Szép savak, mind jöhet… – Avagy hogyan kerültem bor(szerető)közelbe?
2009. március 12. – Nagy Zita
Pár éve ismertem meg azt a „pesti vagány” fiút, aki miatt – higgyék el nekem – Pest megér egy estet. Már akkor rajongott a borokért, beszélt is róluk, de hatása rám, laikus borozgatóra annyi volt, hogy bement az egyik fülemen, és ki is jött a másikon, közben azért csendben iszogattam. Ja kérem, a tudatalattiba be lehet azért építeni dolgokat, csak sokat kell ismételgetni – így működnek a reklámok, de ami közelebb áll hozzám, bizonyos meditációk is – de így működik Gábriel is, aki addig-addig beszélt, mesélt a borokról, a szőlőről, a köré épülő művészetekről, filozófiákról, hogy az valahol elraktározódott arra várva, hogy egy reggelen nagyot nyújtózzon, és azt mondja, helló itt vagyok.
/részletek a címre kattintva…/