2010. december 2. – Nyulasi Gábriel
A Felvidék számomra pár éve felkerült a bortérképre. Az ihatóbb Magyarországért csapatát is vezettem már e vidékre, és most egy fesztiválra is eljutottam. Ez volt a Kürti Pincefesztivál, melyet idén nyáron harmadik alkalommal rendeztek meg. A helyi borászatokon kívül, a Délvidék, Erdély, és az Anyaország pincészetei is képviselték magukat, tehát amolyan igazi kárpát-medencei magyar bortalálkozón vehetett részt a látogató.
Budapesthez közelebb van Kürt, mint több anyaországi borvidék, bő másfél órás autózással is el lehet már érni ezt a különös terroirt. Elég Esztergomnál átsétálni a Mária-Valéria hídon, és rögtön Párkányon, a borvidék „párkányán” találjuk magunkat. Egy kedves helybélivel beszélgetve kipróbáltam a „szlovák kólát” a kofalát, és megkerestük a Kürtre vezető buszt. A városba érve a 2010-es esztendő sajátos fesztiválkelléke, az eső fogadott. A fesztiválra találásban oszlopokra szegezett nyilak segítették a tájékozódást, és általában magyar szóval találkozott az ember ha kérdezett. A szlovákiai nyelvtörvények, az állampolgárság körüli vita ellenére, a szlovák emberek is kedvesek voltak – a kürti vasútállomás főnöke külön (nagy köszönet érte) kinyitotta számomra a várótermet. Nem éreztem sehol sem feszültséget a magyar nyelv használata miatt.
Sajnos a fesztivált, mint annyi hasonló jellegű rendezvényt félbevágta a rosszidő. Az első nap pompás borozóidő, ragyogó napsütés, a második nap a könnyező felhők, és védett helyekre húzódás jegyében telt. Természetesen mikor érkezem egy borkortyolásra, mint az eső, és a sár kellős közepén. Az igazán elszánt borrajongóknak ez nem veheti el a kedvét, de az átlag kortyoló kényes az ilyesmire. Kasnyik úrral, a fesztivál szervezőjével beszélgetve, és borait kortyolgatva, egyértelmű sikerről számolt be, melyet, a második nap visszafogottsága sem vehetett el.
Átlagosnak volt mondható a 10 eurós kezdőcsomag, mely tartalmazta a belépőt, egy poharat, és 8db kóstolójegyet. Volt minden, ami egy ilyen jellegű szabadtéri bortalálkozóhoz dukál: lacikonyha, színpad, borászok. Az eső áztatta utakon a bátran közlekedtek ernyő alatt a kitartó látogatók, a konyhák igyekeztek megszabadulni a készleteiktől.
Viszonylag késői érkezésem óráján, úgy este hét után a borászok nagyobb része már lehúzta a rolót, zárta a standot. A Kasnyik Családi Pincészet és Mátyás András Borászata kitartottak a végsőkig, náluk kóstoltam a legjobb tételeket. Ezért is esett a választásom, bortúra célpontként Mátyás Andrásékra – vendégszeretetük, és boraik tisztasága külön cikket érdemel.
Arra biztatok minden hazai borkortyolót, hogy kerekedjen fel, ha lesz még a világ jövőre, és ne hagyja ki a 2011-es IV. Kürti Pincefesztivált!
