2012. december 14. – Az ihatóbb Magyarországért
A Tolnai Borvidékre, Bölcskére utaztunk az ottani Borversenyre, Meretei Katalin és Baranya István kérdezett minket: Dr. Pelyhe Szilárdot, és jómagamat munkákról, borral kapcsolatos tevékenységünkről és természetesen a bölcskei borokról. Ebből a beszélgetésből készült ez a kétrészes anyag, mely körbejárja egy magyarországi fejlődő borvidék lehetőségeit a mai rögvalóságban. Itt a második rész.
Meretei Katalin: Mire számítotok az idei versenyen?
Nyulasi Gábriel: Mindenféleképpen emelkedő színvonalra már csak az évjárathatás miatt is!
Dr. Pelyhe Szilárd: Vannak az input oldalon bizonyos adatok: Tehát a 2010-es 1100 mm csapadékhoz képest van, mondjuk 2011-ben 250-300 mm, a napsütéses órák számát ha nézzük attól függ kit kérdezek, melyik gazdát, 2003,2007,2009 jut eszébe mindenkinek, tehát elég forró év volt a 2011-es is. Egészen más stílusú borokra számítok, érett, jó alapanyagból készült borokra, friss ropogós savakra a fehéreknél, érettségre, lendületre főleg az új boroknál. Azt gondolom, hogy amit a Jóisten az egyik kezével elvesz, a másikkal visszaadja. 2011 a visszaadás éve.
Meretei Katalin: Voltatok-e már hasonlóan kis településen, mint Bölcske, borkóstolón?
Dr. Pelyhe Szilárd: Ezek a kisversenyek és a kisebb gazdák bortermelése adja az alapot, a bázist, alap nélkül nincs felépítmény. Tehát természetesen járok. Az ember nem iszik minden nap csúcsborokat nagy pincéktől, szükség van a kisebb termelők boraira, a mindennapok boraira. Fontosnak tartom elmenni kis borversenyekre, hogy megismerjük az alapot, hogy miként gondolkodik a magyar ember a szőlőtermesztésről, a borkészítésről. A kevésbé ismert boros településeknek az lenne a feladata, hogy azt a veszélyt elhárítsák, hogy az import borok bejöjjenek hozzánk és elárasszák a magyar piacot. Nem akarom bántani az olaszokat de Venetoból 0,6-0,8 eurós áfás, vámolt áron jön be hozzánk a lédig, alacsony minőségű bor. Európai szinten olyan támadás alatt áll a magyar piac, ami le fogja téríteni a magyar borfogyasztókat a helyes útról, hogy magyar bort igyanak. Bölcskének és még sok más kisebb bortermelő településnek nagy feladata lenne, hogy olcsón olyan jó ivású borokat állítson elő, olyan mennyiségben, ami meglátszik a piacon, hogy ne legyen tere az importboroknak. A kocsmákból a mindennapi borfogyasztók asztaláról ki kell szorítani a bizonytalan eredetű importborokat és jó magyar bort kell helyette odarakni.
Nyulasi Gábriel: Voltam Mogyorósbányán, Süttőn, Ürömön, ezek mind olyan helyek ahol pezsdülni kezd a borkultúra, fontosak ezek a megmérettetések, és fontos hogy hírt adjunk ezekről, így kezd beszivárogni a köztudatba például Bölcske is. Fontos hogy az alap boroknak a kistermelők borainak meglegyen a tisztelete, a piaca, ezek a borok tudnák kiszorítani a piacról a nagyon pancsolt, természetidegen borokat.
Meretei Katalin: Jöjjön egy sablonos kérdés, nektek mi a kedvenc borotok?
Nyulasi Gábriel: A jó bor a magyar bor.
Dr. Pelyhe Szilárd: Nekem a kedvencem a fehér a rose, a siller és a vörös. Mivel tanítok ezért muszáj kitekinteni, megismerni a külföldi borokat, de ha otthon iszom, akkor magyar bort iszom. Magyarországnak olyan adottságai vannak, mint kevés országnak, jó minőségű borokból van nálunk nagytestű vörös, reduktív fehérborok és a komoly nagy édes aszúkig minden megtalálható nálunk.
Meretei Katalin: Isztok fröccsöt?
Dr. Pelyhe Szilárd: Én utoljára 10 órája ittam fröccsöt. Én egy kicsit dogmatikusabban közelítem meg a kérdést, vissza kellene állítani a szódának a kultúráját itthon, ez lenne az első. Felmentem a netre Pesten és kerestem a környékünkön szódást de nem nagyon találtam, ez nagy probléma. A második, hogy alapvetően a sörkészítők által nagy támadásnak vagyunk kitéve, nagyon jó a sör, elvitathatatlan a szerepe, de a fröccsnek szinte ugyanezt a szerepet be kellene töltenie, be is tudná, csak sajnos mára nincs meg a kultúrája a fröccsfogyasztásnak, pedig mi boros, fröccsös népek lennénk. A fejekben is rendet kéne rakni a jó borba a borsznobok nem raknak szikvizet pedig ha nekem úgy esik jól akkor igenis bele kell rakni.
