2011. november 23. – Karmacsi Andrea (fotó:Ny.G.)
Az idő szűke miatt nem tudtam megjelenni (egyszerre két boros rendezvényről tudósítani.) a sokak által magasztalt, Isabelle Legeron (Master of Wine) mesterkurzusán. A bor összeköt, mint tudjuk, így nincs lehetetlen. Egy ifjú borkedvelő hölgynek sikerült bejutnia az előadásra, és ha már ott volt, meg is osztja velünk élményeit. Ezúton is köszönjük Andrea, és reméljük, hogy még koccinthatunk egy igazán bor- és természethű itallal. (Szerk.)
Egy kedves kanadai borértő barátom említette Isabelle Legeron nevét a természetes borok kapcsán még az év első felében. Májusban mikor lehetőségem volt, részt vettem az első londoni Natural Wine Fair-en, ahol nézők százai között ittam a szavait (és a borokat).
Álmaimban sem gondoltam rá, hogy idén még egy ehhez hasonló eseményen részt vehetek, ráadásul Magyarországon! Számomra Isabelle neve garancia volt az esemény sikerére, így nem gondolkodtam sokáig a jegyvásárláson.
A Gerbeaud Ház első emeleti termei kellemes környezetet biztosítottak a sétáló kóstolóhoz, ahol 31 borász kínálatából szemezgettem a Mesterkurzus előtt. Várakozásomat felülmúlva nagyon sok szép bort kóstoltam, néhányat még érési stádiumban ugyan, de biztatóak voltak. A zsúfolásig megtelt kóstolótermek után kellemes felüdülés volt beülni a kb. 35 főt számláló előadásra.
Isabelle, aki Londonban él francia létére, a héten már levezényelt Zürich-ben egy konferenciát a természetes borokról. Ontotta magából a biodinamikus borokba vetett hitvallását, szólt a Travel Channel-en futó sorozatairól (Journey into Wine és That Crazy French Woman), a természetes borok értékeiről, borkészítésről, talajszerkezetekről. Mindezt persze angolul, amit a nagy többség értett, de a schist szó hallatán, ami agyagpalát jelent, többen összenéztek, de hamar érkezett a fordítás. Néhány hete olvastam egy szakkönyvben, ezért értettem, de a manganese jelentését már az Itranslate fejtette meg, pedig milyen egyszerű – mangán. Időközben gondos kezek két Chenin blanc szőlőfajtából készült bort töltöttek poharunkba. Hogy a szociális média rajongói se maradjanak ki a zárt ajtók mögött zajló kóstoló történéseiről, Isabelle asszisztense élőben közvetített a Twitter-en.
Elsőként a Domaine Huet Petillant 2005-ös évjáratú habzóbort ízlelhettük meg a Loire menti Vourvay-ből, Noël Pinguet biodinamikus termelő pincéjéből. A hagyományos methode traditionelle pezsgőgyártási eljárás mellett jó néhány éve újra elkezdték használni a méthode ancestrale nevű technikát is, aminek különlegessége az, hogy a bort a teljes kierjedés előtt (ennél az évjáratnál 7%-os alkoholtartalomnál) palackozzák. Az erjedés a palackban fejeződik be, amelynek eredménye egy alacsonyabb nyomású habzóbor vagy inkább gyöngyözőbor, amit petillant (jelentése buborékos) stílusnak neveznek. Következő tételünk a biodinamikus termelők világban jól ismert és sokat publikált Nicolas Joly – Les Vieux Clos 2008-as évjáratú bora volt. Szakértőnk szerint a botrytis-es ízvilág mellett a sós ásványosság és a mogyoróra emlékeztető ízek jellemzik leginkább a bort. Leon Barral – Blanc 2008 languedoc-i Terret- Viognier és Roussanne héjon áztatott kénezetlen házasítása volt a felvezetés az est legtöbbet vitatott tételéhez.
A francia borok mellett poharunkba került a Grúz Aleksi Tsikhelashvili Rkatsiteli 2010 fehérbora, melyből mindössze 2000 palack készült. A Rkatsiteli az egyik legrégebbi fehér szőlőfajta, ami Grúziából származik. A szőlőt ősi hagyomány szerint óriási agyagedényekben (Kvevris-ben) érlelik kocsányostul 6 hónapon át a földbe temetve. Az eredmény egy “orange wine” lett, mogyorós, diós, sőt füstölt sonkás ízjegyekkel, a legnagyobb vörösöket megszégyenítő tanninszerkezet mellett. Ennyire szokatlan bort még nem ittam, ezért kíváncsi voltam, hogy mihez illik. Előadónk szerint akár egy hétköznapi vacsorához is kítűnő kísérő lehet, de talán meghagyom neki a mindennapokra ezt a nedűt…
A vörösek közül egy viszonylag zárt évjáratból származó, még érőfélben lévő Comte Armand- Auxey-Duresses 1er Cru 2006-ból került a poharunkba Burgundiából, amit Domaine Jean Foillard Cote de Py, Morgon 2009-es jó potenciálú Beaujolais-ja követett. A sort pedig Domaine de Villeneuve – 2007 Chateauneuf de Pape-ja zárta, ami szép volt és nehéz lenne hibát találni benne, de engem a Rkatsiteli egyedisége addigra már rabul ejtett.
A sétáló kóstolón találkoztam néhány külföldi termelővel is, de mint általában Magyarországon, a boros rendezvényeken leginkább a hazai termelők jelennek meg – amivel nincs semmi baj, sőt – így Isabelle főként francia borokból összeállított hetes fogata jó kontrasztot biztosított az összehasonlításhoz.
Mindent egybevéve köszönjük Isabelle, köszönjük Terroir Club, reméljük még sok hasonló rendezvény követi a múlt szombatit. Méltó utódra talált a sokak által ismert 7×7 Borbarát kóstoló.
