2011. december 22. – Karmacsi Andrea
Egy esős, szeles délutánon a Prestige Reserve Club felé tartva belül napos jókedvvel néztem a Szepsy Istvánnal és a Lőrincz Gyurival való találkozás elé. Az előbbi bortermelő tavaly, míg az utóbbi ebben az évben nyerte el a Prestige Award-ot, melyet a legnagyobb presztízsű magyar borászatnak ítélt oda idén második alkalommal a bormédia képviselőiből és borszakértőkből álló zsűri.
Az idei díjazott a frissen elkészült vándordíjjal térhetett haza, melynek leleplezése volt az est fő eseménye. A főszerepet tehát nem a bemutatott borok bírálata vagy értékelése kapta – hiszen ezek a borok már megmérettek és nyertek – hanem sokkal inkább az örömteli kortyolgatáson és az ünneplésen volt a hangsúly. A résztvevők többsége régi ismerősként köszöntötte egymást, majd néhányan az első pohár 2009-es St. Andrea Szürkebaráttal a kezükben próbálták megfejteni, vajon milyen alkotást is rejt a szaténlepel.
Doszpod László nyitó gondolatai után röviden megszólalt Rohály Gábor, és a két nyertes borász, majd pedig következett a nagy leleplezés. Gáspár Géza, Detken alkotó szobrász felfedte művét, mely egy férfi boristen díszes fejszobrát takarta. A találgatás továbbra is folytatódott, most már inkább a görög vagy római mivolton filozofálgatva. Az arc karakterének rövid vizsgálata után többen a dionüszoszi vonásokkal véltek hasonlóságot felfedezni. Lőrincz Gyurinak lesz ideje hosszabban elmerengeni ezen, hiszen pincéjében egy egész éven át fogja emlékeztetni az elismerésre a műremek. (Kíváncsi lennék a hazaszállításnál kinek jutott a hátsó ülés, a szobornak vagy Gyurinak?)
Az est a két meghívott borász beszédeivel folytatódott, miközben poharunkba sorra kerültek az egri és tokaji dűlők szebbnél-szebb tételei. Szepsy István többek között a szőlőföld jelentőségét emelte ki. „A termőhely egyre inkább fontosabb, mert az ember megváltozhat, meghalhat, a cégek tönkremehetnek, de a termőhely az marad. „
Ezt a gondolatot vitte tovább Lőrincz Gyuri is néhány mondat erejéig, majd szóba került az a változás, ami a Cabernet-től való elszakadás után történt. Fontosnak tartja továbbra is a Bikavért, mint helyi különlegességet, de rávilágított arra is, hogy a borvidéken termő 60 szőlőfajtából 40 fehér – „Ha egri bort akarunk termelni akkor a fehér bor termelését sem szabad elhanyagolni, a vörös bor újrafogalmazásába pedig kicsit bele kellene merülni.” Terroir jelleg, felismerhetőség erre szerinte a házasított borok kínálhatnak megoldást. Nagy jövőt lát még az idén első ízben kóstolható Egri Csillagban is, hiszen ezt a házasítást nem bélyegezte meg a tömegtermelésre fókuszáló éra rossz filozófiával készült gyenge minősége, ahogy történt az a Bikavérrel.
Egri borászunk erősen latolgatta, hogy melyik vörösborát kínálja a mai rendezvényen; a Pinot Noir és a Bikavér között az utóbbira esett a választása, mert azért csak az a borvidék legjellegzetesebb fajtája, a Pinot tehát most otthon maradt. A 8 tételből álló kóstoló így sem volt kevésbé gazdag élmény, viszont sokunknak jó okot adhat egy jövőbeli egerszalóki látogatásra a kimaradt vörös megízlelése.
A teljes borsor: St. Andrea Szürkebarát 2009, Örökké 2009, Szepsy Furmint 2009, Szent Tamás Furmint 2009, Hangács 2008, Merengő 2009 (borászunk büszkén említette, hogy Hollandiában az év vörösborának választották), Szepsy Szamorodni 2008, Szepsy Aszú 2006.
