbentő volt számunkra, hogy Gál Tibor pincészeténél már nem is készítenek más bort fehér szőlőből, csak és kizárólag az Egri Csillagot. Ebből is látható, hogy mennyire bíznak a márka piaci bővülésében.
Sebestyén Csabától tudhattunk meg érdekességeket a szekszárdi Bikavérről, viccesen élcelődős hangnemben megjegyezvén, hogy nem menne most bele, melyik létezett előbb; „úgy is tudja mindenki”! Félretéve a tréfát, érezhető, hogy a fiatalok ezen a téren is igyekeznek összefogni, és tovább fejleszteni a majd harminc éve bekövetkezett szemléletváltást. Ennek eredményeképpen a kavalkádból egy kis rendet teremteni mennyiségi korlát és egységes palack bevezetésével, korszerű dűlőtérkép elkészítésével (2007.) hogy a fogyasztó számára felismerhetővé, elkülöníthetővé váljon, de leginkább elégedettséggel töltse el a szekszárdi Bikavér fogyasztása. Egyelőre az út elején járnak, az idő eldönti, hogy marad-e a bikavér a szekszárdi borászok szortimentjeiben.
Jelenleg hozzávetőlegesen úgy 15-20 termelő készít bikavért, sokan más néven forgalmazzák a házasítási kritériumoknak megfelelő boraikat. Az egységes palack bevezetése felmerült a bikavérnél Egerben is, de aztán a terv nem valósult meg. Sok fogyasztóban élnek a gyenge bikavérek élményei, melyek visszatartják a vásárlástól őket. Sajnos a piacon ma is rengeteg, főleg „Egri” márkanévvel rendelkező silány termék található. Amíg ezeket az olcsó, szinte ihatatlan borokat nem sikerül száműzni a polcokról, nehéz helyzetben van a bikavérműfaj mindkét fellegvárában.
A következő nagyobb egység Gere Andrea és Hernyák Tamás – Minden a szőlőben dől el…vagy a Facebook-on? című eszmecseréjét hallgathattuk meg. A kissé provokatív címválasztás könnyedén magában hordozta az interakciót. Az előadók fontosnak tartották felhívni a Boregyetem hallgatóinak, és tágabb értelemben a borfogyasztó társadalomnak a figyelmét arra a napjainkban egyre terjedő jelenségre, miszerint sok esetben nagyobb hangsúlyt fektetnek a marketingre, mint magára a termékre. Felmerültek olyan témák is melyekről nem sűrűn hallunk nyilvános keretek között, és üdítő volt őszinte gondolatokat, tapasztalatokat hallani egy „középes méretű borászat” és egy „kézműves birtok” képviselőjétől. Szinte evidens, hogy mára elkerülhetetlenné vált jelen lenni minél több kommunikációs csatornán, a minőség fontos, de marketing nélkül nehéz eladni a bort.
Kell a facebook, mint egy falat kenyér az eladások fokozására. Praktikus, nem igényel nagy beruházásokat, és sok fogyasztót lehet elérni – ezt ma már mindenki belátja. Lehetnek romantikus elképzeléseink arról, hogy nem kell a világháló, inkább a seregélyek elleni védőháló a szőlőben. Ha nemcsak a magunk örömére, ha piacra termelünk bort, akkor be kell szállni a versenybe az új típusú marketingeszközökkel. Mi is jelen vagyunk a közösségi oldalon, és sokan csatlakoztak hozzánk a világhálóról.
Az ihatóbb Magyarországért elérhetősége a Facebook-on ideklikkelve!
Természetesen a szőlőben dől el minden, de utána, hogy ne álljanak a tételek eladatlan a pincében, jönnie kell az értékesítési gépezetnek. Az előadás inkább csak egy felütés, gondolatébresztő volt, közös elmélkedéssel. Hernyák Tomi kicsit „viccesre is vette a figurát”, de ez bőven belefért az előadásába. Nem voltak kimutatások, grafikonok, érvek, ellenérvek, bizonyítások. Néhányan zúgolódtak is, hogy nem vették komolyan az előadók a közönséget. Nem készültek fel eléggé a Boregyetemre, nem fektettek bele elég energiát. Nehéz meghúzni a vonalat, hogy mennyire legyen a Boregyetem szakmai, és mennyire szóljon populárisabban. Szerintünk mind a kettő vonulatot magában kell foglalnia az előadásoknak. Kézművesség, ez bizony mára szitokszóvá vált. Gere Andrea, ki is hangsúlyozta, hogy egyesek a kézművességet, mint a jó borok egyedüli birtokosaként használják. Szakmai körökben, ahol a minőség számít egyedül, jöhet a bor bármilyen birtokméretről, ott néha „lábművesnek” ferdítik tréfásan a kifejezést.
Ezután következett az édes befejezés. A Tokaji borvidék desszertborai közül kóstolhattunk, miközben Árvay Angelika és Demeter Endre – Tokaji: édes mostoha? című előadását hallgathattuk. Elsőként a JuniWine díj nyerteseként Árvai Angelika: Édesem 2011-es Sárgamuskotályát, majd a DemeterVin pince 2011-es Élvezetét tehettük próbára. A névválasztás során a fiatalok láthatóan figyeltek a jelen generáció „elvárásaira”. Könnyed hangvételű, kötetlen beszélgetésnek tűnt inkább, mint száraz előadásnak, ahogy ezt az egész boregyetemi napot jellemezte. Szükség van a szortimentben a könnyedebb édesekre, nem lehet minden nap aszúzni. Kiemelték az összefogás fontosságát; mennyiben segítik a nagyobbak a kisebbek munkáját a közös cél érdekében. Példának okáért: 100%-ban kézi préssel dolgoznak, csakis helyi fahordókat alkalmaznak.
Az idei borfesztiválon a borkedvelők megtudhatták, hogy mit gondolnak másképp a fiatalok, hiszen rajtuk a világ szeme. Reméljük, hogy az új generáció tovább öregbíti a magyar borok jó hírét. Az elkövetkezendő évjáratok majd megmondják nekünk, a válaszok ott lesznek minden egyes kortyban. Jó kóstolást kívánunk!
