2012. szeptember 18. – Balla Ágnes, Nyulasi Gábriel
Vasárnap délutáni nyugi, szépen áttekinthető standokkal, időrabló sorbaállás nélkül egy igényesen megrendezett fesztiválon. Ez a kép fogadta a látogatót az utolsó napon a 21. Budavári Borfesztiválon. Ha a kortyoló megfizette a 2700 Ft-os belépőt, és kellő számú kóstolójeggyel rendelkezett, kellemesen elvegyülhetett a borok forgatagába. Az elkötelezett borrajongó számára rendkívüli kihívás egy spontán, de jól felépített kóstolót összerakni egy több mint 200 kiállítót felsorakoztató eseményen.
Az egyértelmű volt, hogy Horvátországot, mint a fesztivál díszvendégét fel kellett venni a táncrendbe. Nem is okozott csalódást, a csodás kilátást nyújtó helyszínen kóstolt 2011-es grasevina (olaszrizling), a 2009-es frankovka (kékfrankos) és a Vero névre hallgató 2007-es cabernet sauvignon. Remélhetőleg egyre több honfitársunk kedveli meg ezeket a borokat horvátországi nyaralása során.
Emellett magyar vonalon egy 2011-es leányka és tramini hangsúlyos egri csillag, egy 2011-es merlot-ból készült tolnai siller, a paksi Fabro Pincétől, valamint egy 2009-es egri házasítás, a Tehéntánc, az Orsolya Pincészettől került a látószögembe többek között. Örömmel konstatáltam, hogy egyik tétel sem okozott csalódást. Túlzottan nem merültem el a borkortyolás örömeiben, a közlekedés határt szabott a tételeknek, mivel kerékpárral érkeztem a rendezvényre. A fegyelmezetten is lehet bort kóstolni, természetesen az örömszerző borivásnak is megvan a maga ideje.
A Budavári Borfesztivál remek lehetőség a magyar bormarketing szempontjából, hiszen rengeteg külföldi turista a kötelező várnegyed látogatás közben akaratlanul is belebotlik a rendezvénybe. Szinte fel sem tűnik már a sok ázsiai, főleg japán látogató. Ők azok a turisták, akik minden európai fővárosban nagy számban vannak jelen. Volt alkalmam elbeszélgetni pár flamand fiatallal, akik a magyar bort furcsának találták. Sajnos nem kaptam pontosabb leírást, hogy mi is a furcsa nekik a magyar borban. Tény hogy inkább csak a francia borokat ismerik és bevallásuk szerint amúgyis inkább sört isznak, ami Belgiumról lévén szó nem is olyan rossz dolog. Oroszok is betévedtek a fesztiválra Moszkvából, akik főleg tokaji borokat fogyasztottak.
Szerencsére el lehetett csábítani őket, Vida Péter szekszárdi vöröseire, és Balla Géza aradi boraira. Érdeklődtek, hogy krími borokat vajon lehet-e kapni, erre kedvesen a kérdésre az egyikük válaszolt: „Ahol ilyen jó borok vannak, ott nincs égető szükségük a külföldi borokra.” Ez persze nem azt jelenti, hogy ne kóstoljunk Kárpát-medencén kívülről borokat, ám mindenképp a hazain legyen a hangsúly – Az ihatóbb Magyarországért! A lényeg a lényeg, hogy ott voltak a fesztiválon és most már tudják, hogy létezik magyar bor is. Ez mindenképp egy jó kezdet. Talán ezek az élménynek köszönhetően sikerült pár jövőbeli külföldi borfogyasztót nyerni.
