2010. december 13. – Nyulasi Gábriel
Itt a Karácsony a nyakunkon visszavonhatatlanul, és Pest-Budán, a Gerbeaud cukrászda tövében megnyitott a hagyományos vásár. Kerámiák, ruhák, fajátékok, mézeskalácsok (minden felekezetnek), gyertyák, kalácsok, helyszínen kovácsolt vasak, és még ezernyi színes ehető, hordható, nézhető portéka várja új gazdáját. Az adventi vásár ötletét talán Bécsből, a császárvárosból importálhattuk ide a Vörösmarty térre, ahol a jelenség él, sikeres, és évről-évre nagy számban vonzza a hazánkba látogató turistákat is.
(Hangulatvideónk a Vörösmarty téren sétálgatásról, itt érhető el)
Tél, hideg, sok ember egy helyen? A megoldás a folyékony, és szilárd pulóverek bevetése – a forró ételek és italok kiegészítik, illetve megkönnyítik a téren történő hosszabb ott tartózkodást. A lacipecsenyével telített gyomor sokkal nyugodtabb, és a forró alkoholos italok átmelegítenek, rugalmasabbá tehetik a vásárlási kedvet.
Az ihatóbb Magyarországért nevében, az italokra fókuszáltunk, azon belül is a forralt borok körére. A melegségre vágyó vásározó, forró puncs, krampampuli, és forralt bor szentháromságból választhatott. Az összetételek, ízesítések széles választéka gőzölgött a téren. A forró puncsot még alkoholmentes változatban is kínálták, bár mint tudjuk az alkohol forrpontja 70 Celsius fok körül van. Így a hosszas forralás után, magától is távozik a szesz az italból, mintha ott se lett volna.
Milyen egy forralt bor? Elsősorban forró, fűszeres, és édes – e mögött aztán minden előfordulhat bor címén. Ember legyen a talpán, aki e maszkok mögött megsejti a bor valódi természetét. Ezért is próbálkoztam a termelő, a fajta, a borvidék felderítésével, mivel a felsorolt három tulajdonság, akár egyike is elegendő, hogy ápoljon és eltakarjon minden származást. A pontozást 1-től 5-ig intervallumban készítettük.
Az árakról
A nagy fehér bögre, kék felirattal, 500 Ft-os egységáron kapható, a belevaló forróital átlagosan 200-250 Ft-ba kerül. Extrák, úgymint narancs, vagy aszalt gyümölcsök plusz 100 Ft-ért kaphatóak. A kimérés sok helyen, a borozókban, és egyéb italozókban használt fém űrmértékkel történik, egy-két kivétellel, ahol a szemmérték a mérvadó.
Fehéreket forgattam meg
Az első standnál igényes magyar népzene szólt, kissé unott arccal állt a gőzben a kiszolgáló személyzet. A bor eredetére azt a választ kaptam, hogy Malatinszky borból készül a nedű. Ezen igencsak elálmélkodtam, és már vártam, hogy a következő standnál esetleg Szepsy aszúval elegyítik a fűszeres italt. Ki is derült gyorsan, hogy a hideg, palackból kimért bor kapható a villányi termelőtől. Újabb kérdésre a „lehet, hogy Királyleányka a bor” – válasz érkezett. A bögrében gőzölgő nedűbe friss narancs is dukált, amely uralta is az illatképet, melybe még fahéj, és szegfűszeg vitte a prímet. Mindez kellemes volt, és ízben is a narancs oldódása, és a fűszerek köszöntek vissza, és természetesen a cukor édessége sem hiányzott, a bor igen halványan volt érezhető. (3,5 pont)
A második standnál egyetlen hölgy tartotta a frontot, itt is a fehér kiszerelésre mentem, és a borkérdésre a „valamilyen szekszárdi” – választ kaptam. További érdeklődésre, hogy ki tud többet a borról kis hallgatás után: „a főnök” – kaptam meg feleletként. Gondoltam, hogy itt már nem állok meg, tehát megkérdeztem: – „És a főnök hol található?”
– „A vásárban, valahol arra…” – és egy bizonytalan karmozdulattal, a tér egy távoli pontjára mutatott, a csinos pultosleány. Mielőtt még a hosszú párbeszéd miatt, kihűlt volna a bögrém tartalma belekortyoltam. Az illatot itt egy bizonytalan, és nem annyira kellemes oxidált borra utaló vonulat képviselte. A fűszerek mérsékelten jelentek meg, a borhiba ízben is uralta az elegyet a répacukor mellett. (2,5 pont)
A harmadik standnál vörös ital párolgott hevesen, rutinszerűen feltettem a borkérdéseimet, a termelőre, fajtára, borvidékre vonatkozóan, és itt nem várt sikerrel jártam. Bár fényképet nem készíthettem az üres kannákról, (nem vállalták be) de végre láttam a feliratot: alföldi vörös, félédes, 10,5% (alkohol). Kóstoláshoz nem folyamodtam, nem akarván megtörni a fehérek sorát.
A 3. kóstolásnál természetesen bizonytalan volt a boreredet, „talán Olaszrizling”. Extraként a sorban pálinkás forralt bor következett, (a pálinka termelőjére szintén nem derült fény – „valami kajszi”) a tömény nedű áradt a bögréből. A Nagymama sárgabaracklekvárja, kondenzálódott a szaglóhámon. Ízben is a kajszi édes húsának gyönyörei vártak, pontozásban csak azért nem kapta meg a jeles bizonyítványt, mert a hőfokkal bizony gondok akadtak. Egy forralt bor legyen forró, és ne langymeleggel érkezzen a szájpadlásra. (4 pont)
Pontszámok átlaga: 3,33 pont
Összességében kijelenthető, hogy bár a borgőzök forrását sűrű (jótékony) homály fedi, az italok javarészt ihatóak, és kellemesen kísérik az ajándékválasztás édes terheit. Ami viszont a legfontosabb, hogy negatív utóhatás sem kísérte a rögtönzött kóstolást, másnapra nem fájdult társaim, sem az én fejem. Tehát pár korty kontyalávaló forralt bor, nem árthat meg senkinek a karácsonyi forgatagban, a bor téliesített változata többé-kevésbé kiállta a próbát.
(Hangulatvideónk a Vörösmarty téren sétálgatásról, itt érhető el)
