2010. november 3. – Iványi Bianca és Nyulasi Gábriel
Kis kaleidoszkópunk a Borfesztivál legragyogóbb pillanatait villantja fel; megélésük közben a nap is át-áttört a vaskos felhőrétegen, mely válaszul sűrű esőfüggönyt borított a Várhegyre. Az időjárás szeszélye igazából nem is itt okozott károkat, hanem az ekkor már jócskán megkezdett szüretben, ami azért a borászok hangulatára is rányomta bélyegét, akik között valószínű, hogy ott állt a pult mögött már az idei Év Bortermelője. Egyébként, bár számuk megcsappant, a mindenre elszánt, harcra kész kortyoló seregnek nem szegte kedvét. Mi is álltuk a sarat és a borostromlást, mind az öt napon át.
Bár az első napok estébe hajlottak: megnyitó procedúra, Pfiffer Katalin, idei borkirálynő által koronázva. Borbarátok és barát borászok szemléje, szigorúan szubjektív alapon. Mivel kezdjen az ember, ha nem Tokajival? Lesti Zoltán és a Disznókő Hárslevelűje impozáns nyitányt indukált, mintegy elővezetve és „aszúsítva” a kiteljesedő fesztivál hangulatát, színvonalát és fináléját – és édes csábításait, melyhez aranyló, gyümölcsös sav-harsonáival Lenkey Géza is csatlakozott. Mindvégig maga vezényelte zenekarát, most is teljes repertoárral kedveskedve barátainak: nem csak a pohár falán hagytak nyomot az Élet szép könnyed kedveskéi, a Barátságos cuvée nagylelkűsége, de mindenekelőtt a Holdvölgy Furmint-Hárslevelű házasítás volt a sláger, melyet többször visszakértünk.
A friss citrusos és érettebb, pikánsabb körtés ízek finom ásványos aláfestéssel muzsikáltak, nagy savfelhangokkal, de minden tökéletes összhangban, váltakozva kikandikálva, csalókán incselkedve egy-egy íz-komponens. Csalfa est, lelki szemeinket a csalóka holdfény játéka kényeztette, bár az esőfelhők nem engedték kibontakoztatni a valódi égi vándor játékát (ha épp erre járt egyáltalán). Hideg ellen viszont már ez sem hatott, maradt a bevált belső fűtés, folyékony pulcsink, a pálinka, melyből szintén a házigazda (és kedves felesége és segítője) szolgált gyorssegélyként. Bélést a kabátnak meg az ínyes Sonkamester, Árpás László adott, finom füstöltjeivel el is teltünk aznapra.
Csütörtök este meglepetés nyári fiesta kerekedett, talán ekkor és a záró napon voltak a legtöbben, izgatott cirkálás, majd komótos, kényszerű araszolás a sorok között, ismerős arcok és borok a tömegben: Balaton, Feind Péter, Sárgamuskotály, kedves keserédes késői szüret. Átmenetnek a gyümölcs-bombasztikus, bársonyosan tanninos Merlot (ami most meglehetősen animális is volt illatában előszörre, de nem esett rosszul tőle), és egyik kedvenc, a Syrah-ja. Majd éles váltás (igen, ez most a barátok kissé szertelen bevonzásairól, invitálásairól szólt): Szekszárd, Takler; Vida: bársonyos-békés Estve (Cabernet Franc-Merlot-Pinot Noir) lett a végén. Nehéz kiemelni bárkit és bármit is a színes kavalkádból. Harmadik este ismét zord, már-már télidő, annál melegebb fogadtatás Matolcsy Sárától az Etyeki Kúria és Esterházy háztáján.
Kedves kóstoltatónk a fúzió mindkét szortimentjét felkínálta, sok kedvenccel, amilyen az Etyeki Kúria Red és főleg a Pinot, de jól estek az Esterházy Kékfrankos és Zweigelt hamvas bogyói is. És eljött a hétvége, szombat és vasárnap egész nap miénk volt a Vár. Az egyik csúcspont: Spiegelberg István somlaijai, a Furmint, Juhfark és különösen az Olaszrizling, tökéletesnek hatott. Intenzív, mégis kifinomult és valószínűtlenül komplex. Fehérre vörös, borúra derű, meglátogattuk Villányt: a Janus korántsem kétszínű klasszikus Bordóija és Cabernet Franc-ja telt, melengető vörösborélmény, Örömbora (Franc és Merlot) hatása is megjósolható. Egerben a Hagymási Pincészetnél jártunk: tüzes, fűszeres Kadarka, Syrah, a Cabernet Sauvignon alapú Föld és Lélek és a Superior Egri Bikavér (Cabernet Franc, Merlot, Syrah, Kadarka) csúcsborok. Sopronnal búcsúztunk: a Vincellér-ház Zenitje kerekítette le történetünket.
A Budavári Borfesztivál minden évben nagy rangot adó, a legnagyobb áttekintést nyújtó, a kapcsolati tőkék jövedelmezőségére is nagymértékben ráerősítő esemény, amelyen „Magyarország borászainak színe-java kínálja kóstolásra legszebb borait”, és miként ezt a szervezők is megerősítik, egyre gyarapodik. Akikkel itt találkoztunk, és akiktől kóstoltunk, nagy eséllyel beneveznek, vagy már meghívást is kaptak a hasonlóan izgalmas és sokszínű eseménysorozatra, mely az Év Bortermelője díj odaítélése és megválasztásának előkészületei körül zajlik. A szakmában mindenki, aki számít, leadhatja voksát, a körkörös szavazás csak fokozza az izgalmakat. Ki lesz 2010 Borásza?
Tavaly az öt legtöbb ajánlást kapó borászok a következők voltak: Gálné Dignisz Éva, Légli Ottó, Dr. Lőrincz György, Szöllősi Mihály, Vida Péter, akik közül Lőrincz György vehette át a megtisztelő díjat. Gyuriék magasra tették a mércét, de reméljük, hogy a 2010. Év Bortermelője is hasonló kincsekkel gazdagítja a magyar borkultúrát. Hogy ki nyeri idén az elismerést? Most csak találgatni tudunk. Talán egy balatoni borász, vagy egy szekszárdi, esetleg a Kunságról valaki? Igazából nem számít, mert Magyarország mind a 22 borvidékén dolgoznak odaadó borászok, és teremnek zamatos szőlők. Ha a kettő találkozik, akkor megtörténik a csoda. Az eredményig már nem kell sokat várnunk, hiszen november 19-én a Borest a Bor Akadémián rendezvényen bemutatkozik az öt jelölt, és december 3-án kiderül, hogy ki kapja idén az „Év Bortermelője 2010” díjat.
