2011. május 29. – Schützenhoffer Gergely
Március utolsó napján Az ihatóbb Magyarországért Egyesület delegáltjaként, Südburgenlandba látogattam el egy új turisztikai termék, attrakciófonat megismerése céljából.
Bildein településen idén szeptember 11.-én nyílik meg az érdeklődök számára egy különleges témaútvonal, amely interaktív és családbarát módon impulzív betekintést nyújt a szomszédos település historikus örökségébe. Történelem, vallás és nem utolsó sorban a politika, amely nyomott hagyott a térség elmúlt néhány évtizedében, 10 állomásra felfűzve, szemléltetve. Ehhez kapcsolódóan felújítanak egy bunkert, kiállítanak egy harci járművet és vízi akadálypályát is létesítenek. Az osztrák oldalon áll már egy őrtorony, amit a természetes határként hömpölygő Pinka folyó túloldaláról, Magyarországról szereztek be.
A II. Világháborút lezáró események, a határok kijelölésének feszült időszakát teszi átélhetővé, audio –vizuális élményközponttá az út, azt a cseppet sem könnyű kihívást maga elé állítva, hogy generációkon átívelő maradandó emlékképeket exponáljon az odalátogatók emlékezetében, lelkében.
A csomag kibontása Szombathelyen indult, ahonnan Harmisch felé vettük az irányt. A kooperáció egyik kulináris élményfelelőse a Csencsits Gasthaus, itt történt a projekt felelőseinek és résztvevőinek bemutatása is, amelyet egy fenséges menüsor gömbölyített egésszé. Az ízlelőbimbókat pedig Uwe Schiefer borai harmonizálták az ételek ízkomponenseivel.
Pannónia szellemiségének jegyében soproni libamáj randevúzott a labanc pisztránggal, fehérburgundi finom tekintetével kísérve. A fúziós konyha határtalanságát mutatta meg a távol-keleti fűszerezettséggel bíró halászlé, majd marhának oldalasa került kompozíciós síkra, ropogós tojás és medvehagyma társaságában. Ehhez a sós-palás ízeket magán hordozó 2009-es Kékfrankos hozta a megfelelő ívet.
Itt jegyezném meg, hogy a gasztrokultúrális együttlét előjátéka egy lokális specifikum, az Uhudler nevet hordozó fanyarképű frizzante, amelyhez direkttermő fajtákat termesztenek.
Ezt követően mindenfajta hastáji nyugalmi állapot nélkül elektromos bringára pattantunk és eltekertünk a deutsch-schützen-i szőlőhegyre.
Habzóval( amely a Briszante nevet kapta- feltehetőleg a Burgenland és a Frizzante keresztezéséből ) lazítottuk elgémberedett tagjainkat, majd nekiláttunk az újabb táplálékasszociációk megfejtéséhez. Szájszórakoztató nedűként főként acélos rizlinget és fehérburgundit kínáltak, a primer-virágos jegyek csokraként idealizálva.
Levesként burgonyakrém, osztrák nevén földalmaleves került a tányérunkba, amelyet térségi tökmagolajjal nyalintottak meg. Közben már sorban álltak a feszes szerkezetű, fahordót szépen beintegrált Kékfrankos család tagjai, mint a békebeli hangulatot árasztó Béla-Jóska és az uniós irányelveket közvetítő a határ mindkét oldaláról szűrt Kékfrankos-Blaufrankisch Garger Imre és Thomas Wachter koprodukciója. Főfogásként darástészta által kísért zöldségágyon heverő malacpofa és csirkemell tette felejthetetlenné a délutánt, a friss réti virágokkal meghintett kerékréparétes elővezetéseként.
Utolsó programként látogatást tettünk a Schützenhof borászathoz, amelyhez tudomásom szerint rokoni szálak nem fűznek, nomen est omen a név viselőjeként megajándékoztak egy palack borral a búcsúzáskor. Felix bácsi ezzel minden tiszteletemet kiérdemelte.
Érdekességként még megemlítem, hogy az 500 Ha-on elterülő határmenti tőkenevelő borágytakarója, a magas vastartalmú löszös talaj, amely elegáns fűszeresség képében jelenik meg az ott születő borokban. Méretét tekintve a legkisebb bortermő régió az őrvidéken.
Külön köszönetemet szeretném kifejezni a gondos gazda szerepét betöltő Andreas Lehner és Szabadfy Zoltán uraknak és kedves futtatómnak Nyulasi Gábrielnek.
