2009. május 16. – Nagy Zita
A férfiakat nemcsak megszerezni, de megtartani is tudni kell! – hangzik a szinte minden nő által ismert figyelmeztetés, mely elsősorban arra tesz utalást, miként tartsuk rafináltan „urunkat és parancsolónkat” a háznál, hogy ne legyen kedve más szoknyája után forgolódni. De valóban csak ezen a téren szükséges A Férfira vigyázni?
Talán nem is gondolnánk, de nagyon sok múlik rajtunk, nőkön, hogy férfitársainkat (legyen az férjünk, kedvesünk, vagy családunk, illetve szűkebb-tágabb környezetünk többi férfi tagja) egészségesen, kiegyensúlyozottan és életerősen tudhassuk magunk mellett. Nemrégiben szembesültem egy felméréssel, melyben a középkorú férfiak riasztóan magas, és egyre intenzívebben növekvő halálozási arányának okait vizsgálták. Az eredmény alapján elmondható, hogy a fő ok, a rossz egészségi állapot hátterében valójában összetettebb problémák állnak: életvezetéssel, táplálkozással, mozgással, betegségmegelőzéssel kapcsolatos hiányosságok, kimagaslóan magas arányú szív- és érrendszeri megbetegedések, és nem utolsósorban az alkoholizmus.
A francia paradoxon – Vinoterápia
Vajon mi az oka annak, hogy e riasztó adatok terén mi, magyarok igencsak az élen járunk, míg Franciaországban és néhány mediterrán országban még a nagymértékű zsír- és telítettzsírsav fogyasztás, valamint a jelentős kalória bevitel (pl. sajt, péksütemény, sonka, tészta) ellenére is alacsony a nálunk népbetegségnek számító szívkoszorúér megbetegedések száma?
Ez a jelenség nem más, mint a francia paradoxon. A magyarázat a mérsékelt (!) vörösborfogyasztásban keresendő, ugyanis az úgynevezett fenolos vegyületeknek köszönhető, hogy a borfogyasztás preventív hatással rendelkezik a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában. Míg a fehérbor összes fenoltartalma 170-300 mg/l, addig a vörösboré jelentősen nagyobb, 1800-4000 mg/l (ez a nagyságrendbeli különbség egyrészt a két szőlőfajta eltérő összetételéből, másrészt a különböző borkészítési technológiákból adódik).
Biztos, hogy a hasán át?
Olaszországi tapasztalataim bizonyítják, hogy bevett szokás az olasz családoknál, hogy a férj munkából hazaérkezése előtt 15 perccel „hazacsörög” asszonyának. Hogy mi áll e szép hagyomány hátterében? Nos, nem az, hogy a nemkívánatos szerető gyorsan távozhasson az ablakon át. A titok nyitja, hogy körülbelül 7-8 perc szükséges a tészta főzővízének felforrásához, majd ugyanennyi, hogy al dente elkészüljön a pasta. Így az olasz feleségek mindig frissen készített étellel várják haza párjukat. És hogy az olasz férfiak mire használják ezt a negyed órát? Természetesen arra, hogy a sarki vinotékában a vacsorához a megfelelő bort kiválasszák.
Hazai viszonylatban anyáink, nagyanyáink szerint, ha a férfi „jól van tartva” – vagyis kellőképpen etetjük-itatjuk – egyrészt sokkal jobban kedvel majd minket, másrészt kellőképpen el is lustul ahhoz, hogy igénye támadjon más menyecskék látogatásához. Ezzel az önző magatartással azonban ma már szerencsére egyre több nő felhagy, nem is annyira a többi menyecskével való kiszúrás okán, inkább az urak védelmében, hiszen egyre többen tudják, hogy párjuk idő előtti elvesztéséhez vezethet egészségtelen táplálkozásában, illetve mértéktelen alkoholfogyasztásában való asszisztálásuk. Tetszik, nem tetszik, de ide tartozik a párunk által otthon, puha fotelből kényelmesen végigszurkolt futballmeccsek alatt elfogyasztott tetemes sörmennyiség elfogyasztásának szótlan végignézése is. Ehhez időnként – amolyan bónuszképpen – a „rendes” asszonykák körültekintően, szinte észrevétlenül töltik fel a kiürülő sörkorcsolyás tálat is. Persze nem megy egyik napról a másikra, hogy így szoktatott párunkat inkább sétára, túrára, vagy éppen családi futballmérkőzésre vegyük rá, de kitartó próbálkozással semmi sem lehetetlen.
