Ha a hegy nem jön hozzánk… – Havas képek a Somlóról
2010. február 1. – Nyulasi Gábriel
Mivel is üthetnénk el egy laposabb téli szombatot? Zarándokoljunk el a Somlóhoz, és ha szerencsénk van, Isten kalapja porcukorba fürdetve fogad minket. Ez a látvány egy igazi mineralitás-rajongónak minden fáradtságot megér. Ha kóstolni is akarunk, célszerű a vasutat választani közlekedési eszközként. Nem érdemes a hegyen szárazon maradni, csak pohárral a kézben lehet teljes az élmény. Akkor is, ha éppen ítéletidő tombol, sőt akkor még inkább…
(részletek a címre kattintva)
Az egyik legfrissebb a Szerencsre tervezett szalmatüzelésű hőerőmű ügye. Miért is ide? Mi célból? Tényleg jogszerűen felépülhetne? Ha ez igaz, akkor nagy baj van. Mert nem számít ezek szerint, hogy több ezer (vagy több tízezer?) ember közvetve, vagy közvetlenül a szőlőből és a borból él. Nem számítanak az eddigi borral kapcsolatos beruházások. Nem számít az idegenforgalom. Nem számít a borvidék tiltakozása, figyelmeztető szava. Ez 2010-ben hazánkban, az EU tagállamában lehetséges?
Hiába, a kínaiak már a spájzban vannak, és ne felejtsük el, hogy ínyencségekben élen járnak. Hazánkban pedig a Lucullus Baráti Társaság szerepel az élmezőnyben, ha különleges gasztro-élmények megvalósítására kerül sor. Működésük 6 éve alatt 80 nagyszabású vacsorát, valamint több száz egyéni- és céges főzőkurzust szerveztek…
Frappáns szövegek, ötletes karikatúrák, és koktélok egyvelege alkotja e könyvet. A felismerésekben láthatjuk az ízig-vérig közép-európai, azon belül magyar környezetet, nem utolsósorban ezért is ajánljuk szeretettel az első bódulathatározót.
Reméljük, hogy a hagyományteremtés eléri az Aszúünnepet is, és idén újra összegyűlünk, hogy e pompás boritalt dicsérjük. Minden pátosz nélkül – bár sokan megkongatják a vészharangot az aszú körül – úgy éreztük ezen a rendezvényen is, hogy van jövője a tokaji aszúnak!
„Vigyázó szemetek Szegszárdra vessétek!” Jönnek fel ugyanis a szekszárdi kispincészetek, melyek kiváló ár/érték paraméterekkel egyre igényesebb vörösborokat készítenek. A „nagyok” mellé felzárkózik tehát a Dél-Pannon másodvonal, a kis családi birtokoknak is van jövője. Erre ékes példa a szekszárdi Prantner pincészet, amely a Winebarban tartott decemberi kóstolója során meggyőzte a borkortyoló publikumot.
A magyar borászat siralmas állapota. A családi birtokok helyzete egyre nehezebb, nem bírjuk az egyre növekvő adminisztrációt, és bevételünk nem teszi lehetővé, hogy erre külön munkaerőt vegyünk fel. Azok a termelők, akik hozzám hasonlóan hétvégén órákig töltötték ki a hegyközségek által kiadott kérdőíveket (mert ha nem, 500.000,- Ft-ig terjed a büntetés mértéke), tudják, hogy miről beszélek. Nyugtalanító, hogy jelenleg nem létezik magyar bormarketing.
Egy ködös, hűvös napon indultunk útnak, hogy kis hazánk 22 borvidéke közül ezúttal a területi nagysága alapján második legnagyobb, a hegyvidékiek közül pedig a legnagyobb borvidékünkre látogassunk el, vagyis a Mátrai borvidékre.
Talán a karácsonyt megelőző emelkedettebb hangulatú adventi időszak is hozzájárult az Airport Hotel Budapest Avion Éttermében tartott december 4-i borvacsora különleges atmoszférájához. Egy ilyen estéhez elegáns borok dukálnak, erről a borvacsora meghívott vendége, a szekszárdi Takler Pincészet gondoskodott, a bemutatott borokat pedig ismét Kántor Ferenc András Executive Chef izgalmas részleteket rejtő ételkölteményei kísérték.
Friss hírként örömmel tudósíthatunk arról, hogy Rohály Gábor Tanár Úr lett idén a Hamvas-fürt díj birtokosa. A díj a borkedvelő közönség nagyrabecsülését fejezi ki azon borászok iránt, akik a Szent Korona örök tartományaiban művészi szintre emelték a bor készítését. Átadatik évente két alkalommal, a Szent Márton napi ünnepkörben. 