Nyulasi Gábriel: Természetesen, egy jó meleg nyári napon nincs is annál jobb. Fontos a fröccskultúra egyre inkább divatba jön mind fesztiválokon, mind otthon ki tudja váltani egy jó fröccs a sört. Fontos hogy a tradicionális fröccsöt frissen készíti az ember, nem lehet palackba zárni, annak nincs olyan romantikája, ha vannak a palackos fröccsre kísérletek, akkor sem az igazi. Ugyanakkor a dobozos fröccs lehetne a forró nyarakon a sör alternatívája. Mindezt természetesen szigorúan ellenőrzött gyártási folyamatok mellett, hogy ne legyen újra a pancsolás az úr. A fröccsivásnak megvannak az ókori hagyományai, akkoriban azt nevezték barbárnak, aki a bort tisztán itta, most pont fordítva van. A fröccsnek ma is meglenne a maga helye, ideje, alkalma, ezért fel kell éleszteni ezt a hagyományt is.
Baranya István: Milyen irányba kellene menni Bölcskének, milyen fajták, milyen borok lennének sikeresek ezen a területen?
Dr. Pelyhe Szilárd: Korrekt jó ivású borokat kell készíteni. Ahhoz hogy egy borvidéknek 8-10 ezer forintos borai legyenek ahhoz évtizedekre, tőkére meg szerencsére is szüksége van, viszont Bölcskének mindene megvan ahhoz, hogy jó ivású, jó áru borokat csináljon. Fajták tekintetében olaszriesling és kékfrankos, kadarka a leggyakoribb szőlőfajta itthon, ezekben kellene gondolkodni, nem kell, hogy 25 fajta szőlőfajta legyen egy pincénél, mert az elaprózza a borászatot és nem tud mennyiséget termelni. Franciaországban is 2-3 szőlőfajtát termelnek, azokból csinálnak jó borokat, a többi csak érdekesség. És az is fontos hogy a hagyományokra támaszkodva a fiataloknak a feladata, hogy kikísérletezzék, hogy milyen művelésmód mellett milyen térállással, mik azok a szőlők amik ma is megállják a helyüket.
Nyulasi Gábriel: Azt kellene felülvizsgálni, hogy a TSZ idők előtt melyek voltak azok a szőlőfajták a direkt termőkön túl, amelyek egy-egy dűlőben jól érezték magukat, ezekhez lenne érdemes visszanyúlni, ezek adhatnak karaktert Bölcskének. Az is fontos, hogy a gasztronómiához illő borok legyenek, be tudjuk építeni a bort ebbe a szegmensbe is. Nem győzőm hangsúlyozni, hogy hozamkorlátozás! Ha minőségi bort szeretnénk, akkor muszáj szabályozni a tőkéket. Persze nem lehet csak csúcsborokat termelni, ahogy a kollégám említette, és ami nagyon hiányzik a mai magyar borkultúrából, azok a mindennapok borai. Ám még az ivóboroknál is érdemes egy kissé visszafogni a tőkéket…
Baranya István: Világfajták vagy magyar fajták?
Dr. Pelyhe Szilárd: világfajtákkal nem leszünk exportképesek, arra nem kíváncsiak külföldön, hogy milyen a húszezredik magyar cabernet savignon. Nem érdekesek ezek a borok külföldön, de az ide látogató turistáknak sem, ezért szükség van a magyar fajtákra. Azonban a helye megvan a világfajtáknak is, mert ha valakik azokat szereti akkor tudjon magyar chardonnayt és magyar cabernet sauvignont inni. Olyan fajtákat kell ültetni, amelyek jól beérnek, nem érdemes kísérletezni azokkal, amik évtizedenként egyszer adnak jó bort.
Zárszó
Hisszük, hogy Magyarországon még rengeteg felfedezetlen vagy elfeledett termőterület van. Sok borvidék jár hasonló cipőben, mint a Tolnai, és a jó adottságok mellett szinte ismeretlenek maradnak a borfogyasztó előtt. Sokszor nem is az anyagiak hiányoznak leginkább, hanem a szellemiség, a közös akarat. Reméljük, hogy az összefogás fontosságát egyre többen felfedezik, hogy a borfogyasztó újabb izgalmas borokat tudjon megismerni, egyúttal a vidéki térségek fejlődésének, életben maradásának is ez lehet az egyik alappillére.
Az ihatóbb Magyarországért
