2011. október 7. – Az ihatóbb Magyarországért
Az adósságokat törleszteni kell, számunkra mindig fontos, hogy a bortúrák fotógalériával ellátott élményanyagai felkerüljenek a honlapra. Igen, adósság, mivel egy bortúra a borkultúra népszerűsítésére (és a borászatok segítésére) a legjobb a helyszínen átélt hatások – borok, hangulat, környezet – összességének megjelenítése. Főleg akkor érvényes ez, ha a bortúra jól sikerül, és nemcsak szép, hanem maradandóan emlékezetes egyben. Ez a túra a tavalyi télben történt, vastag hótakaróban, szikrázó napsütésben, Isten kalapján.
Stefan Spiegelberg, vagy Spiegelberg István, kinek hogy tetszik, volt a vendéglátónk. Ő az, aki bár már az édesanyja hasában is a Somlót járta, mégis kissé idegennek számít a gazdák körében. Aki személyesen ismeri Stefánt, annak biztos, hogy van róla véleménye, igazi megosztó személyiség, különös poroszos humorát nem mindenki értékeli, nem mindig érteni rögtön a vicceit. Borai kikerülhetetlenek a somlói terroirban, ha nagyon egyszerűsíteném a helyzetet (bár lehetetlen vállalkozás egy ilyen meghatározás), akkor Györgykovács és Takács közé raknám stílusban – egyszerre csiszoltak és egyszerre áradóan komplexek tételei. Borai sorra hozzák el az első díjakat, művei már tiszteletet parancsolnak. Spiegelberg egy jelenség, kilóg a gazdák közül, értékes külkapcsolatokkal rendelkezik német nyelvterületeken, így jobban tud értékesíteni kisborászatként is. Ezért vannak is irigyei, hiszen a sikerek kis hazánkban nem mindig okoznak osztatlan örömöt. Nem könnyű ember, de nem is azért szeretjük, egyéniség akárcsak a borai.
Tél december eleje, minden fehér, a bazalt hó és jég birodalma. Csoportunk bérelt autóbusszal érkezik Somlóvásárhelyre és gyönyörű sétát tesz a hegyen. A Hegykapu Étteremben alapozó, tartalmas gulyásokkal meg némi töménnyel. Kicsit úgy nézett ki a csapat a pincéhez vezető úton, mint a régi királyi tévén a Delta című műsor kezdő képsorain menetelő sarki expedíció, de a látvány, és a megérkezés kárpótolt a könnyű fagyási sérülésekért.
A történethez hozzátartozik, hogy cikkünk azért jelenik meg ilyen későn erről a túráról, mivel egyik túratársunk ígéretet tett a megírására. Nem nevesítem az illetőt (egy darabig „dolgozott” nálunk, ám nemigen teljesített – aki nagyon kíváncsi rá, a rövid szőke hajú hölgy, aki a buszon telefonál a képen),
de annyit tudni kell, hogy exponenciálisan terjedő egójával uralta a kirándulást. Más szinte szóhoz sem jutott, lefoglalta borászunkat. Ezért is vártuk tőle a cikket, melynek elküldésére sajnos több halasztás után sem került sor. A dolog nemcsak bennünket bántott, hanem borászunkat is…
A dicsőséges 2008-as évjáratot vettük górcső alá, olaszrizling, furmint, juhfark. Valahogy mindig úgy vagyok, hogy a terroirt legjobban az olaszrizling tudja felvenni, a furmint, bár őt is beolvasztja a bazalt, mégis inkább egyéniség marad. Ezek után már mentünk visszafelé, 2007, 2003, 2001… Szóval egy 2008-as Spiegelberg Furmint – díjai közül a legnagyobb a legjobb fehérnek járó a 2010-es Pannon bormustrán. Visszatérve a bortúrára a hangulat és a vendéglátás is kiváló volt, lassan egy év távlatából. Most jöjjön az akkori csúcsbor, de már itt az új trónkövetelő a 2010-es Juhfark!
„Védett eredetű somlói bor, amelyet a Szent Ilona dűlő legfelső részén termő gyümölcsből készítettek. A dűlő fekvése dél-nyugati, 200-220 méter tengerszint feletti magasságon, enyhe lejtőn. Az ültetvény 8 éves, 4600 tőke/ha, a tőketerhelés pedig 1 kg/tőke. A szőlőt október 26-án szüretelték. A furmint 30%-a botritizálódott, 24 órás áztatás, préselés nélkül, csak a színmust felhasználásával készült. Az erjedést vadélesztő végezte a tölgyfahordóban. Rendszeresen felkevert, finom seprőn érett a bor. A pincészet első fajtatiszta furmintja.” – Így mutatja be a pince a 2008-as Furmintot.
Csodálatos nagy bor, a szó szoros értelmében, ma már egy-két helyen lehet rábukkanni, hírmondóként maradt meg pár palack itt-ott. Az ültetvény csak 8 éves, és már mire képes – mi lesz, ha eléri a felnőttkort, és a gyökerek megfelelő mélységbe hatolnak le. Még 17 év, és ereje teljében fog ez a furmint duruzsolni, ám ezzel együtt a 2008-as év is káprázatos. A tőketerhelés ideális, koncentrált alapanyag jött le, nincs megszorítva és elengedve sem a tőke. Színmust, a bogyókból kipréselve semmi, csak amit magától adott a must, a legsűrűbb matéria. 30% botrytises furmint szőlő, a szemek töppedtek, az aszúsodás folyamatán mentek keresztül, tehát koncentráltságuk, olyan akár a tokaji testvéreké.
Mivel az aszús szemek együtt vannak a simán érett szőlővel, amolyan szamorodni, vagy főborszerű a tétel. 15% alkohol, nem érezhető, olyan izmos test, olyan tartalom van mögötte, hogy csak az élvezetet segíti, hordozza a zamatot. Vadélesztő, az a gombakultúra, amely a Somlón tenyészik, nem mesterséges, hanem a terroir valódi üzenete. Seprőn érlelt, rendszeresen kevergetett, tehát battonage technológia, mellyel még teltebb zamatokat, nagyobb összetettséget lehet elérni a borban. Ez a bor nagy eseményekre szól, vagy önmaga teszi a borfogyasztást eseménnyé, ez tényleg a világbéke bora, Hamvas Béla után szabadon. Aki ezt a bort élvezi, nem követhet el rosszat, hanem nagy és nemes cselekedetekre vágyik.
Somlóra az ember mindig visszavágyik, varázslatos, misztikus hely. Mindenki menjen szépen a Somlóra, na jó nem egyszerre, hanem sorjában. Talán mi is visszatérünk még az idén… Ha éppen nincs rá idő, legalább bontson egy jó palack bort a Nagy-Somlói borvidékről!