Szerencsére sok nő figyel ma már arra is, hogy a férje, családja elé tett étel valóban egészséges, változatos, tápanyagokban, vitaminokban gazdag legyen. Egyértelműen kimutatták a kutatások azt is, hogy a családi, illetve baráti körben – de legalábbis kettesben – történő étkezések jóval egészségesebbek, mint az egyedül, gyorsan, felületesen „bekapott” étel, hiszen ez utóbbi tevékenység inkább csak a puszta azonnali éhségcsillapításról, mintsem a kultúrált, és közösségi élményt is jelentő étkezésről szól. A megfelelően megválasztott alapanyagokból, modern konyhai technológiák használatával elkészített, közösen elfogyasztandó ételekhez párosított minőségi vörösborok, valamint saját társaságunk „felszolgálásával” máris sokat tehetünk kedvesünk, illetve családtagjaink vagy akár barátaink egészségéért. Felmerül a kérdés, amennyiben gyerekek is ülnek az asztalnál, helyes-e, ha azt látják, a felnőttek „folyton isznak”? Mint az említett olasz, illetve francia példa mutatja, igen. Ugyanis ha a gyerekek a borfogyasztás kultúrált formáját látják, később, felnőttként, nekik is erre lesz igényük. A családból hozott minták ezen a téren is fontosak, és útmutatók.
Ez a szándék talán növekvő tendenciát mutat hazánkban is, hiszen egyre több hölgyvásárló, családanya válogat az üzletek, vinotékák boros polcairól, egyre többen kellő ismeretekkel és magabiztossággal választanak, vagyis tudják milyenek a jó borok, vagy nem félnek megkérdezni.
A mérték az érték! – Az „életmentő” polifenol
Mint az élet minden területén, a borfogyasztásban is a legfontosabb a megfelelő minőségre és mennyiségre való törekvés. Mennyiségre nézve ez férfiak esetében általában 2-3 dl/nap, hölgyeknél 1-2 dl. Minőség tekintetében egyértelműen a megfelelően alkalmazott borászati technológia függvénye, hogy az adott vörösbor milyen mennyiségű kedvező élettani hatású összetevővel (resveratrol, polifenolok) rendelkezik. Mivel kimutatható, hogy pl. az érelmeszesedés kialakulásában kulcsszerepet játszó biomolekula termelése a bor polifenol-tartalmával fordítottan arányos, vagyis kisebb mértékű a vörösborok fogyasztása esetében, míg a fehér- és rozéborok, valamint a kékszőlő must esetében nem az. Ebből következik, hogy a bor jótékony hatásáért felelős komponensek a szőlőbogyó héjában találhatók. Sok múlik tehát a borászati technológián, a héjon áztatás idejének helyes megválasztásán, hiszen a túl sokáig tartó áztatás esetében a bogyóhéjból kioldódó komponensek átalakulása következtében már a polifenol mennyiségének csökkenése mérhető, illetve a bor élvezeti értékét is hátrányosan befolyásolhatja a szőlőmagból kioldódó cserzőanyag.
Mielőtt azonban az a vád ér, hogy még az absztinenseket is alkoholfogyasztásra buzdítom, feltétlenül meg kell említeni nemcsak a bor-, de mindenféle alkoholtartalmú ital túlzott mértékű fogyasztásának következményeit, melyek szívizom-károsodáshoz, a daganatos- és májbetegségek kockázatának növekedéséhez, illetve a májzsugoros halálozás veszélyéhez vezethetnek.
Mentsük meg a férfiakat!
„Ma hazánkban 5 férfi közül mindössze 3 éli túl a 65. életévét” – olvasható a Mentsük meg a férfiakat (www.mentsukmegaferfiakat.hu) nevet viselő kezdeményezés honlapján, ahol tanácsokat, információkat, megoldásjavaslatokat olvashatunk, illetve hasznos teszteket is találunk. Az Arany Ágnes által alapított, immár 2 éves születésnapját ünneplő összefogáshoz bárki csatlakozhat, aki szívügyének érzi férfitársaink megmentését, illetve felelősséget érez gyermekei, szülei, párja, barátai iránt.
S hogy mivel „hálálják” meg a férfiak, hogy vigyázunk rájuk, és törődünk velük? Azon túl, hogy szervizbe viszik az autót, kicserélik a villanykörtét, lenyírják a füvet, kiteszik a nemkívánatos pókok szűrét a lakásból, amíg mi a lakás legtávolabbi pontján félünk, sokkal többel: mosolyokkal, pillantásokkal, óvó ölelésekkel, és nem utolsósorban biztonságérzettel, amelyet nekünk, nőknek nyújtanak. Ne feledjük, akár étkezésnél, akár csak önmagában egy palack bor felbontásával, egy nehéz nap utáni közös borozgatással, beszélgetve, igazán egymásra figyelve máris rengeteget tettünk magunk és társunk, vagy akár barátaink megmentéséért. Apró figyelmesség, de életet menthet!
szöveg: Nagy Zita
képek: Nyulasi Gábriel
